Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSÉ. 39 Az egyik képviselő azt mondotta, hogy bizony a szavahihetőség szempontjából nagyon szükséges a vallást megkérdezni, mert vannak az országnak olyan részei, nem is leplezte, megmondta, hogy a perifériákat, a felvidéket gondolja, a hol azoknak a beözönlött uraknak nem lehet hinni. Akkor Sághy Gyula képviselő ur, a ki nem kevésbbé jó keresztény és nem kevésbbé jó katholikns, azt mondta, hogy tulajdonképen, ha azt keressük, hogy melyik felekezet megbizható, akkor ő a nazarenusokat tartja legmegbízhatóbb aknák, mert azok, ha bűnöztek, megbánják, feljelentik magukat, örömmel szenvedik büntetéseiket és azután soha többé nem hazudnak, tehát az ő vallomásukat kell klaszszikusnak elfogadni. Erre mondottam azután én, hogy igenis ilyen körülmények között, ha már arról van szó, hogy az embernek nem a becsülete, nem az erkölcsi érzéke, hanem a vallása határozza meg azt, hogy mennyit lehet neki hinni, akkor én erre a térre nem lépek és nem helyeselhetném, ha

/ ez az álláspont a törvényben sanctionáltatnék. És én félek, hogy ha most már visszaállittatik, vagy ha nem állíttatik is vissza az eredeti szöveg, ebből az esetből kifolyólag minden körülmény között bajok származnak, és pedig annál nagyobb bajok, mennél több súlyt helyezünk erre a kérdésre. Éhez járul, hogy mégis csak hátráltatja a visszaküldés ennek a törvénynek az életbeléptetését. Méltóztatott említeni, hogy három törvényt kell hozzá csinálni. Hozzátehetem, hogy azonfölül még húsz rendeletet is kell közzétenni, és azonkívül csakugyan kell foglalkozni némi építkezésekkel is, nem sokkal. Nyugdíjazás mennél kevesebb lesz, mert a sommás eljárás már 18 éve életben van és ez a törvény erre van basirozva, a bíráink tehát be vannak gyakorolva. De méltóztassék a törvényalkotás technikájával kissé megismerkedni; nem lehet az életbeléptetési törvényt addig megcsinálni, a mig a perrendtartási törvény elfogadva nincs; tervezetünk van ugyan, de azt nem lehet addig enquetek tárgyalására bocsátani vagy a törvényhozás elé benyújtani, mig a jelen törvény nem kész. Mennél későbben végzünk tehát ezzel a törvénynyel, annál tovább fenmaradnak a most érvényben levő törvény bajai. En tehát egyebet nem tehetek, mint hogy még egyszer kérjem, méltóztassanak talán azt az érzékenységet, a melyet nem tudnak maguktól elhárítani, a haza oltárára tenni áldozatul és méltóztassanak keresztülengedni ezt a törvényt, a melynek életbeléptetésére oly nagy szükség van. Zichy Viktor gr. jegyző: Antal Gábor! Antal Gábor: Méltóságos főrendek! Nem emeltem volna szót ebben az ügyben, ha nem hangzott volna el itt Csernoch János püspök ur ajkáról az a szó, a melyet én használtam a j bizottságban, a mikor e tárgy fölött tanácskozott és a melyet igen sokan, még saját hitfeleim részéről is, félreértettek. Én akkor is azt mondtam és azt mondom ma is, hogy ideális állapotnak az amerikait tartom, a hol a vallás teljesen magánügy, a hol nem kevésbbé vannak vallásos és a vallást megbecsülő emberek, mint vannak nálunk. Azonban hozzátettem ott is, hozzáteszem most is, hogy mi ezen az ideális állásponton nem állunk, és ha ugy jön vala ide a törvényjavaslat, hogy benne lett volna a kötelező kérdések között a vallásra vonatkozó kérdés, teljes örömmel hozzájárultam volna. De méltóztassanak megengedni, ennek a kérdésnek olyan nagy fontosságot nem tulajdonitok, hogy ha ez nincsen benne, ezért a javaslat visszaküldessék a képviselőházhoz. Én is gondolkoztam azon, hogy micsoda benső indító okuk lehetett azoknak, a kik ezt a kérdést ki akarták hagyni, illetőleg ki is hagyatták. És én nem tartom azt, hogy az volt az ok, hogy a vallást talán kevésre becsülik. Azt sem hiszem, mintha azt gondolták volna, hogy vallásukat némelyek szégyenlik, ha nyilvánosan, a bíróság előtt be kell vallaniok. Hanem én arra gondoltam, hogy a ki ilyen nagy dologgal foglalkozik, az objectiv alapon teszi; objektív alap pedig csak egy lehet ós ez az, hogy nincs az emberi életnek, az emberi gondolkodásnak olyan irányzata, a mely az embereket olyan könnyen elfogulttá tenné, mint épen a vallás. Én a magam részéről is elismerem azt, hogy minden előítéletet, minden elfogultságot én sem tudok egészen legyőzni, a ki pedig erre legjobban törekszem. Annyival inkább látom ezt másoknál. Csak például említem, hogy a törvényekben ki van mondva a vallások ós felekezetek egyenlősége; és mégis, vannak-e sokan, akár ebben a testületben is, a kik minden r

vallásfelekezetet egyenjogunak ismernek el ? Én azt hiszem, hogy igen kevesen vannak. Ha ilyen hatása van a vallásnak az emberi kedélyre, gondolkodásra és ítéletre, akkor, ha mi azt akarjuk, hogy a törvény előtt minden ember egyenlő legyen, a bírónak szabad itélőtehetségét csak még jobban felszabadítjuk azzal, ha nem tartozik megkérdezni azt, micsoda vallású az, a kit ő kihallgat. Mert hiszen ha a bíró ezt a kérdést szükségesnek tartja, a törvény ezt megengedi, sőt megengedi a törvény mindazokat a kérdéseket is, amelyek az ügy tárgyilagos állásának, az igazságnak kiderítésére szükségesek. Mihelyt tehát a biró szükségesnek látja, megkérdezheti és meg is fogja kérdezni a vallást is. Én tehát azt gondolom, hogy ez a tárgyilagos ok működött közre azoknál, a kik ezt a szót kihagyatni akarták. Mást nem képzelhetek. A végeredmény pedig az, hogy miután a | törvényjavaslat igy jött ide, én ezekből az okokI ból azt visszaküldeni nem tartom tanácsosnak, de nem tartom helyesnek sem, amint hogy nem tartom magát a kérdést sem elég fontos-