Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

88 A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSE. rendészetet nagy fokban vinné előbbre országunkban, amelyek segítségével, La törvénybe lennének iktatva, elkerülhetnénk a jövőben az ököritói katastróphához hasonló szerencsétlenségeket és sok és óriási károsodástól óvhatnék meg hazánkat. Én tehát ismételten a legmelegebben ajánlom a nagyméltóságú belügyinmister ur ügyeimébe ennek a tüzrendészeti javaslatnakatörvényhozás elé való hozatalát. Egyébként pedig a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. .Kivan még valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólani ? (Nem!) Ha senki nem kivan szólni, akkor bezárom a vitát és felteszem a kérdést. Kérem azokat a méltóságos főrendeket, a kik a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A költségvetés átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás, a melynek mikéntjére vonatkozólag van szerencsém a méltóságos főrendeknek javasolni, hogy a szakaszoknak csak a száma olvastassék, továbbá magából a költségvetésből a fejezetek és a czimek, a rovatok azonban nem. (Helyeslés.) Természetes, hogy az egyes szakaszokhoz mindenki hozzászólhat. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat I—

XX. fejezeteinek, valamint az egyes ezimeknek számát, továbbá a XXL fejezetnek és 1—17. ezimeinek számát, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a XXI. fejezet 18. czimének számát). Degenfeld Pál gr. jegyző: Gtyurátz Ferencz evangelicus püspök! Gyurátz Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A közoktatásügyi tárcza költségvetésében az állami elemi oktatásra 16,900.000 K, a nem állami népoktatási czélokra jjedig 15,800.000 K van előirányozva. 1 gen tekintélyes összeg; tanulsága egyrészt a nemzet áldozatkészségének a közművelődés oltárán, másrészt a kormány teljes jóakaratának. Mindemellett is itt még vannak hiányok, a melyeknek pótlását a társadalom és a nemzet érdeke sürgeti. A statistikai kimutatás szerint még ez időszerint is mintegy 280.000 tanköteles gyermek marad iskoláztatás nélkül, és pedig nem a családoknak az iskola iránt táplált ellenszenve, banem a legtöbb esetben egyszerűen iskola hiánya miatt. A nép számos vidéken szegény önerejéből iskolát építeni, vagy a már létező, de túlzsúfolt iskola mellé egy ujat állítani nem képes. Az iskolafentartó egyház sem képes szorult anyagi helyzetében kellő anyagi segélyt nyújtani, és a fentartó testület erre a czélra, t. i. felekezeti iskola és tanitólak építésére, a magas tanügyi kormánytól sem várhat segélyt. Én teljesen indokoltnak találom a vallásos közoktatásügyi minister ur ő nagyméltóságának álláspontját, amely szerint ő nem tartja szükségesnek az összes felekezeti iskolák államosítását. A míg jog és kötelezettség köteléke fűzi a népet az iskolához, addig melegebb annak az iskola iránti érdeklődése; tehetsége szerint készséggel hoz áldozatot is érette; ezáltal megkönnyebbül az államnak a terhe is, és a különböző felekezeti és állami iskolák versenye csak jótékony hatást gyakorol a közművelődés előmozdítására s végül a felekezeti iskolák fenntartása a valláserkölcsi oktatást is jobban ós alaposabban biztosítja, ami pedig nagyfontosságú kérdés ugy a társadalom, mint a nemzet életére nézve. Hogyha ezt belátjuk, akkor óhajtanunk kell egyszersmind oly törvényhozási intézkedést, amely, mint az 1883 : XXX. t.-czikk a középiskolák tekintetében, felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy iskolai építkezési államsegélyt nyújtson indokolt esetekben a felekezeteknek is. Méltóságos főrendek! Ha meggondoljuk, hogy az a szorult viszonyok között élő szegény szülő, a ki családjáért verejtékezik, egyszersmind a társadalom, a nemzet érdekében is fárad, midőn gyermekeket nevel, a kiket midőn abba a korba jutnak, a mikor már a család fentartásában is munkájukkal közreműködhetnének, szólít a hadkötelezettség s ők tartoznak vész idején verőkkel is áldozni a honért — ha ezt belátjuk, akkor egyszersmind be kell vallanunk azt is, hogy az a szegény családfő joggal várhatja, hogy a mit ő szegénysége miatt nem adhat meg, azt az állam biztosítsa gyermekeinek: az iskolai oktatást, hogy részesüljön ő is legalább az iskola jótéteményében, a mely mintegy felfegyverzi a növendéket s eszközt ad neki a kéjDzéssel arra, hogy bárhova vezérli is sorsa, könnyebben egyengethesse boldogulásának útját. A felekezeti tanitóképző-intézetek a legnagyobb részben megfelelnek a jogos követelményeknek; másrészről azonban a fentartó testületek gyakran a legjobb akarat mellett sincsenek oly helyzetben, hogy a létező hiányokat pótolják és az intézetet bővitő épitkezéssel, a nagyon szükséges uj helyiségek létesítésével és a felszerelés kiegészítésével tovább fejleszszék. A tanítóképző-intézetek is tagadhatatlanul teljesítenek olyan közhasznú szolgálatot az állam és a r társadalom érdekében, mint a középiskolák. Épen ezért igen indokolt és óhajtandó volna, hogy az idézett 1883: XXX. t.-cz.-nek, a mely a felekezeti népiskolákra is kiterjeszti az építkezési ós fentartási segélyt, hogy ennek hatálya kiterjesztetnék a felekezeti tanítóképzőintézetekre is, s a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister ur itt is felhatalmazást nyerne arra, hogy indokolt, igazolt esetekben a felekezeti tanitókéjjző-intézeteknek is nyújthasson építési és fentartási segélyt. Azok a tanító-