Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-37
A FŐRENDIHÁZ XXXVII. ÜLÉSE. 75 Magyarország, ennek intézményei és nemes törekvései iránt mindenkor viseltetett. Abban a meggyőződésben, hogy a méltóságos főrendek, mint mindig, ezúttal is a hagyományos együttérzéssel osztoznak felséges királyunk és uralkodóházunk gyászában, kötelességemnek tartottam mindjárt a gyászhír vétele után intézkedni részvétünk megfelelő formában való nyilvánítása iránt, a mire nézve jelentem, hogy a megdicsőült herczeg végtisztességén Zichy Ágost gróf királyi főudvarnagy vezetése alatt küldöttség képviselte a főrendiházat és helyezett diszes koszorút a ravatalra. Felkértem egyszersmind a ministerelnök ur őnagyméltóságát, hogy a ház tagjainak legbensőbb részvétét ő Felsége legkegyelmesebb színe elé juttatni és a gyászoló özvegy Mária főherczegnő ő Fensége előtt is tolmácsolni szíveskedjék. Ezen intézkedéseimnek jóváhagyó tudomásul vételét kérve, indítványozom egyúttal, hogy a megdicsőült főherczeg emléke iránt táplált kegyeletes érzésünk a mai ülés jegyzőkönyvében is megörökítést nyerjen. A méltóságos főrendek előterjesztéseimhez hozzájárulnak. Előbbi bejelentéseimmel kapcsolatosan bemutatom a ministerelnök ur átiratát, melyben tudatja, hogy a főrendiháznak általa tolmácsolt hódolatteljes részvétét ő császári és apostoli királyi Felsége szíves köszönettel legkegyelmesebben tudomásul venni, valamint Mária főherczeg asszony is legnagyobb köszönettel fogadni méltóztatott. Ugyancsak Mária főherczegnő ő Fensége udvarmestere utján külön is kifejezte meleg köszönetét az elhunyt főherceg ravatalára helyezet koszorúért. Méltóztatnak mindezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Még három halálesetről kell, méltóságos főrendek, megemlékezni. Január 20-án halt meg Kolozsvárt Barcsay Domokos tagtársunk, egyike a magyar közélet legné]3szerübb alakjainak, bár nagyobb arányú tevékenységet inkább szűkebb hazája, különösen Kolozs vármegye közügyeinek szolgálatában fejtett ki. e mellett hazafias buzgósággal vett részt a törvényhozás munkájában, úgyis, mint képviselő, úgyis, mint e háznak két ízben kinevezett tagja s erős nemzeti érzéssel párosult nagy műveltséggel, előkelő gondolkozásával, derült életbölcsességet sugárzó kedélyével minden téren a legmelegebb rokonszenvet tudta egyéniségének biztosítani. Február 17-én hunyt el Bécsben Széchényi Sándor gróf, örökösjogu főrendiházi tag, e háznak nyolez éven át köztisztelettel és szeretettel környezett alelnöke. Zajtalan munkában, de mindig a hazafias kötelesség példás teljesítésében eltöltött félszázados közpályának szakadt vége az ő elhunytával. Az alkotmányunk helyreállítására czélzó első kísérlet idején, 1861-ben, utóbb ismét a kiegyezést követő első esztendőkben, mint közigazgatási tisztviselő, szolgálta vármegyéjét; majd visszavonulva a hivatalos szolgálattól, mint e megye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tevékeny tagja, töltött be vezető szerepet annak közéletében, melynek élén 1884-től kezdve két évtizednél hosszabb ideig állott főispáni minőségben. Mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek szervezése óta a legutóbbi időkig elnöke, közgazdasági életünk e fontos tényezőjének életbeléptetésében is jelentékeny részt vett. 1905-ben szólította őt első izben ő Felsége bizalma a főrendiház alelnöki állásába, amelytől, előrehaladt korára való hivatkozással, csak nemrégiben búcsúzott el ezen a helyen. Emléke a jó és igaz embert megillető kegyelet tárgya lesz nemcsak gyászoló családja, de mindnyájunk előtt. Végül február 10-én vesztettük el egészen váratlanul tevékenységének még java erejében közgazdasági életünk egyik vezéralakját, HatvanyDeutsch Sándor bárót, kit ő Felsége elismerő kegyelme hivott meg e ház tagjai közé. Az ő életpályája az erős akarat energiájától hajtott s a nagy conceptióju elme biztos érzékével irányított következetes munkásság sikereinek megnyugtató tanulságait szolgáltatja. Közgazdaságunk felvirágzásának egyik éltető elvét: iparunknak a mezőgazdaságból való kifejlesztését senki nálánál eredményesebben nem valósította meg. Minden siker, amit ebben az irányban, főként ezukoriparunk európai színvonalra emelésében, elért, jelentékeny gyarapodása közgazdasági culturánknak, melynek az övéhez hasonló procluctiv szellemekre oly nagy szüksége van. Meg vagyok győződve róla, hogy a méltóságos főrendek mindé haláleseteken érzett részvétüket kegyelettel örökítik meg jegyzőkönyvünkben s helyeslőleg hagyják jóvá azon intézkedéseimet, hogy elhunyt tagtársaink ravatalára koszorút helyeztettem. (Helyeslés.) Széchényi Sándor grófnak Bécsben végbement temetésén Zichy Ágost gróf kir. főudvarnagy vezetése alatt küldöttség képviselte a főrendiházat. Méltóztatnak tett intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul venni. (Helyeslés.) Szomorú kötelességem még bejelenteni a méltóságos főrendeknek, hogy Duka Cxéza báró örökösjogú főrendiházi tag, aki azonban a folyó országgyűlésen képviselői minőségben gyakorolta törvényhozói jogát, f. hó 22-én Bécsben elhunyt. A diplomátiai pályán kifejtett érdemes tevékenységével épúgy, mint megnyerő egyéni tulajdonságaival méltóvá tette magát a megboldogult arra, hogy az országgyűlés másik háza mellett ez a ház is lerójja emléke iránt a kegyelet adóját s ezért indítványozom, hogy elhunytán felett érzett fájdalmunkat szintén iktassuk be mai ülésünk jegyzőkönyvébe. Méltóztatnak éhez hozzájárulni. (Helyeslés.) Az elhunytára vonatkozólag a főrendiházhoz érkezett értesités ki fog adatni az igazolóbizottságnak. 10*
