Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-25
A FŐRENDIHÁZ XXV. ULESE. 217 praecedens«, ugy magyarázhassa valaki, bármilyen éles eszű jogász legyen is, és bárhogy tudja is a magyar nyelvet forgatni, hogy ez törvénytelenséget tartalmaz, ez ellen tiltakozom és ezt el nem fogadom. (Helyeslés.) Második megjegyzésem az én igen tisztelt Zselénszky Róbert gróf barátom beszédére vonatkozik, aki avval vádolt meg, hogy főrendiházi elnöki koromban visszaéltem volna hatalmammal és beavatkozást engedtem volna meg a főrendiháznak a képviselőház működésébe és vice versa. (Felkiáltások: Ép az ellenkezőjét mondta!) Tanúul hívom fel az egész házat, hogy én egész elnöki működésem ideje alatt nagyon vigyáztam erre. Az ilyen vádakat tessék tehát megtartani, mert ezeket nem érdemeltem meg. (Felkiáltások : Nem mondotta!) Bocsánatot kérek, de mondotta, hisz csak én is tudok magyarul. (Zaj.) Sajnálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy a mi halasztó szándékunkat, amely nem kivan a képviselőház ügykörébe beleavatkozni, igen ügyesen ugy magyarázták, hogy conflictusokat akarunk előidézni és a többi. Mi nem akarunk semmi egyebet, csak egy pár napi halasztást kérünk. Miért nem méltóztatnak azt elfogadni? A mostani diadalmámorban azt méltóztatnak találni, hogy minden a legszebben fog menni ? Majd meglássuk, hogy ez valóban sikerre fog-e vezetni ? Az, amit a ministerelnök úrtól elvárhattam volna, az, hogy amikor azt mondja, hogy recompensatióra szükség nincs, a törvényességen itt sérelem nem esett, hogy ez belügye a képviselőháznak, hogy ebbe beleavatkozni nem lehet, legalább valamivel mutatott volna rá arra, hogy ebből az áldatlan helyzetből hogyan lehet kimászni és hogy az alkotmányosság miként fog helyreállíttatni ? Végül még egyet. Mi talán kevesen vagyunk, habár megvallom, őszintén örvendek annak, hogy a főrendiház egyszer megint lábraáll és ilyen szép számmal jelennek meg a tagok; ha kevesen vagyunk is mi, akik az alkotmányosság iránti érzületünket és ragaszkodásunkat bizonyítjuk, mégis a történelemben ott fog állani, hogy voltak egyesek, akik fölemelték szavukat és kiáltottak az alkotmányosságért. Ajánlom különvéleményem elfogadását. (Elénk helyeslések.) Elnök: A \ita be van fejezve. Zselénszky Róbert gróf személyes kérdésben kivan szólani. Zselénszky Róbert gr.: Dessewffy Aurél gr. ő nagyméltósága, a kisebbségi vélemény benyújtója nekem egy szemrehányást tett, amelyből látom, hogy szavaimat teljesen félreértette. Én ugyanis azt mondtam, hogy Dessewffy Aurél gr., mint elnök engem egyszer rendreutasított azért, mert én egy képviselőházi beszédet biráltam. Hozzátettem éhez, hogy Dessewffy Aurél gr. akkor helyesen járt el. 0 tehát épen az ellenkezőt állította, mint amit én mondottam, (ügy van! balfelöl.) Főrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Lukács László ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Végtelenül sajnálom, hogy ismételten kénytelen vagyok a méltóságos főrendek türelmét rövid időre igénybevenni. De kötelességemmé teszik ezt nem annyira azok a támadások, amelyek ellenem intéztettek és amelyeket én végre is hallgatással mellőzhetek, de főleg kötelességemmé teszi az, hogy előbbi felszólalásomban nem válaszoltam Hadik János gr. ő excellentiájának egy direct kérdésére, amelyet hozzám intézett és amelyre most tartom kötelességemnek válaszolni. Arra a vádra, hogy én nem vagyok jogosult az obstructio ellen állást foglalni, mert ministerelnöki állásomat az obstructiónak köszönhetem, egyátalában nem kívánok reflectálni, hiszen azok, akik az én szerény működésemet pénziigyminister koromból csak némi figyelemmel voltak szívesek kisérni, tanúim lehetnek, hogy én az obstructio ellen évek óta a legerősebb harczot folytattam nyilvánosan a képviselőházban, ugy, hogy aki csak egy kissé figyelemmel kisérte a ház tárgyalásait, erről tudomással birt. Ez a vád tehát engem tökéletesen hidegen hagy. De rátérve magára a tárgyra, a kérdés, amelyet ő excellentiája hozzám intézett, az volt, nem volnék-e hajlandó megismételni azt a nyilatkozatomat, amelyet a bizottságban tettem, és amely a reparatio tenyéré és mikéntjére vonatkozik- Miután tényleg azt taj^asztaltam, hogy akkori nyilatkozatom, nem lévén stenographikus fölvétel, sok irányban félreértésre adott alkalmat, igen szívesen kész vagyok ebbeli nyilatkozatomat megismételni. (Halljuk! Halljuk!) Mivel azonban nekem, mint a kormány ezidó'szerinti vezetőjének szintén az kell hogy legyen a törekvésem, aminek Csernoch János ő excellentiája olyan ékes szavakban adott kifejezést, hogy lehetőleg helyreálljon a pártok között a megértés, a közlekedés és a béke, kerestem, gondolkoztam, hogy vájjon minő módon lehetne ezt elérni anélkül, hogy ez a képviselőház érzékenységét bármely irányban sérthetné és arra a gondolatra jutottam, hogy igenis megvan a módja annak, hogy ha van valamely kétely abban a tekintetben, hogy jogos ós törvényes volt-e a képviselőház eljárása, ez tisztáztassék. Ez azonban nézetem szerint máskép nem történhetik, mint ugy, hogy azon képviselő urak közül, akik a törvényességet és az eljárás jogosságát kétségbe vonják, hozza szóba valaki a képviselőházban ezt az ügyet, bárminő formában, amelyet a házszabályok megengednek és én meg vagyok győződve, hogy sem a ház elnöksége, sem a ház többsége, sem pedig a kormány nem fogja útját állani annak, hogy ez a kérdés ott újból megszavazás tárgyává tétessék és tisztáztassék az az egyetlen kérdés. . . Hadik János gr.: Komolyan hiszi ezt? 28