Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-38

A FŐRENDIHÁZ XXXVIII. ÜLÉSE. 97 benső meggyőződésből mondta volna, mert azt hiszem, ebben az esetben nem hogy megnyugvást fog előidézni, hanem ellenkezőleg, legnagyobb elkeseredést fog szülni, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) egy olyan javaslat, illetőleg törvény, mely senkinek sem kell az országban, csak Magyarország dictátorának, Tisza István grófnak, az nem lehet sürgős. Kell-e annak az öntudatra ébredt, szervezett munkásosztálynak, amely joggal követelheti, hogy az alkotmány sánczaiba bevétessék? ííem kell, mert hiszen nagyrészt kihagyják őket, csak az öregeket veszik be. Kell talán ez a javaslat azoknak, akik, mint pl. a méltóságos főrendek, conservativ szempontból Ítélik meg a kérdést? Azt hiszem, hogy nem, mert ha van valami, ami a választójog kérdésének rendezésénél nemzeti conservativ szempontból megőrzendő, azokat a megőrzendő dolgokat nem szabad egy olyan javaslathoz kapcsolni, amely feltétlenül, még pedig rövid időn belül, megdől. Hiszen akkor ezzel azt koczkáztatjuk, hogy mindazt, amit csakugyan menteni kellene, magával sodorja. Ilyen bánásmód csak a legnagyobb reactiót szülheti és az a reactió el fog söpörni mindent, amit itt ebben a házban a méltóságos főrendek conservativ szempontból esetleg jogosan óhajtanának, hogy még fenmar adjon. Magának Lukács ministerelnök urnak sem lehet sürgős ez a dolog. Hiszen ő csak néhány hét óta lett ilyen lelkes támogatója ezeknek a javaslatban lerakott elveknek. Hiszen nemrég, akkor, mikor még mint pénzügyminister a munkapárt radicalis frondeur-csoportjának volt a vezetője, amikor még kaczérkodott a radicalis, obstruáló ellenzékkel, amelynek segítségével Khuen-Héderváry grófot kibuktatta, és önmagát ültette bele a minísterelnöki székbe (Derültség), akkor roppant radicalis módon nyilatkozott, kijelentvén, hogy a legliberalisabban kívánja a kérdést megoldani. Hiszen talán Justh Gyulát sem bírhatta volna rá, hogy vele Bécsig utazzék, ha megmondotta volna neki, hogy mik az ő elvei a választójog kérdésében. Azt már egyszer volt szerencsém ebben a házban kimutatni, hogy elvei ninpsenek. Egy hang : Bizony nincsenek! Hadik János gr.: Mikor azzal vállalkozott a ministerelnökségre, hogy megteremtem a békét, mert az ellenzék engem szeret, megoldom a legfontosabb kérdést, a választói jog kérdését, mert én ezekkel együtt, egy radicalis választási cabinettel, megcsinálom a reformot, abban az időben egészen más elveket hangoztatott; azok most mind lekerültek a napirendről. Csak egyre kívánok rámutatni, hogy a ministerelnök ur 1910 február 17-én, mikor éppen a munkapárt radicalis elemeinek az élén állott, azt mondotta: »Bármily csekély adócensus is rovására van a magyarságnak és használ a nemzetiségeknek*. Most azonban, ha elolvassuk ezt a javaslatot, egészen mást látunk. Főrendiházi napló. 1910—1915. II. kötet. Ezt nem critikaképen mondom, csak jellemzésül, hogyan lehet valakinek, aki a parlamentet irányítja, aki szerintem egy országot már hónapok óta megnyomorít, és a nyakán ül, elveket változtatnia, mindig többségi helyeslés közepette, és ugyanakkor felszaladnia mindig Bécsbe; és akármi történik is, akármilyen támadás intéztetik itt ellene, nem azzal védekezik, hogy kérem, én bebizonyítom az én igazamat, és meg akarom győzni az országot arról, hogy igazam van, hanem egy commüniquével, amelyet lead a Budapesti Tudósítóban, vagy más kőnyomatosban, hogy ő Felsége legkegyelmesebben fogadta, és nagyon helyeslőleg vette tudomásul minden • előterjesztését. Elnök: Ez talán a kérdés sürgősségével nincsen kapcsolatban. Hadik János gr.: Amint már mondottam, nem lehet sürgős egy olyan javaslat, amely az izgatottságot az országban csak fokozza, és amelyről világos dolog, hogy az az osztály, amelynek jogok ígérteitek, — és elsősorban önök által igértettek — ilyen jogokban nem részesül. Mert méltóztassanak csak jjrogrammbeszédeiket elolvasni, és akkor azt fogják látni, hogy Tisza István grófot és egy pár lelkes hívét kivéve, hogy verték önök a mellüket, hogy az mind semmi, amit ezek a coalitiósok akarnak. Mi fogjuk a liberalismust megmenteni az országban. Akkor szükségök volt erre, mert különben nem kaptak volna többséget. Most azonban, amikor már többség nem kell, hanem itt van hónapokon keresztül a katona és a szurony, amely rendelkezésökre áll, Európa előtt szégyenünkre és gyalázatunkra, most már lehetnek conservativek és mindenek, az már most önöknek egészen mindegy. Most már nem törődnek avval, hogy akkor mit ígértek. Itt láthatják mélt. főrendek, hogy nem ígéretek megtartásáról, nem az igazi népjogok kiterjesztéséről van szó, hanem egészen másról. Arról van szó, hogy ujabb és ujabb törvényeket alkossanak, amelyek mind arra szolgálnak, hogy azt a bizonyos párt-egyeduralmat örök időkre biztosítsák, amint nagyon szellemesen és ügyesen jelezte a minister ur ő excellentiája, azt hiszem, a munkapárti körben, amikor azt mondotta, hogy politikánk, párturalom continuitását kell biztositanunk. (Helyeslések a jobbközépen.) Ez a politikájuk! Es voltam bátor kimutatni, mélt. főrendek, hogy ez a javaslat nem sürgős. Más dolog volna sürgős, erre pedig nem hajlik a t. ministerelnök ur. Sürgős volna az, hogy a ministerelnök ur, aki holnap, itt ebben a házban, az országra nézve ilyen korszakalkotó változást jelentő javaslatot akar képviselni, tisztázza azon vádakat, amelyek ellene emeltettek. (Helyeslések a jobbközépen). Figyelmeztetem a ministerelnök urat, hogy ' ha azt, amivel őt vádolják, nem minister, hanem 13