Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-37

78 A FŐRENDIHÁZ XXXVII. ÜLÉSE. intézni. Sajnálattal láttam azonban, hogy a ministerelnök ur nincs jelen és a ministerein öki szék üres. Miután azonban az interpellatió nyomán lesz alkalma a ministerelnök urnak, hogy a jövő ülés folyamán az érdemleges választ, ha akarja, megadja, azért elmondom azt, amit elmondani akartam. Köztudomású dolog ugyanis, méltóságos főrendek, hogy Letek óta a közvéleményt izgatja — és tulajdonképen nem jogtalanul — az a kérdés, amely a köztisztességbe vág bele ; és épen azért tartom szükségesnek ezt a főrendiházban felhozni, mert akkor, amikor az országgyűlés másik háza ellenzék nélkül, azt lehet mondani: egy szűkebb társaságban tárgyalja le a kérdéseket, a főrendiház szerintem hivatva van arra, hogy fontos kérdésekben állást foglaljon és véleményét nyilvánítsa. Köztudomású dolog ugyanis, ami a sajtót és a közvéleményt már hetek óta nyugtalanítja, hogv felhozattak egyes vádak és felhozatott különösen egy vád, mely azután a biróság elébe került. A biróság nem kívánta a bizonyítást elrendelni, és épen ezért a homály, mely ezen egész ügyet fedi, ugy a közérdekre, mint átalában a kormányzatra és az egész ország hírnevére nézve nem kedvező. A dolgoknak ezen állásában, mikor egyrészről közhitelű, tisztességes, mocsoktalan jellemű emberek állítanak és hoznak fel bizonyos vádakat, másrészről feláll a ministerelnök ur és azt mondja, hogy ezek a vádak alaptalanok, hogy ez nem igaz, ez a dolgot tulajdonképen még nagyobb homályba helyezi. Hogy nem lett volna-e az ország hírneve és a közérdek szempontjából kívánatosabb, hogy az a kérdés, vájjon ezek a vádak rágalmak-e, vagy nem, az illető bíróságok előtt tisztáztassék, azt nem akarom itt taglalni; az azonban kétségtelen előttem, — és ez az, amit különösen meg kívánok állapítani és leszögezni, — hogy igenis voltak évek előtt és az előbbi kormányok alatt is olyan esetek, mikor egyesek nagy eszmékért vagy egyes pártoknak fentartásáért áldozatobit hoztak, voltak pártcassák igenis azelőtt is, mikor czimekért, állásokért áldoztak vagy pedig magasabb ideálokért vagy egyes pártoknak fentartásáért, — de az, hogy állami üzemek és állami szerződésekből egyes provisiók adassanak arra, hogy azután azok pártczélokra fordíttassanak, ez Magyarországon még nem volt és remélem, nem lesz. Bátor vagyok csak arra a közhangulatra és közfelfogásra rámutatni, hogy mi volt a gyanúsításoknak a módja és mi volt az eljárás az alkotmányosság helyreállítása idejében, Lónyay idejében, mikor meggyanusittatott, vagy Szapáry Gyula ministersége idejében, amikor két-három nap alatt az ilyen dolgok elintéztettek tisztességesen, vagy rámutatok arra, hogy mi történt a Bánffy-kormány alatt. Meglehet, hogy ott is áldoztak a párteassának, hogy volt egy ilyen vagy amolyan pártcassa, de megvolt az etikai satisfactiója az erkölcsnek, hogy t. i. megbukott és elment, mig a mostani ministerelnök ur ma is ott ül a helyén és nincs meg az erkölcsi elégtétel. Én tehát a tisztesség nevében kérem a méltóságos főrendiházat, hogy méltóztassék állást foglalni a köztisztesség nevében, hogy ilyenek a jövőben ne történhessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért adom be a következő interpellatiomat: (olvassa) »Nem tartja-e a ministerelnök ur az ország és a kormányzat érdekében levőnek, hogy Désy vádjai tisztázására, nevezetesen ama bizonyos, a Magyar Banktól adott négy milliót felülhaladó összeget illetőleg, melynek hovaforditása iránt oly ellentmondó vélemények nyilváníttattak, és ezen vádra nézve a biróság a bizonyítást megtagadta, és az egész dolog még inkább el lett homályosítva, — állítás és tagadás állván egymással szemben, — hogy ezen ügy valami más módon, valamikép tisztáztassék.« Legyen szabad végezetül erre a homályra nézve csak egy észrevételt tennem, nevezetesen azt, hogy vannak itt a főrendiházban egyes főrendi tagok, kik ebben az ügyben tisztán megmondhatnák az igazat, és épen azért aposztrofálom őket, hogy méltóztassanak az ország és a nyilvánosság előtt ezt a dolgot tisztázni. (Éljenzés jobb fel öl.) Elnök : Minthogy az interpellatió a ministerelnök úrhoz van intézve, ő pedig az ülésen nincs jelen, az interpellatió neki átadandó lesz. Károlyi Imre gr.: Személyes kérdésben kérek szót. Dessewffy Aurél gróf ur őnagyméltóságának felszólalása következtében kötelességemnek tartom kijelenteni a következőket. A szóban forgó ügyről, annak részleteiről itt ez alkalommal nem nyilatkozhatom, kijelentem azonban, és pedig minden néven nevezendő politikai czélzat nélkül, hogy magától értetődően kötelességemnek tartom ebben az ügyben a tiszta igazságnak megfelelő tanúvallomást tenni az erre illetékes fórum előtt, legyen az akár rendes biróság, akár parlamenti vizsgáló-bizottság, amennyiben evégből idézést, illetve meghívást kapnék és kihallgatásomat elrendelnék. Éhez most semmi hozzátenni valóin nincs, (Helyeslés a jobboldalon.) miután a ministerelnök ur az ülésen nincsen jelen, a képviselőházban általa elmondottakra pedig én itt reflectáliii nem kívánok. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az inteimellatio kiadatik a ministerelnök urnak. Most áttérünk a napirendre. Ullmann Adolf: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök: Bocsánatot kérek, amikor a meginterpellált minister nincsen jelen, vitát kezdeni az egyik vagy a másik oldalról nem lehet. (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Személyes kérdés!) Hadik-Barkőczy Endre gr.: De Ullmann ő méltósága magára vonatkoztatta az interpelláló Dessewffy ő excellentiája szavait! (Ugy van!