Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE, 185 be fontosabb pillanatban, mint most, amikor a véderőnek nemzeti jövőnkre lakató kérdését tárgyaljuk. Ebben a meggyőződésben róttam le az ő iránt való tiszteletemet, szeretetemet és bálámat avval a reménynyel, hogy követésre talál ez a példa, hogy ime, az a minden tekintetben hazafiúi hivatását teljesítő férfiú még utolsó pillanatában is oly kevéssé volt elfogulva, hogy ennek a teljesítésére kért engem. Ezt megtettem és az ő kérését itt most bejelentem. Méltóságos főrendek! Egész életemben a munka embere voltam; az utolsó időben már 80 esztendős korom és súlyos betegségem akadályoztak abban, hogy a főrendiház ülésein jelen legyek és csak szűk megyei körben volt némi szerepem. De örömmel üdvözöltem, midőn akadt egy párt és akadtak politikusok, akik azt irták lobogójukra, hogy: munkára fel! Én is szívesen megragadok minden alkalmat, hogy ezen munkához csekély tehetségem szerint hozzájáruljak. Teszem ezt nemcsak a magam meggyőződéséből, de abból a felfogásból is, hogy én a főrendiház szellemében és irányában járok el, mert a főrendiház mindenkor a haladásnak és a munkának volt pártfogója. Hogy ez igy van, annak igazolására szabad legyen röviden visszapillantást vetnem a főrendiház történetére és utalnom arra különbségre, amely az 1848. előtti és 1848 utáni főrendiház közt volt. Mindenki tudja, hogy még a régi főrendek, sajnos, sokszor útjában állottak a nemzet óhaja és akarata végrehajtásának. Csak utalok az V. Ferdinánd czimének kérdésére, amikor kétszer utalták vissza az alsóház akaratát, noha nem kisebb emberek vezették az alsóház ügyeit, mint Deák Ferencz. 1848-ban eltemették szerencsésen ezt az ügyet. A változott viszonyok közepette azok a csirák, amelyek a nemzet akaratának respectálásával való törvényhozási működést akartak, a főrendiházban mindig jobban-jobban megerősödtek, az 1867-iki kiegyezésben pedig teljesen megerősödtek ezek az érzések s a főrendiház akkor igazolta azt, hogy igen fontos haladási kérdésekben egy pillanatig sem habozott a nemzet óhajainak és akaratának teljesítésében. Csak a főrendiház rosszakarói emiitették és emiitik gunynyal még most is, hogy a főrendiház elkorhadt intézmény és csak ezek jönnek bizonyos egyiptomi beszédekkel és példázgatásokkal. (Derültség.) Elég hiba, mert a főrendiház eredeti hivatásának megfelel, ha mindenkor felkarolja a haladást, de egyúttal kellő mérsékletet tanusit, nehogy a törvényhozásban ugrások és megrenditő, megremegtető esetek forduljanak elő. Nem kétlem, hogy a főrendiház tagjai is lehetetlennek tartják, hogy amidőn az egész nemzetben, annak minden tagjában megnyilvánul a munka utáni vágy, a méltóságos főrendek határozottan hasonló elvekből kiindulva ne járjanak elől a jó példával. De hogy ez megtörténhessék, ahoz mindenekelőtt béke kell, mert a munkának csak akkor lehet termékenyítő hatása, ha az békében fejthető ki. Az igen t. barátom által beadott határozati Főrendiházi napló. 1911—1915. I. kötet. javaslatot azért nem fogadom el, mert épen ezen elveknek nem felel meg. Nem felel meg annak, hogy ne akadályozza a véderő gyors elintézését, nemcsak, hanem még a legjobb akarat mellett is olyan torzsalkodásokat idézhet fel, amelyeknek végét egyikünk sem láthatja. (Elénk helyeslés.) Hogy pedig ez a békének előmozdítására szolgálhatna, azt bizonyára senki sem fogja állítani. ' Olvastuk gyermekkorunkban, hogy az indiánok, minekelőtte harezra keltek, kiásták a harczi bárdot, amelyet annak idején eltemettek. Nem szeretném, ha az a harczi bárd, amely a régi főrendek és az alsóház között volt, és amelyet 1848-ban szerencsésen eltemettek, ismét kivájatnék, és ha ezen bárddal vagdaltatnék le az a sok reményre jogosító uj növény, amely a nemzeti haladás terén jó törvények hozásából fog kisarjadni. Ezt nem akarom és ezért a törvényjavaslatokat elfogadom, mint előjeleit, mint első fecskéit egy szép tavasznak, amely életreébreszti és virágzásra készteti a nemzetet. Ezeket a törvényjavaslatokat, a tavasznak ezeket az első fecskéit tehát ajánlom a méltóságos főrendek kegyes figyelmébe és ápolásába ; nagy szolgálatot tesznek elfogadásukkal a nemzetnek, és elő fogják vele mozdítani a haza virágzását. (Élénk helyeslés.) Ezekből a röviden előadott okokból, nem akarván visszaélni türelmükkel, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot meg fogom szavazni. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Hadik János gróf! Hadik János gr. : Méltóságos főrendek! A képviselőház elnöke által átküldött törvényjavaslatokat a tárgyalás alapjául nem fogadom el és ez alkalommal nem annyira aimak az indokolására kívánok kiterjeszkedni, miért fogadom el Dessewffv Aurél gróf határozati javaslatát és miért kívánom visszautasítani a törvényjavaslat tárgyalását, mint inkább szembe akarok szállani azon érvekkel, amelyek" a mi állásfoglalásunk ellen eddig is elhangzottak. Mindenekelőtt Lukács László ministerelnök urnak a bizottságban tartott beszédére kívánok reflectálni, aki a vita berekesztése után szólott és ennek következtében nem jutott nekünk alkalom arra, hogy mindjárt ott nyomban megkíséreljük az ő érveit lerontani. Lukács ministerelnök ur azt mondja (olvassa) : »Itt egy legális többség fényéről volt szó. A többségi akarat constatálhatása végett a párt összes jelenvolt tagjai, számszerint 234-en, azonnal összeültek és aláírásaikkal bizonyították, hogy az elnöki actust helyeslik ; ezt később be is jelentették a képviselőháznak, amely ezt tudomásul vette, tehát nem férhet szó hozzá, hogy a legális többség a képviselőház plénumában is constatáltatott. Nem elég átalános szólamok keretében mozogni, vizsgálni kell a házszabályok jogi természetét, nevezetesen azt a kérdést: törvény-e csakugyan, vagy nem ? A házszabályok jogi básisa az 1848. évi IV. t.-cz., amely e tekintetben néhány átalános princípiumot állapit meg ; ilyen elsősorban 24