Főredniházi napló, 1910. III. kötet • 1913. május 5–1914. április 21.

Ülésnapok - 1910-52

114. A FŐRENDIHÁZ LII. ÜLÉSE. s erre világos bizonyítékok vannak. (Ugy van! Helyeslés.) És másodszor állítottam azt, hogy kétségtelen, hogy a romániai hangulatra, az ottani közvélemény hangulatára az itteni románság helyzete, az itteni románság hangulata bizonyos behatást gyakorol, és azt állítottam, hogy a román kormánynak könnyebb egy, a román állam érdekének megfelelő realpolitikát követve, velünk jóbarátságban lenni, ha ezt a román közvélemény simpathiával fogadja. Hiszen aki nem vak, az ezeket a valóságokat nem vonhatja kétségbe. De igenis állítottam mindig, hogy ebben a kérdésben nem vezet más sem a kérdés felvetésében, sem a kérdés részleteinek megállapításában, nem vezet más, mint a magyar nemzeti politikának, a magyar belügyi politikának érdeke, és ezt a — mondjuk — megegyezést csak akkor fogom megcsinálni, ha az a magyar nemzeti politika szempontjait teljes mértékben kielégíti. (Helyeslés és tetszés.) Most már, fájdalom, sajnálatomra, negatív eredménynyel bevégződtek ezek a megbeszélések. Azok az urak, akik" azt gondolják, hogy itt tényleg ilyen momentumok játszanak szerejjet. hogy itt tényleg magasabb hatalmak parancsszava forog fenn, azok az urak ébredő reménységgel várhatják most már azt a felső hatalmi szói, amely el fog engem innen távolítani. (Igaz! Ugy van! Mozgás. Elnök csenget.) Hadik János gr.: Lesz elég paktumnélküli engedmény. Tisza István gr. ministerelnök: Ő méltósága hivatkozik a Romanulra és azt mondja, hogy az a román nemzetiségi párt hivatalos közlönye. Tudtommal nem az; tudtommal a legszélsőbb) nemzetiségi agitatorius irány képviselője, a román nemzetiségi sajtóban annak az iránynak képviselője, amely nem akarta ezt a megegyezést; annak az iránynak képviselője, amely meg akar élni a magyarok és a románok közötti ellentétből, mert olcsó dicsőség és olcsó kenyér sokak számára az agitatorius tevékenységből való megélés; (Mozgás a jobbközépen.) annak az irányzatnak, amelynek akaratlanul bár, de scgitö társai azok a magyar férfiak, akik szintén a románok és magyarok közti jó egyetértés ellen dolgoznak és azok a férfiak, akik ellen irányult az a megegyezési actio, amely, sajnálatomra, ezúttal nem sikerült. Hivatkozik továbbá ő méltósága a román sajtónak és a román vezető férfiaknak nyilatkozataira. A román sajtóról ne beszéljünk. Amilyen kereken kikérem magamnak, hogy ha külföldi tényezők a magyar sajtónak bizony sokszor nehezen —• legalább parlamentaris kifejezésekkel nehezen — jellemezhető eljárását akarják nekem szememre hányni; amily kereken tiltakozom az ellen, hogy a szabadsajtó egyes orgánumainak ilyen viselkedését a magyar nemzet vagy a magyar kormány kosarába dobják, ép oly hibának tartanám a román sajtónak sokszor igen dísztelen és igen helytelen viselkedéséért a román politika felelős vezetőit tenni felelőssé. Ami pedig a román politika felelős vezetőinek nyilatkozatait illeti, — bocsánatot kérek, én ugy tudom, hogy a román politika felelős intézői és pedig ugy a kormányon lévők, mint azok, akik most rövid idő óta ellenzéken vannak, a legcorrektebb nyilatkozatokat tették ebben a kérdésben a nyilvánosság előtt. Egyetlen egy román nevesebb politikus, Eilipescu volt minister ur, tett egy nyilatkozatban olyan kijelentést, amely talán ezt a mértéket meg nem üti. Én arra kérem ő méltóságát, olvassa el, hogy Take Jonescu, Eilipescu pártjának vezére, milyen módon bánt el Eilipescu urnak ezzel a fellépésével az ő saját lapjában. Felhozza azután ő méltósága interpellatiója utolsó pontjában azt az incidenst, amely a mi bukaresti követünk interview-ja képében jelentkezett. Méltóságos főrendek! Én erre vonatkozólag nagyon nyíltan és határozottan megjelöltem a magam álláspontját, elmondtam a magam véleményét a képviselőházban és azt tartom, hogy semmi érdek nem nyerne azzal, ha ugyanazokat a nyilatkozatokat ezúttal ismételném. Egyszerűen utalok akkor tett nyilatkozatomra. Akkor is kifejtettem, hogy ón romániai követünk eljárásának loyalifását egyáltalán nem vonom kétségbe; azóta is meggyőződtem róla, hogy romániai követünk teljes loyalitással, teljes igyekezettel, teljes correctséggel igyekszik ottani hivatásának megfelelni. Én a magam részéről nem látnám az állam érdekében állónak, hogy ott most változás álljon be és épen ezért nem is fogok semmi erre vonatkozó lépést kezdeményezni. (Helyeslés.) Hadik János gr.: Sejtettük! Tisza István gr. ministerelnök: Hogy aztán ezért itt ós a kéjjviselőházban megtámadtatásokban lesz talán részem, azzal tisztában vagyok. Ezen megtámadtatásokkal szemben tartom a hátamat, de felelősségem érzetében azt tartom, hogy akkor járok el helyesen és jól és a nemzet érdekében, ha ebből a kérdésből nagyobb casust, mint aminőt az érdemel, nem csinálok. (Élénk helyeslés.

1 0 méltósága azt kérdi tőlem, hogy mit akarok én ezzel az egész actióval, amikor az az álláspont, amelyen a román nemzetiségi párt van és a mi álláspontunk soha nem lesz kiegyenlíthető. Az bizonyos, hogy az az álláspont, amely negatiója az egységes magyar nemzeti államnak, az az álláspont és a mi álláspontunk soha nem lesz kiegyenlíthető. De én nem mondok le és nem mondhatok le arról a reményről, hogy sikerülni fog — nem egy kézfordulattal, nem egyik napról a másikra, de következetes, gondos munkával sikerülni fog ebben a tekintetben az ő felfogásukat közelebb hozni a mienkhez. Hiszen nem szabad itt gyűjtő nevekkel beszélni. Hiszen ma sem minden román áll a ma-