Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

190 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. között art el és mennyiben teljesítette a ház­szabályokban előirt utasítását. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Zichy Tivadar gróf! Zichy Tivadar gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Az elhangzott beszédek után nincs szándékom egyenkint felsorolni az érveket, melyek Dessewffy Aurél gróf határozata mellett szólanak. Részemről csak egy két szóval szeretném indokolni saját álláspontomat. Mint hajdani diplomata, szemem előtt min­denekelőtt az lebeg, mily benyomást gyakorolnak a külföldre belpolitikánk egyes mozzanatai és hogy mennyire befolyásolják ezek a mi tekintélyünket. Hogy a hosszas obstructio és az utóbbi időben a képviselőházban történtk nem növelik tekinté­lyünket a külföldön, azt ugy hiszem, bizonyítani nem szükséges. De menjünk egy lépéssel tovább. A Reichs­ratban, tudjuk, még nincs letárgyalva a véderő­törvény, hanem komolyan kezdenek arról beszélni, hogy az ominosus 14. §-t alkalmazzák. Ez esetben ugyancsak szomorú látványt nyújtana monar­chiánk. Hova lesz tekintélyünk, mit mondanak rólunk külföldön, mit szövetségeseink, hogyha ezen törvény, mely alapja nagyhatalmi állásunk­nak, a monarchia egyik államában csak az alkot­mányos formák elkerülésével, a másikban pedig azok megszegésével jöhetett létre. Pirulnunk kellene a külföld előtt. De íme kezünkben a gyógyszer : vezessük vissza e törvényjavaslatot a képviselő­házhoz, hadd térjen vissza az alkotmányosság útjára, hadd szerezze vissza Magyarország tekin­télyét a külföldön. Még egy második szempontból is vizsgálom ezt a kérdést. Ha elfogadjuk e törvényjavaslatot, akkor azt a kormány a legmagasabb sanctio czél­jából azonnal felterjeszti ő Felségéhez, ami azt jelenti, hogy ő Felsége, legkegyelmesebb urunk lesz hivatva megbírálni, vájjon összeegyeztethető-e alkotmányunkkal, lelkiismeretével és méltósá­gunkkal, hogy életbe lépjen egy törvény, amely oly abnormis utón jött létre. Nagyon kényelmes volna elfogadni ezt a tör­vényjavaslatot ; Pilátus módjára leráznók ma­gunkról a felelősséget, hadd döntsön ő Felsége, hadd viselje ő a döntés egész ódiumát. De, méltóságos főrendek, ezt nem tehetjük. Ezt tiltja azon kegyelet, azon szeretet, amelylyel tartozunk ő Felségének és amelylyel tényleg vi­seltetünk személye iránt. Méltóztassanak csak el­képzelni, mily kinos dilemma elé állítjuk ő Felsé­gét. Az alternatíva a következő : vagy megtagadja a sanetiót, vagy pedig odaírja mindnyájunk előtt szent nevét egy szabálytalanságokkal, erőszakkal és bizonyos tekintetben még vérrel is fertőzött tÖTvénv alá. Ilyen kinos helyzetbe nem szabad ő Felségét hoznunk, ezt tiltja a loyalitás, mert. méltó­ságos főrendek, én nem abban látom a loyalitást, hogy legyünk szavazógépek, nem abban, hogy szavazzunk meg bármely kormánynak bármit, akármit is terjeszt elénk. Nem, én ugy értem a loyalitást, hogy egyengessük 6 Felsége lábai előtt a hantokat és kömryitsük neki a haladást az igazi, a hamisítatlan alkotmányosság utján. (Éljenzés.) Hozzájárulok Dessewffy Aurél gr. ő nagyméltó­ságának határozati javaslatához. Degenfeld Pál gr. jegyző: Következik Zse­lénszky Róbert gróf. Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Igen rövid leszek, öt percznél tovább nem veszem igénybe becses türel­müket. Zichy Tivadar gróf ő nagyméltósága hivat­kozott a külföldre. Ugy tudom, hogy a külföld sokkal jobban elitélte a 12 éve tartó obstructiót, mint június 4-ikét. (Ugy van !) Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága azt a kisebbségi javaslatot nyújtotta be, hogy a főrendi­ház, tekintve azt, hogy az ő véleménye szerint a képviselőház szabályellenesen intézte el a sző­nyegen levő törvényjavaslatot, e javaslatot ujabb tárgyalás czéljából küldje vissza a képviselő­házhoz. Csodálom, hogy ezt a kisebbségi javaslatot épen Dessewffy Aurél gróf ur ő nagyméltósága nyújtotta be, mert ő elnöke volt több évig a méltóságos főrendeknek és egész elnöki működése alatt mindig azon iparkodott, hogy a főrendiház ne avatkozzék bele a képviselőház ügyeibe. Engem is egyszer rendreutasított, egészen helyesen, mert egy képviselőházi beszédet czitáltam. Ha ezt helye­sen tette akkor, most az én véleményem szerint nem avatkozhatik bele a képviselőház ügyeibe, amikor a képviselőház többsége, nem többsége : nagy többsége, de nem is nagy többsége : absolut többsége a törvényjavaslatot elfogadta. Ha egy törvényjavaslat nem tetszik nekünk, természe­tesen jogunk van ahoz, hogy vagy részleteiben, vagy egészében visszaküldjük. De bírálatot gyako­rolni a felett, hogy a képviselőház miképen alkal­mazza szabályait, ahoz nekünk nincs jogunk. Ellenzéki körökben beszélnek házszabály-, törvény-, sőt alkotmánysértésekről. Prónay Dezső b.: Méltán ! Zselénszky Róbert gr. : Az én véleményem szerint azonban sem alkotmány-, sem törvény­es ha a házszabályoknak szellemét és nem betűjét tekintjük, akkor még házszabálysértés sem tör­tént. (Ugy van!) Mint a bizottságban Lukács László ministerelnök ur őnagyméltósága említette, sőt hiteles jegyzőkönyvi kivonatokkal bizonyította, Deák Ferencz két ízben is megsértette a képviselő­házi házszabályokat flagransan. .. Hadik János gr.: Deákot hagyjuk! Zselénszky Róbert gr.:... és pedig időtakaritás szempontjából. Az egyik esetet megezáfolni igye­kezett Hadik János gróf őnagyméltósága, de a másik esetről nem szólt, tehát ő is megczáfolhatlan­nak tarthatta. Deák Ferencz, ki a törvénytisztelet meg­testesülése volt, ezt semmi esetre sem tette volna, ha azt tartotta volna, hogy a házszabály törvény. Hogy a házszabály nem törvény, ezt legjobban bizonyítja az, hogy a házszabátyok a főrendiház­hoz tárgyalás végett föl nem küldetnek és a korona elé szentesítés végett fel nem terjesztetnek. A ház-

Next

/
Oldalképek
Tartalom