Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-38
92 A FŐRENDIHÁZ Hadik János gr.: Nem áll! Nem áll! Ott nem az Ítélet fontos, hanem az, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) hogy kiderüljön az igazság az esküdtszék előtt! Lukács László ministerelnök: Másrészről abban a véleményben voltam és vagyok ma is, hogy teljesen lehetetlen egy és ugyanazon kérdésben, egy és ugyanazon időpontban két bíróságnál tenni folyamatba büntető eljárást, mert ez valósággal képtelen eredményekre vezetne igazságszolgáltatási szempontból, amennyiben megeshetnék, hogy különböző ítéletek jönnének létre, (Mozgás.) amelyek azután csakugyan nem tisztáznák a helyzetet, a bírósági eljárást pedig a legnagyobb mértékben compromittálnák. Hadik János gr.: Már régen compromit tálták! Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni. Lukács Lászlő ministerelnök: Ilyen körülmények közt egy másik mód, amire Dessewffy Aurél ő excellentiája méltóztatott alludálni, mondhatom, nem állott rendelkezésemre. Lehetett volna talán még beszélni egy parlamenti bizottság kiküldéséről, de ezt a módot sem véltem és nem vélem czélravezetőnek. Méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy a parlamenti bizottság nem alajiszik törvényen. Törvényeinkben nem ismeretes ez az institutio, nincs semmiféle törvényes felhatalmazása, ennek következtében nem kényszeríthet senkit tanúvallomásra, nem kényszeríthet okiratok bemutatására, egyáltalán semmiféle eszköz nincs a kezében, amely az igazságosság kiderítésére vezetne, és így, — mint a tapasztalat egyes esetekben, amidőn ez előfordult, mutatta, — inkább alkalmasnak bizonyult e kísérlet az igazság elhomályositására és a kérdések összebonyolitäsára. (Ugy van!) Mindezekből méltóztatik a méltóságos főrendiház látni, hogy tényleg nem állott és nem áll módomban más expedinenst keresni és igénybe venni, mint azt, amit eddig is igénybe vettem. Az ügy az első fokon letárgyaltatott, hátra vannak még a felebbezési forumok. Én tehát nem tehetek egyebet . . . Hadik János gr.: Már levisítelt excellentiád az elnöknél! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Lukács László ministerelnök: Bármennyire óhajtom is, hogy mennél gyorsabban befejezést nyerjen ez az ügy, nem áll más mód rendelkezésemre, s így kénytelen vagyok türelemmel bevárni a rendes bírósági procedúra további folytatását és befejezését, melynek részrehajlatlanságában és igazságában, azt hiszem, senkinek sincs sem joga, sem oka kételkedni. (Helyeslés.) Miután tehát én sem tehetek egyebet, mint hogy türelemmel várok, nem mondhatok mást, mint hogy kérem mindazokat, akik valamely érdeklődéssel kisérik ezt a kérdést, méltóztassanak szintén türelemmel bevárni a birói procedúra befejezését és én megvagyok győződve, hogy ki fog derülni, vájjon volt-e jogosítva Désy XXXVIII. ÜLÉSE. Zoltán képviselő ur azokat_ a václakat emelni ellenem, igen vagy nem. (Elénk helyeslés.) Hadik János gr.: Akkor a parlamentben miért tetszett nyilatkozni és magát megínterpelláltatni? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lukács László ministerelnök: Ezek után arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassanak. (Helyeslés.) Hadik János gr.: Ez nem válasz! (Mozgás.) Hadik-Barkóczy Endre gr.: Ha megengedi a bizonyítást, az válasz. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Midőn én a február 25-iki ülésben interpellatiómat megtettem, milyen czélom volt ezzel? Mint méltóztatnak tudni, ez már a képviselőházi ministerelnöki válasz után és az elsőbirósági ítélet után történt. Czélom ezen interpellatióval az volt, hogy ez a homályos kérdés, melyben tagadás és állítás állnak egymással szemben, világosságba és tisztába hozassák. A ministerelnök ur a mai napon interpellatiómra adott válaszában azt mondja, hogy ő minden eszközt, mely neki rendelkezésre áll, igénybe vett. Én t. i. rámutattam és alludáltam interpellatiómban arra, hogy lehetne vagy egy parlamenti bizottság által, vagy akármilyen más módon, vagy a sajtóbiróság utján tisztázni ezt az ügyet, melyet három mocsoktalan jellemű egyén magáévá tett. Mindezeket a módokat a ministerelnök ur nem kívánta igénybe venni, különösen azzal a főindokkal, hogy most azt mondja: ez a kérdés bírósági felebbezés alatt áll és ennélfogva bizonyos összeütközések jöhetnének létre, ha a politikai rész a bírósági résztől elválasztatnék. Én ellenkezőleg épen abban a véleményben vagyok, hogy miután tehát ez a kérdés a törvényhozás elé tartozik, amint a ministerelnök ur ezt a képviselőházban mondott beszédében is kifejezte, ennélfogva itt van a helye annak, hogy az tisztáztassék. Mert nem az a kérdés itt előttünk, hogy igazak-e azok a vádak, melyeket Désy Zoltán említett. — azoknak a bizonyítása igenis a bírósághoz tartozik — hanem az egy politikai kérdés szerintem, vajon a ministerelnök ur azon pénzeket, melyeket ez a bizonyos bank adott, az államcassának beadta-e ? Ez a kérdés lényege, mebyet a köztisztesség szempontjából itt ebben a házban kell hogy tisztán lássunk, ós azért felszólítom ismét azokat, akik épen a főrendiház tagjai és akiknek a tisztesség kérdése okvetlenül bizonyosan a szivükön van, hogy nyilatkozzanak és hozzák ezt a dolgot tisztába. Ne hagyjuk ezt a bíróság előtt mindenféle okokkal homályba helyezni, mert ha az ügyész azt mondja, hogy ez politikai kérdés, mely nem tartozik oda és nem engedi meg a bizonyítást, akkor mi, akik a törvényhozásnak egyenjogú factorai vagyunk, követelhetjük, hogy, ha már ez
