Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

56 A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. állni. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasását. Almássy Imre gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—130. %-ait, amelyek észrevétel 'nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A törvényjavaslat eként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik azt végképen elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetében is elfogadottnak jelentem ki, miről a képviselőház értesittetni fog. Következik a külkereskedelmi és külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat. Kérem méltóztassék a bizottság jelentését felolvasni. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kivan valaki átalánosságban szólni í Csekonics Sándor gr. jegyző: Hoyos Miksa gróf! Hoyos Miksa gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek. Ha a szőnyegen levő két szakaszos törvényjavaslatra teljesen tárgyilagosan és minden mellékgondolat nélkül rátekintek, akkor valóban nem volna okom arra, hogy azt el ne fogadjam ; sőt azt tartom, kötelessége a kormánynak a jelen időben rendkivüli intézkedésekre felhatalmazást kérni. Azonban egészen másképen áll a dolog, méltóságos főrendek, akkor, ha logicus összhangba igyekszem hozni ezt a törvényjavaslatot a földmivelésügyi minister urnak a képviselőházban a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédével, és ha arra gondolok, hogy nemrég létesült egy testület, amely magát vámpolitikai központnak nevezi a nélkül azonban, hogy abban a mezőgazdaság tényezői képviseletet nyertek volna. Én ugyanis azt látom, hogy itt előkészületek történnek a Balkán-államokkal fennálló szerződéseink oly irányú megváltoztatására, amely mezőgazdaságunkra nézve nemcsak hogy nem hasznos, de egyenesen káros lehet. Az előszelét érzem annak, hogy mezőgazdaságunk ismét az osztrák ipar és külkereskedelmi politikának szolgálatába állíttatván, hatványozott mértékben fognak megnyílni vámsorompóink a Balkán-államok előtt. Ez ellen pedig, azt hiszem, minden magyar mezőgazdának talpra kell állania és a leghatározottabban kell tiltakoznia. Ámbár ma nincs szó kereskedelmi vagy vámszerződések törvénybeiktatásáról, hanem egyedül és kizárólag a kormánynak adandó rendkivüli felhatalmazásokról van szó, én mégsem vagyok abban a helyzetben, hogy éhez hozzájáruljak, mert attól félek, hogy oly fait accomplik elé fogunk állíttatni, amelyeket visszacsinálni többé nem lesz lehetséges. A törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslések). Elnök : Dessewffy Aurél gróf ő méltósága kivan szólni. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Mivel én is azok közé tartozom, akik károsnak és veszélyesnek tartják a szőnyegen levő törvényjavaslatot, a törvényhozásnak jelenleg hozott határozataival szemben táplált államjogi aggályaim daczára kötelességemnek tartom felszólalni és ezen törvényjavaslattal szemben aggodalmaimat néhány rövid észrevételben kifejezni. (Halljuk !) Ez a törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt arra, hogy forgalmi és kereskedelmi viszonyaink ideiglenes szabályozása czéljából ideiglenes megállapodásokat létesíthessen és átmeneti rendelkezéseket tehessen, még pedig 1913 deczember hó 31-ig terjedő hatálylyal. Eltekintve attól, hogy én a rendeletekkel való kormányzásnak sem vagyok hive, sőt ellene vagyok, mert, mint alkotmányos ember, azt tartom, hogy ezen megállapodásoknak, ha ideiglenesek is. a törvényhozások elé kellene hozatniok, hogy a törvényhozások azokhoz hozzáj árulhassanak, — mondom, — bár elvi szempontból is helytelenítem ezen tág meghatalmazást, de különösen ellenzem s károsnak és veszélyesnek tartom azt a törvényjavaslat indokolásánál és azon irányzatnál és czélzatnál fogva, amelyet ezen törvényjavaslat előterjesztésével intendálnak. Miről van ugyanis itt szó ? Igen helyesen jegyezte meg Hoyos Miksa gróf igen tisztelt barátom, — amint különben az indokolás is világosan mondja, — hogy a keleti államokkal azon nagy történelmi események folytán, amelyek határainkon bekövetkeztek, bizonyos ujabb megállapodások létesítése initiáltatik. Ez az, aminek szempontjából én ezt a felhatalmazást a legaggályosabbnak, legveszélyesebbnek és legkárosabbnak tartom. Az indokolás azt is mondja, hogy ez a felhatalmazás körülbelül ugyanolyan, mint amilyen az 1906. évi III., az 1906. évi XXL, az 1907. "évi LVI. és az 1908 : LVI. fc.-czikkekben adatott. Csakhogy, bocsánatot kérek, akkor először is egészen más viszonyok voltak, mivel akkor a keleti államokkal való kereskedelmi szerződések nem is köttettek meg és nem léteztek, és különösen az utóbbi törvények, az 1907. és 1908. évi törvények, csak prolongálták az 1906-ikit, tehát ez a kérdésnek egészen más oldalra való elterelése. De mondom, ettől eltekintve, én ezen irányzatban és czélzatban azt tartom a legkárosabbnak és legveszélyesebbnek, hogy a szerb kereskedelmi szerződésnek megújítása, illetőleg olyan megállapodásoknak létesítése intentionáltatik, amelyekre nézve a szerződés 1917-ig — mint tudjuk — meg van kötve. Továbbá ez a felhatalmazás a háború folytán békepontozatokban való internationális megállapodásokra látszik mintegy ráutalni, ami pedig szerintem azért veszedelmes, mert nincs az a parlament a világon, amely, ha egyszer ilyen békepontozatok alapján bizonyos megállapodások jöttek létre, ezen kényszerhelyzet alól magát kivonhatná, illetőleg ezeket a megállapodásokat azután