Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-3

A FŐRENDIHÁZ III. ÜLÉSE, 15 Legyünk őszinték, fegyveres erőnkben a nemzeti lelkesedés sajnos, ma még nem szívesen látott eszköz. Pedig nem kellene-e, hogy tért engedjünk azon eszmének, mely a becsületes honpolgárt otthon munkára serkenti, a melyet nála otthon keresünk, és a mely lelkesedéssel ő a harcztéren egészen más erőt fejt ki. mint a nélkül. Az egyszerű munkás ember nem veszi észre a különbséget, mely a honi és a katonai patriotismusban rejlik. Hiszen a fegyveres erő azon közeg, melyben az államhatalom legközvetlenebbül érintkezik a néppel, népnevelő hatása a fegyveres erőt a nemzeti állam előharczosává teszi, nevezzük akár közöshadseregnek, akár honvédségnek, hisz úgyis egy és ugyanaz a fegyveres erő czélja és hivatása. A mai viszonyok között egy néphadsereg ugy sem lehet az elkedvetlenités színhelye; bármilyenek volnának a germanisatio kísérletei, ha volnának, mert 2—3 évig szolgáló katonánál eredményre úgysem számithatna. Nagyméltóságú Elnök ur! Méltóságos főrendek ! Legyen szabad egy szerény megjegyzést tennem a védrendszer közösségére vonatkozólag. A statistikának adatai világos számokban mutatják, mit jelent egy oly hadsereg, a mely 50 milliós néptömegen alapszik, azon erővel szemben, a melyet Magyarország egyedül képes katonai téren kifejteni, pénzügyileg pedig fentartani. Még csak ha Ausztriának is teljes véderejéhez csatlakozunk s azt felhasználjuk, lehet nekünk az a nemzetközi hatalmi súlyunk, a melyre közgazdaságilag is szükségünk van. Ez a közösség lényeges előnye és kelléke. Mert ezen érdekközösség nem rejlik a jelvényekben, a vezényszóban és külső formákban, hanem biztosítania kell a fegyveres erő minden részének szükség esetén való sikeres együttműködését. Nemzeti jelleggel pedig azért kell bírnia egy néphadseregnek, mert csak ennek utján tartható fenn és vihető keresztül a vasfegyelem. Ha védrendszerünknek szervezetét tanulmányozzuk, arra a tapasztalatra tehetünk szert, hogy nincs állam Európában, a mely hadi költségvetésének oly jelentékeny részét csupán csak administrativ közegek fentartására fordítaná, mint az mi nálunk történik. Nálunk, a hol a csapatoknál pénzhiány miatt gyakran a legszükségesebbeket is nélkülözniük keh, két ministerium és két egészen külön katonai igazgatási tényező végzi mindazon teendőt, a melyeket másutt egy administrativ közeg szokott végezni. És minek szolgálna a szétválasztás ? Nem másnak, mint hogy nekünk a honvédség más szabású ruhájával, és a disztéri hatalmas palotával egy nemzeti hadsereg képét nyújtsa, mely nemzeti jelleget a hadsereg lényeges részében találni nem szabad. Évek multak és a katonai kérdéseknek elintézetlen volta megakadályozta a fegyveres erőkben mindazt a változtatást, ületőleg fejlesztést, a mit a modern hadi technika és a nemzeti haladás is megkövetel, És ha most, az utolsó órában az uj j véderőtörvény tárgyalása alkalmával újból sző lesz a katonai kérdések rendezéséről, attól kell tartanunk, hogy ismét csak ideiglenes rendezésről lesz szó. Méltóságos főrendek ! Még visszhangzik itt ez a terem Tisza István grófnak lelkes, fenkölt szavaitól. Bárcsak meglenne hatásuk messze-messze e ház falain túl. Mert csak akkor, — ha az irányadó körök felismerik a nemzeti fejlődésnek fő kellékeit,— remélhető az, hogy a fegyveres erő érdeke azonos lesz a nemzet érdekével. (Helyeslés.) A midőn az ujonczj avaslatot a maga egészében és részleteiben elfogadom, felkérem a honvédelmi minister ur ő nagyméltóságát, a ki egyébként fényes bizonyítékát adta a katonai kérdése k helyes és ugy a nemzeti, mint a katonai érdeket minden tekintetben Melegítő felfogásának, fejtse ki egész befolyását, hogy az uj véderőtörvény a katonai kérdéseknek egyszer és mindenkorra való elintézését foglalja magába és a jövőben lehetetlenné tegye a fegyveres erő létét fenyegető folytonos parlamenti viszályok megújulását. (Általános helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni 1 (Nem!) Ha nem, akkor a vitát bezárom és felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Elfogadjuk!) Kimondom, hogy a méltóságos főrendiház az ujon üzletszámnak az 1910. évre való megállapításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Hertelendy Ferencz jegyző' (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. §-át). Elnök : Nincs észrevétel. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. §-át). Eiílök : Nincs észrevétel. A törvényi avaslat tehát általánosságban és részleteiben harmadszori olvasásban is, végszövegezésben a képviselőházi szöveg szerint elfogadtatott, a miről a képviselőház a szokott módon értesíttetni fog. Következik az 1910. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kiván-e valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? (Nem 1) Ha nem, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a törvényjavaslatot általánosságban % (Elfogadjuk !) A méltóságos főrendek általánosságban elfogadták az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat tehát részleteiben is letárgyaltatván, kimondhatom, hogy a főrendi-