Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-4

1910-1915 A FŐRENDIHÁZ IV. ÜLÉSE 1910 október, 4-én, kedden. Csáky Albin gróf elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az elhunyt Esterházy Ferencz gróf, Vay Béla báró és Kun Bertalan püspök emléke jegyzőkönyvbe vétetik. — Király köszönete üdvözöltetéseért és tudomása a válaszfeliratról. — Szentesitett törvényczikkek. — V. György angol király köszönete a részvétért. — Királyi levelek. — Meghívások. — Az igazoló-bizottság jelentése. — A gazdasági bizottság jelentése. — Az igazoló-biróság elnökének és a delegatio főrendi tagjainak megválasztása, valamint a főrendiház bíróságaiban és bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. — Bírósági tagok eskütétele. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Székely Ferencz és Zichy János gróf. (Az ülés déli 12 óraikor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Csekonics Sándor grófot, a szólni kívánók jegyzésére Széchenyi Bertalan grófot kérem fel. A naplóbiráló bizottság folyó évi október és november hónapokra naplóhitelesitőkké kiküldte Gáli Józsefet és Radvánszky Albert bárót. Méltóságos főrendek ! Három, bennünket közelről érintő sajnálatos eseményről kell jelentést tennem. Augusztus hó 10-én hunyt el Cseklészen Esterházy Ferencz gróf, élete 87-ik évében; augusztus 17-én Alsózsolczán Vay Béla báró, élete 80-ik évében és végül szeptember hó 28-án Miskolczon Kun Bertalan, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, élete 94-ik évében. Esterházy Ferencz gróf fiatal korában huzamos ideig a katonai pályán szolgált és eképen telj esitette kötelességét a haza iránt. Később a főrendiház kinevezett tagjai sorában helyet foglalván, a meddig előrehaladott kora megengedte, hiven teljesítette ebbeli kötelmeit is. Vay Béla báró mint Borsod megye főispánja, mint a tiszáninneni református egyházkerület főgondnoka és végül mint a háznak több izben alelnöke, nagyértékü és nagyjelentőségű szolgálatokat tett a közügynek, a melyeket csak élete utolsó éveiben beállott nagyobb testi bántalmai akasztottak meg. Kun Bertalan püspök egy ritka hosszú életen át szakadatlanul és ernyedetlenül szolgálta az emberiség legfőbb javait: a mély vallásos érzületet és a közművelődést. Fáradságot és csüggedést nem ismerve ápolta és gondozta a reá bizott hivek lelki szükségleteit, nemes példáját adva eképen a leglelkiismeretesebb és a legönzetlenebb munkálkodásnak. A méltóságos főrendek utólagos jóváhagyása reményében mindhárom ravatalra koszorút helyeztettem, most pedig javaslom, hogy méltóztassanak még az elhunytak nevét és emlékét mai j egyzőkönyvünkben megörökíteni, halálukon érzett fájdalmunk kifejezése mellett, s ezenkívül még engem felhatalmazni, hogy Vay Béla báró, mint a ház volt alelnöke fiához, Vay Elemér báróhoz a méltóságos főrendek nevében részvétiratot is intézhessek. (Elfogadjuk !) Méltóztatnak elfogadni ezt a javaslatot. (He-' lyeslés.) A méltóságos főrendek hozzájárulnak és tudomásul veszik, hogy elhunyt társaink ravatalára koszorú tétetett; továbbá elhatározzák, hogy a mai jegyzőkönyvben nevük megörökíttessék s halálukon érzett fájdalmunk kifejeztessék, — s végre megbízzák az elnököt, hogy Vay Elemér báróhoz atyja elhunyta alkalmából részvétiratot intézzen. A ministerelnök úrtól átirat érkezett, a mely szerint ő Felsége a 80-ik születésnapja alkalmából