Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-38
1910—1915 A FŐRENDIHÁZ XXXVIII ÜLÉSE. 1913 márczius 13-án, csütörtökön, Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az elhunyt Andrássy Dénes gróf — "Wodianer Albert báró — Vay Ádám gróf és Pongrácz Jenő gróf emléke jegyzőkönyvbe iktattatik. Zichy János gróf lemondása után Jankovieh Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterré neveztetetett ki. — Uj zászlósunk kinevezése. — Királyi levelek. — Köszönetek a részvétért. — Feliratok. — A képviselőház üzenete. — A lóversenyeknél az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokat és a kölcsönös fogadások közvetitését szabályozó 1894 : XXIX. t.-cz. módosításáról, — az osztatlan közös legelőkről. — a vizjogot szabályozó 1885 : XXIII. t.-cz. kiegészítéséről és módosításáról, — a fiatalkorúak bíróságáról, — az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek rendezéséről, — a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók illetményeinek rendezéséről, — továbbá az 1909 : VII — X. t.-czikkek némely határozata életbeléptetésének elhalasztásáról és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — A ministerelnök válasza Dessewffy Aurél gr. interpellatiójára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, Balogh Jenő, Beöthy László, Jankovieh Béla, Josipouich Géza, Serényi Béla gróf és Teleszky János ministerek, Bartóky József államtitkár, Rakovszky György ministeri tanácsos. (Az ülés kezdődik d. u. 4 órakor.) Elnök: Méltóságos főrendek! Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró jegyző urat, a szólni kívánók jegyzésére Széchényi Viktor gróf jegyző urat kérem fel. Méltóságos főrendek! Alig van ülésünk, amelyben az a szomorú kötelesség ne hárulna reám, hogy többszörös veszteségeinkről kell jelentést tennem. Csak két hét telt el legutóbbi ülésünk óta s e rövid idő alatt négy tagtársunkat ragadta el a halál. Márczius 4-én hunyt el Palermóban Andrássy Dénes gróf, e ház örökös jogú tagja, aki bár a közélet fórumán soha sem szerepelt, áldásos életének emlékezetét mégis országos kegyeletre tette érdemessé. Az emberiség legnagyobb jótevőinek, a tudomány és művészet leglelkesebb Maecenásainak sorába emelte őt az a nagyarányú és szakadatlan áldozatkészség, melylyel emberbaráti és culturális intézmények létesítésén és előmozdításán lankadatlanul buzgólkodott s melynek nemes életéhez méltó módon való betetőzéséről végső akaratában is oly páratlan bőkezűséggel gondoskodott. A magyar közélet régi, érdemes munkását vesztettük el márczius 8-án Wodianer Albert báróban, aki több országgyűlési cycluson át mint képviselő s több mint egy negyed század óta főrendi minőségben folyvást tevékeny buzgósággal szolgálta közügyeinket. Ugy pénzügyi és közgazdasági téren kifejtett munkásságával, mint a társadalomban, a jótékonyság és a művészet szeretetének szolgálatában érvényesült rokonszenves egyéni tulajdonságai mindnyájunk hálás kegyeletét biztosítják emlékezetének. Ha e két tagtársunk elhunyta felett érzett fájdalmunkat enyhítheti az az emberi megnyugvás, hogy áldásos munkában eltöltött hosszú élet után a természet kérlelhetetlen rendje szerint vesztettük el őket: megrázó körülményeinél fogva kétszeres részvétünkre tarthat igényt harmadik tagtársunknak, Vay Ádám grófnak folyó hó 10-én, férfikora virágában bekövetkezett halála. Közéletünknek és társadalmunknak átalánosan ismert és becsült alakját, e ház tanácskozásainak buzgó és lelkes résztvevőjét vesztettük el benne, akinek közéleti szereplését a poli11'
