Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

104 A FŐRENDIHÁZ XXXÍX. ÜLÉSE. létre, az ilyen árkülönbözet felén megosztozik a vevővel. Hadik János gr.: Ez az eset! Prónay Dezső b.: Ez a második eset. Létrejött az 1910. évben egy szerződés a Magyar Bank és a magyar államkincstár között a kincstári sójövedék értékesítése, a sóeladás tárgyában. A ministerelnök úr a képviselőházban adott válaszában nagy óvatossággal azt mondja, hogy ezzel a szerződéssel kapcsolatban, ezzel együtt nem volt kikötve semmiféle mellékjárulék. De azt már nem meri mondani és nem tudom mondhatná-e, hogy nem ezen ügylet alkalmából, ha nem is kölcsönös kikötés mellett,, folyt be bizonyos összeg bizonyos czélokra. És ez kétségtelen tanúsága annak, hogy az a só-üzlet az illető bankra nagyon előnyös volt. Négy millió néhány százezer koronáról van szó, amelyet a Magyar Bank, — nem mondom, hogy a só-szerződés megkötésével kapcsolatban, de időbeli összefüggésben, — abból az alkalomból szolgáltatott át bizonyos, talán megjelölt, talán meg nem jelölt czélokra, de azt mondhatjuk ma már, nem az államkincstár javára, nem olyan czélra, amelynek az állam költségvetésében és a zárszámadásban jelentkeznie kell. Ha a Magyar Bank részéről négy milliót felülhaladó ilyen fizetés történt, mi következik ebből ? Következik először is két eset. A banknak az a tisztviselője, vagy a bank érdekét képviselő az az ur, aki ezt az összeget beszolgáltatta, vagy azért tette ezt, mert ez az üzlet a bankra nagyon előnyös volt, olyan előnyös, hogy ennek a mellékszolgáltatásnak megtétele az üzlet előnyösségéhez képest egyáltalán számba sem jöhet, vagy pedig tette ugy, hogy közvetve megkárosította a részvényeseket. Mert ha az az üzlet nem oly kitűnő, nem oly jó a bankra nézve, hogy 4,200.000 K-nyi provisiószerű szolgáltatást is megtűr, akkor ezzel az összeggel a részvényesek károsodtak. Hol marad itt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozólag a kereskedelmi törvényben a részvénytársaságról intézkedő szakaszokban foglalt rendelkezés és az annak szelleméből következő eljárás, hol marad itt a nyilvános számadásra kötelezett társulatoknak épen ebben a szóban már önkényt megadott minémüsége, hogy számadásuknak nyilvánosan kellvén megtörténnie, ebben fictiv tételeknek szerepelniük nem szabad ? Elnök (csenget): Méltóságos főrendek, meghallgattam eddig ő méltóságának interpellatióját, de abból eddig csak vádbeszédet hallottam. (Zaj, mozgás és ellenmondások a jobbközépen.) Méltóztassék talán az interpellatio előterjesztésére áttérni. (Felkiáltások a jobbközépen: Azt teszi l) Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Én azt hiszem, hogy amidőn interpellatiómat indokolom, nem vádolok, én csak felvilágosítást kérek, (Igás! Ugy van! a jobbközépen) és jogom van megmondani, hogy mire kérem a felvilágosítást. (Helyeslés a jobbközépen.) Hogyha interpellatióm indokolásában olyan dolgok is foglaltatnak, amelyeket ő nagyméltósága az elnök ur ugy interpretál, hogy azok vádak, erre az a megjegyzésem, hogy hiszen talán azért vagyunk mi itt, hogy az ország érdekében az ország pénzügyeinek lelkiismeretes kezelését is ellenőrizzük... (Igaz I Ugy van ! a jobbközépen.) Hadik János gr.: Ugy van! És nem csak azért, hogy vakon szavazzunk! Prónay Dezső b.: ... főleg akkor, hogyha felmerül valahol a gyanú. Már pedig ez esetben, méltóztassanak megengedni, nagyméltóságú elnök ur és méltóságos főrendek, az a gyanú olyan, hogy máskép is lehetne róla beszélni, nemcsak ezzel a kifejezéssel. Az, aki nyilván tudja és érzi, hogy őt gáncs és hiba nem terheli, az a bizonyítékok előterjesztésével nem fog megközelítőleg egy évig, talán nyolcz-kilencz hónapig késedelmeskedni. Hová jutunk igy? Mi tisztán akarunk ebben az ügyben látni. (Igaz! Ugy van! a jobbközépen.) Némely pontja már tiszta most is, némelyik még homályos. Hát egy tiszta pontját is felhozom. Azt talán nem fogja tőlem ő méltósága az elnök ur sem rossz néven venni, ha a zalatnai ház eladásáról is beszélek. Ott még a bíróság sem akarta korlátozni a bizonyítást. Hát ugyan miben is áll, méltóságos főrendek, ennek a zalatnai háznak az eladása? A ministerelnök urnak Zalatnán volt egy háza. Hadik János gr.: Kettő; Prónay Dezső b.: Talán több is, ez engem most nem érdekel! Ezt a házat eladta a gyulafehérvári takarékpénztárnak és néhány hónap múlva magasabb áron megvette az államkincstár. Hadik János gr.: A másikat is eladta! Prónay Dezső b.: Ebben a házban egy kincstári alkalmazott lakik, akinek a lakbérilletménye 800 korona, a ház pedig 100.000 koronát megközelítő összegen vétetett meg. Ismétlem, ebben a 100.000 vagy 100.000 koronát megközelitő összegért megvett házban lakik egy 800 korona lakbérrel biró kincstári alkalmazott. Körülbelül kétharmad százalékot jövedelmezne eszerint az a ház. Méltóságos főrendek! Azok a jogügyletek, amelyek létrejöttek, nem olyanok, hogy a bűntetőtörvénykönyv paragraphusaiba ütköznek. De nemcsak a büntető paragraphusok azok, amelyek Magyarország kormányzó férfiait cselekvési szabadságukban korlátozhatják és irányithatják. Szomorú állapot volna, hogy ha a kormánynak minden, amit a büntető törvénykönyv nem tilt, szabad volna. Hogy ha ilyen üzletet kötne valamelyik falusi jegyző, hogy a saját házát megvétetné egy fictiv szerződés segítségével a maga falujával, a belügyminister urnak kellene, ha erről tudomást szerez, a fegyelmi eljárás megindítását követelni, (Élénk helyeslés a jobbközépen.) mert ha az üzlet nem is ütköz-