Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-24

178 A FŐRENDIHÁZ XXIV. ÜLÉSE. maradhatunk el a többi nemzetek között, mert hiszen nemzetünknek vitális érdekei fűződnek ahoz, hogy a mi véderőnk minden tekintetben rendben legyen. A mi pedig a választói jog reformját és az uj választási törvény megalkotását illeti, nézetem szerint a t. ministerelnök ur igen jól vonta meg azokat a határokat, amelyek között ezen törvény megalkotásánál mozognia kell. Az aspirátiók jogosultságát jelölte meg az egyik oldalon, a másik oldalon a jogosult aggodalmak határa volt a nézőpont, amely szerint ő ezt a törvényt meg akarja alkotni. Igen, ha vannak jogosult aspirátiók, azokat ki kell elégíteni; de ha ezeket méltányosan fogja mérlegelni ő excellentiája, a t. ministerelnök ur, kérjük, hogy ép oly méltányossággal, sőt talán még nagyobbal mérlegelje azokat az aggodalmakat, amelyeket e hazának minden hű fia fűz ahhoz, hogy minő alakítást fog nyerni a mi köz- és állami életünk ezen választási törvény meghozatala által. Kétségkívül nem szabad szem elől tévesztenünk ezen államnak ezeréves fejlődését és múltját, nem szabad megfosztanunk a magyar nemzetet, amely ezt az államot megalkotta, az ö vezérlő szerepétől és kerülnünk kell óvatosan mindent, ami ennek a választási reformnak olyan színezetet adna, mintha ez bizonyos tekintetben valami bosszufegyver, vagy pedig valami olyan fegyver volna, amit az osztályharczoknak megvívására lehetne felhasználni. Mert hiszen sok helyen Európában arra törekedtek, hogy az úgynevezett egyenlő és átalános választójoggal megszüntessék az eddigi állapotokat, kiforgassanak mindent az eddigi helyzetből és jogokból s oly uj állapotokat hozzanak létre, amelyek úgyszólván tabula rasat csináltak a múltból. Ezt nálunk — és ha valahol, nálunk: Magyarországon — minden tekintetben kerülnünk kell. Biztositanunk kell e nemzetnek ezeréves fejlődését és a magyarságnak vezető szerepét. És a mi, méltóságos főrendek, ennél az átalános és egyenlőnél — nem akarom hozzátenni még, hogy titkosnál, hiszen a ministerelnök ur sem használta azt a szót — még meg nem oldott probléma, az az, hogy ez még nincs kipróbálva oly államokban, amelyeknek monarchiájuk, még kevésbbé olyanokban, a melyeknek örökletes monarchiájuk van. A tapasztalás szerint azt látjuk, hogy ez a választójog az államokban mindenütt odafejlődik, hogy ennek a révén óriásilag gyarapodik és erősödik a socialis democratia. A socialis democratia pedig minden, csak nem hű a monarchiához. (Igás! JJgy van!) Azok az államok, amelyek ezt a választójogot máris életbeléptették, nem gondolták meg, micsoda alakulást nyer majd a helyzet ott nálunk, mikor egyszer ezek a pártok az országgyűléseken többségre fognak jutni, amikor ők már most, pedig kisebbséget képeznek — ámbár egyes helyeken tekintélyes kisebbséget — nem akarnak részt venni semmi ünnepélyben, sem vonatkozásban, ami valami összeköttetésbe hozza őket a monarchiával, vagy j>edig annak képviselőjével. Mit fognak tenni majd az ilyen országokban akkor, mikor ez az irányzat túlsúlyra fog vergődni? Mert más a dolog például Erancziaországban, a hol köztársaság van és más, mondom, olyan államokban, amelyek még mindig monarchicus államok és azok is akarnak maradni. És azért, méltóságos főrendek, nekem az a nézetem, hogy ennek a törvénynek megalkotásánál minekünk nem szabad külföldi példák után, nem szabad jelszavak után indulnunk, — amint helyesen jegyezte meg a ministerelnök ur ő excellentiája, hanem meg kell maradnunk azon keretekben, amelyeket találóan jelzett azzal, hogy a jogos aspirátiók és a jogos aggodalmak határai ^között meg akarja valósítani a választói jogot. És én meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a törvényjavaslat a főrendiház előtt fog feküdni, akkor a főrendiháznak is alkalma lesz hozzászólani és véleményét nyilvánítani. Méltóságos főrendek! Minden kormány tevékenységének kell, hogy kettős czélja legyen. Az egyik az, hogy kielégítse az állami igényeket, a másik pedig az, hogy kielégítse a polgároknak és a népnek igényeit. Az állami igényeket ki fogja elégíteni a kormány az által, hogy gondoskodik a véderőreformról és megalkotja a mondottak szerint az uj választási törvényt, a nép igényeit pedig kielégíti az által, hogy megoldja azt a sok függőben levő kérdést, a mely megoldásra vár. A ministerelnök ur ma a képviselőházban elősorolta, felemlítette a tisztviselők családi pótlékának ügyét, a nyugdíjtörvényt, a tanítók fizetésének rendezését, a congrua rendezését és a katholikus autonómiát is, amely kérdés szintén körülbelül azóta húzódik, a mióta, mint jól megjegyezte, semmiféle változtatást vagy legalább lényeges változtatást nem tettünk választójogi törvényünkön. És én meg vagyok győződve arról, hogy ha a ministerelnök ur mindezekre vonatkozó előterjesztéseivel a főrendiház elé fog járulni, a főrendiház az ö megszokott tárgyilagos igazságszeretetével fogja elbírálni a kormánynak az ország javára irányzott törekvéseit. (Éljenzés.) Elnök: Kiván-e valaki szólni? Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Minthogy határozati javaslat nem terjesztett be, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a méltóságos főrendek a ministerelnök ur nyüatkozatát tudomásul veszik. (Helyeslés.) Én a magam részéről az uj kormányt teljes tisztelettel üdvözlöm és a haza javát czélzó törekvéseinek kellő sikert kívánok. (Éljenzés.) Következik a mentelmi bizottság jelentése. Csekonics Sándor gr. jegyző: (olvassa a főrendiház mentelmi bizottságának Schönborn-