Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. 7] elismerem azt, hogy az egyetemi alapnak az állami költségvetésbe való felvétele nem prejudikálhat az alap jogi természetének, daczára annak, hogy az 1848 : XIX. t.-czikk 1. §-a a budap-sti egyetemet mint állami intézményt a vallás- és közoktatásügyi ministerium alá rendeli. (Helyedén.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánösságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk /) A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a törvényjavaslat czimének és szakaszának, illetőleg a költségvetés tételeinek fejezetek és czimek szerinti felolvasását, illetőleg megjelölését. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1. §-á£, 2. §-áí, ennek keretében a költségvetés I—

V. fejezetét, a VI. fejezetet az 1—13. czimekkel, a VII. fejezetet az 1—16. czimekkel, a VIII. fejezetet az 1—5. czimekkel, a IX. fejezetet az 1—7. czimekkel, a X—

XIII. fejezeteket, a XIV. fejezetet az 1.—3 czimekkel, a XV—

XVI. fejezeteket a XVII. fejezetet az 1—12. czimekkel, a XVIII. fejezetet az 1—38. czimekkel, a XIX. fejezetet az I—7. czimekkel, a XX. fejezetet az 1—32. czimekkel, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a XXI. fejezetet.) Zsigmondy Jenő ! Zsigmondy Jenő : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Habár már szóba került, mégis újból fel kell hoznom, hogy a XXI. fejezet 47. czimének 13. rovatában van felvéve a két protestáns egyháznak az 1848: XX. t.-czikk alapján megállapított segélyezése. Nekem már az ellen is kifogásom van, hogy ez a tétel mint segélyezés szerepel, holott nézetem szerint az 1848 : XX. t.-czikk szellemének jobban felelne meg, ha ugy, mint az előző tételeknél, nem segélyezésekről, hanem javadalmazásról volna szó. Kifogásom van főleg az ellen, amit felhoztam s amire nézve a mélyen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urnak nyilatkozata engem nem elégit ki teljesen, hogy tudniillik az indokolás szerint a felemelt államsegély, a 400.000 K, tisztán a református egyház részére volna szánva. Az ő kijelentése szerint ugyan, ha mi evangélikusok ezt kérnők, ez esetben nekünk is megadnák, azonban ez nem olyan megoldás, amelyet én elfogadhatnék és pedig azért nem, mert ezt az evangélikus egyház is külön kérte. De hogy nem indokolt az, hogy ebben az esetben a felemelt állami segélyt — hogy ugy fejezzem ki magamat, amint a törvény magát kifejezi — csupán a református egyház kapja, ez az egész állami segélyezések történetéből is következtethető. Annak idején, 1904-ben, midőn az actio egészben megindult, mind a két egyház együttesen, egy memorandumban terjesztette elő azokat a szükségleteket, amelyeknek kielégítését az 1848. évi XX. törvényczikk 3. §-a alapján az államtól kéri. Ezen actiónak a következése volt azután azon leirat, amely- 1906 január 9-ikén kelt s amelyben a kormány kijelentette, hogy a két egyháznak ezen kivánságát hajlandó teljesíteni és ebből a czélból fokozatosan három milliót, 1907-től kezdve egy milliót, 1908-ban két milliót, 1909-ben már három milliót a két egyház rendelkezésére bocsát, kimondván azt is, hogy további emelés kizárva nincs. De ugyanezen leiratban speciell bennfoglaltatott az is, hogy a két egyház számszerint mutassa ki és jelölje meg, hogy milyen kulcs szerint milyen arányban részesedjék az egyik és másik egyház. Ennek a felhívásnak a két egyház, amely a közös érdekeikre nézve kiküldött bizottság által képviselve volt, eleget tett s az arányszámot és a kulcsot a kormány tudomására hozta. Tudtommal azok az igények, amelyek ebben a memorandumban fel voltak sorolva, még egyátalában nem nyertek kielégítést, sőt ellenkezőleg, még igen sok a kielégítendő, sőt még az a három tétel, amelyre nézve eddig ez a három millió adatott, s amelyre nézve a múlt évben a negyedik millió is fordítandó volt, sem volt kielégíthető. Ennek következtében egyátalában nem érthető az, hogy miért csinálták a folyó évben, amikor ezt a segélyt felemelték, ezt az eltérést, hogy itt a 400.000 K-ra felemelik ezt a segélyt, de ugy, hogy az csupán a református egyház részére legyen fordítható. Az az indokolás, hogy az adóteher a reformátusoknál túlnagy és ez az összeg ennek enyhítésére szükséges, egyátalában meg nem áll és pedig azért nem, mert, amíg a reformátusoknál az adóteher az állami adónak 20%-a, — ennyit állapit meg a reformátusok zsinati törvénye — addig az evangélikusoknál ez idő szerint az állami segélyből csak annyira szállítható le az egyházi adó, hogy az az állami adó 46%-a legyen, tehát 26%-kal több, mint a reformátusoknál. Ha tehát szükségről van szó, akkor kétségtelén, hogy nem a reformátusoknál, hanem az evangélikusoknál van a nagyobb szükség. Tökéletesen osztozom Gyurátz püspök urnak abban a kijelentésében, hogy mi, evangélikusok, nem akarj uk a reformátusok javadalmát semmi irányban sem csökkenteni, de, igenis, azt az egyet hiszszük és várjuk, hogy ugyanolyan elbánásban fogunk mi is részesülni, mint a reformátusok És miután ezen felemelt államsegély mellett, amennyiben az evangélikusok is ugyanúgy részeltetnének a jövőben, reánk 172.600 K esik, én tiszteletteljes indítványt terjesztek elő, amely szerint méltóztassék az 1913. évi költségvetés XXI. fejezet, 47. czini 13. rovata alatt 4,400.000 K-val felvett tételt 4,572.600 K-ra felemelni és kimondani, hogy az ezen rovat alatt megszavazott összeg a két protestáns egyház között az eddigi kulcs szerint osztassék meg. Kijelentem azonban, amennyiben én oly megnyugtatást kapnék, hogy az evangélikusok is feltétlenül számithatnak arra, hogy megfelelő segélyt, már most nem tudom, milyen alapokból, de kapnak, abban az esetben hajlandó vagyok indítványomat visszavonni.