Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-38

88 A FŐRENDIHÁZ XXXV11I. ÜLÉSE. Sérelem nevezetesen számos tanítóra nézve az a tény, hogy a törvényjavaslat az 1893. év előtti szolgálati éveiket figyelmen kivül hagyta, már pedig az tagadhatatlan, hogy akik már azelőtt és azóta is igaz, szent hűséggel töltötték be a nevelés terén tisztüket, valósággal fájdalmasan vehetik azt tudomásul, amikor az 1893. év előtti működósöknek figyelembe nem vételét tapasztalják. Továbbá az is fájdalmas több felekezeti tanítóra nézve, hogy az állami tanítók díjazásával szemben bizonyos hátrányban maradnak. Pedig, amint az előttem szólott püspök ur őméltósága is méltóztatott jelezni, azok a felekezeti tanítók ugyanazt a munkát végzik, mint az állami tanítók. Tehát ugyanazon munka végzése mellett ugyanazzal a képesítéssel megilletné őket az egész vonalon teljesen ugyanaz a javadalom. De én még bátor vagyok itt hozzátenni éhez azt, hogy a felekezeti tanítók nemcsak ugyanazt a munkát végzik, mint az államiak, hanem még azon túlterjedőleg is fáradoznak. Köztudomás szerint ők nemcsak az iskolában, hanem az egyházban, a templomban is tisztet teljesítenek és hitoktatási munkát is végeznek. Tehát az ő fei adatuk, az ő terhök kettős. Az ő felelősségük terhesebb, mint az állami tanítóké; ők a kántori tiszt betöltésével, a valláserkölcsi élet emelésével, a hitoktatással nemcsak annak a családnak, egyénnek és annak az egyháznak tesznek hasznot, nemcsak annak érdekében járnak el, hanem ez valósággal a társadalomnak, a nemzetnek szempontjából is soha szem előtt nem téveszthető, igen-igen fontos, kiváló nagy érdek. Nagy érdek az államra nézve, hogy a nép vallásos érzelemben, istenfélelemben, emberszeretetben neveltessék, már pedig e téren igen fontos munkát végeznek a felekezeti tanítók. Minthogy pedig ez itt a javaslatba bevéve nincsen, arra kérem részemről őnagyméltóságát, a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy méltóztassék alkalmat találni arra, hogy személyi pótlék vagy az érdemnek figyelembevételével — bizonyos más címeken az ilyen tanítók is legalább olyan javadalmazásban részesülhessenek, mint az állami tanítók. Nem találom részemről semmiképen sem indokolva, hogy a fórfitanitók Tigy fizetés, mint lakbér tekintetében bizonyos előnyben részesülnek a női tanítókkal szemben, akiktől pedig ugyanazon feladatnak hűséges és pontos elvégzését követeljük, mint a fórfitanitóktól, a díjazásnál pedig ugyanazt a munkájukat a törvény mégis lejebb becsüli, mint a férfiakét. A kántori tisztet teljesítő tanítókra nézve pedig az a hiány forog fenn, hogy azok kántori tisztük mellett nem részesülnek ugyanazon díjazásban, mint a kik a kántori tisztet nem teljesitik, hogy továbbá az ismétlő iskola vezetéséért járó dij a fizetésűkbe beszámittatik, holott ez egészen külön munka és van akárhány eset, amikor az állami tanítónak is van, külön szolgálatért, ilyen jövedelmi forrása és az neki a fizetésébe nem számíttatik be. Méltányos volna tehát itt is, hogy a kántortanítóknak az ismétlő iskolák vezetéséért járó díjazása fizetésökbe be ne számittassék. Végül még csak egy pontra vagyok bátor a méltóságos főrendek figyelmét fölhívni, és ez a 24. szakasz. E szakaszban az mondatik, hogy az a tanító, aki mint egyévi önkéntes teljesít tényleges katonai szolgálatot, szabadságon levőnek tekintetik és ennek az egy évnek a tartama alatt fizetés természetével bíró illetményeinek 800 K-t meghaladó részére igényt tarthat és hogy a levonandó 800 K helyettesének díjazására szolgál. Miután tényleg fordul elő eset, hogy egy ilyen tényleges szolgálatra behívott tanitó családos ember, felesége van, esetleg gyermekei is, kérdem, hogy ezeket ki fogja eltartani ? Másrészt viszont miből állíttatik azután a tanitó helyett helyettes? Mert így vagy a helyettes nem kap semmit, vagy pedig a család marad minden ellátás nélkül. Én tehát nagybecsű figyelmébe ajánlom a vallás- és közoktatásügyi minister ur ő méltóságának, hogy amennyiben lehetséges, intézkedjék az iránt, hogy az ilyen családos tanítók felmentessenek a katonai szolgálat alól, vagy az a 800 K hagyassák meg az ő családjának eltartására. Külömben tekintetbe véve, hogy ez a törvényjavaslat valósággal a tanítók helyzetének javítását, díjazásának emelését involválja, részemről is készséggel elfogadom. Elnök: Kivan még valaki a törvényjavaslathoz szólani? Csernoch János herczegprimás: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Minthogy a javaslat előkészítése alkalmával volt szerencsém nyilvánítani véleményemet és a kormánynyal folytatott tárgyalások közt sikerült a községi és felekezeti tanítók részére is legnagyobb részt megszerezni azokat az előnyöket, amelyeket a másik javaslat az állami tanítók részére biztosit: ámbár lehetetlen volt elérnem a teljes paritást a kétféle tanítóság között, mégis tekintettel az államnak jelenlegi pénzügyi viszonyaira, tekintettel továbbá arra, hogy a paritás maga az életben olyan, hogy még egyenlő fizetések között is sok függ az egyes helyektől, hogy t. i. hol van valaki alkalmazva és azért meglehet, hogy egyenlő fizetés mellett még sincs neki egyforma jövedelme: én a javaslatot átalánosságban ós részleteiben elfogadom. Nem is ez az, ami miatt felszólalni kívánok, hanem az, hogy a javaslat tárgyalása közben és már előzetesen is olyan hangok hangzottak az illető körökben és különösen egyes tanítók részéről, hogy a felekezeti tanítókon csakis ugy lehet segíteni, ha a felekezeti és községi iskolák államosittatni fognak, és akkor az