Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-6
A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 29 melyek az egyesült pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak, — továbbá: a hajdusámson-nyirbátori vasút engedélyezéséről, — a munkásbalesetbiztositási viszonosság iránt Olaszországgal 1909. évi szeptember hó 19-én Rómában kötött egyezmény beczikkelyezéséről, a fehér vagy sárga foszforral való gyújtógyártás eltiltásáról szóló törvényjavaslatok és a színházi, valamint egyéb jegyeknek munkaszüneti napokon való árusításáról, a m. kir. iparfelügyelők 1908. és 1909. évi tevékenységéről szóló ministeri jelentések, melyek a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak, — végül: a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyi ministeriumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899 : XLVI1I. t.-cz. hatályának további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, mely a közjogi és törvénykezési bizottságnak adatott ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Mindezen tárgyakra nézve az illető bizottságok beadták jelentéseiket, a melyeknek kinyomatása és a méltóságos főrendek között való szétosztása elrendeltetett, a minek folytán azok közül a mai ülésünk napirendjére tüzetett a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat, valamint az 1911. év első négy hónaijjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló u. n. indemnitási törvényjavaslat tárgyalása. Kötelességein azonban, méltóságos főrendek, felemlíteni, hogy a bejelentett és bizottságilag már letárgyalt, de napirendre ki nem tűzött törvényjavaslatok között van egy, a melynek sürgős tárgyalása nagyon kívánatos. Ez pedig az Adria m. kir. terjgerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Méltóztatnak tudni, hogy az Adriával kötött szerződés meghosszabbítására vonatkozólag a törvényhozásnak fenntartott jog hatálya az év végén lejár, és ha nem ma tárgyaljuk e javaslatot, alig van remény, hogy az f. évi deczember hó 31-éig törvényerőre emelkedhessek. Miután a jelentés a bizottság részéről már elkészült, kinyomatott és a méltóságos főrendek között ki is osztatott, csak attól kellene eltekintenünk, hogy három nap essék a bizottsági és a nyilvános ülésbeli tárgyalás közé. Ennek következtében a magam részéről megteszem a sürgősségi indítványt aziránt, hogy a most jelzett törvényjavaslat még a mai napon, a napirenden levő tárgyak után, mint utolsó vétessék tárgyalás alá. Méltóztatnak ezt a sürgősségi indítványt helyeselni ? f Igen !) Miután azonban a házszabályok szerint konstatálnom kell, vájjon a jelenlevők kétharmad többsége elfogadja-e a sürgősségi indítványt, kérem azokat, a kik indítványomat elfogadják, méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek tehát egyhangúlag elfogadják a tett sürgősségi indítványt s ennek alapján kimondom, hogy az emiitett törvényjavaslat a napirend végén fog érdemleges tárgyalás alá vétetni. Napirend szerint következik az igazolóbizottság jelentése. Kérem annak felolvasását, Zichy Rafael gr. jegyző (olvassa az igazolóbizottság 90. számú jelentését). Elnök: Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a méltóságos főrendek az igazoló-bizottság előterjesztésében foglalt javaslatokat elfogadják és hogy e javaslatok értelmében fog a főrendek névjegyzéke kiigazittatni. (Helyeslés.) A miről a belügyminister értesíttetik. Következik a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztassanak a bizottsági jelentést meghallgatni. Széchényi Viktor gr. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kíván valaki általánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? Széchenyi Viktor gr. jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt ki akarom jelenteni, hogy melegen üdvözlöm a javaslatot és nagyon örvendek, hogy végre ez a nagy mű, a perrendtartás átalakítása, valóban a törvényhozás elé került. Ha mégis néhány megjegyzést és észrevételt vagyok bátor éhez fűzni, azt különösen két okból teszem. Először is, a mint méltóztatnak tudni, általában a mai jogi felfogásban mindig a jogegyenlőséget és a törvény előtti egyenlőséget hangoztatják, és mégis azt látjuk, hogy e perrendtartásban a könyvkivonati illetékesség kérdésében oly privilégium statuáltatik és alkálinaztatik a jövőben is, a mely a jogegyenlőség eszméjével, legalább igénytelen nézetem szerint, nem egyeztethető össze, mert ha polgári vagy egyéb ügyekben mindenki az ő saját járásbírósága területén perelhető, hogy lehet megmagyarázni, hogy a kereskedőosztálynak oby privilégium adatik, hogy a legtávolabb helyen lakó adósát, különösen a részletügydeteknél és más ily ügyleteknél is, a saját illetékességének területén perelheti? Ezért jobban szerettem volna, ha már ily privilégium statuáltatik, hogy az a kereskedőnek kereskedővel szemben adatott volna meg, nem pedig, a mint most van, hogy t. i. a kereskedő Budapesten és másutt bizonyos privilégiumot bír azokkal szemben, a kik vidéken laknak, a kik — és itt különösen a legkisebb emberekre czélozok — védelem tekintetében is gyengék. Ezért ez a privilégium szerintem sérelmes intézkedés és ha ezt a kérdést compromissum utján meg is oldották, senki sem tagadhatja, hogy ez szépséghiba.
