Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

162 A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSE. a pornographiáról, mint speciálisan magyar­országi, nevezetesen pedig budapesti termékről. Örömmel fogadom ezt a javaslatot azért is, mert gondolom, hogy ezzel az első lépéssel tör­ténik valami az irodalmi becsület érdekében is. Mert épen az irodalom becsülete kívánja, igényli azt, hogy azok, a kik visszaélnek a tollal, azok, a kik nem méltók az iró nevére, azok kellő megtorlásban részesüljenek és az a kalózmunka, amelyet az erkölcs terén és a jó gondolatok és a hit terén épen az ily fajtalan közleményekkel végeznek, nemzetközileg is visszaszorittassék, s hogy amint a közgazdasági javaknak pirátjait szintén nemzetközi intézmények szorítják kellő határok közé, ugy történjék ez azokkal a még veszedelmesebb pirátokkal is, akik tönkre teszik azt, a mi a nemzetnek legnagyobb értéke. (Helyeslés.) Azonban, méltóságos főrendek, a midőn örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot s ahoz készségesen hozzájárulok, nem zárkózhatom el az elől, hogy egy kérést ne terjeszszek a magas kormány elé, amely kérés teljesitése tulajdon­képen súlyt fog kölcsönözni ennek a nemzet­közi megállapodásnak s Magyarországra nézve annak gyümölcseit fogja biztosítani. Ez a kérés, méltóságos főrendek, az: kegyeskedjék a magas kormány intézkedni, hogy ezen nemzetközi meg­állapodás tartalmat nyerjen az által, hogy az itt jelzett s előirt időben teendő közlések arról szóljanak majd, hogy azok a szabályok és tör­vények, amelyek itthon intézkednek a fajtalan közlemények, czikkek és könyvek elnyomásáról, kellőképen végre is hajtassanak. Mert elszorul az ember szive, méltóságos főrendek, ha a székesfőváros utczáin végigmenve, a legforgalmasabb utvonalakon könyvkirakat mellett végig ott kiabál tele a legundoritóbb és legbántóbb könyvczimekkel, kinyitott könyvek­kel, képekkel és közleményekkel és elszorul az ember szive, mélyen tisztelt főrendek főleg ak­kor, ha látja, hogy kik állnak ezen kirakatok előtt, hogy ezen kirakatokban lévő fajtalan ké­pek és könyvek mohó olvasói három negyedrész­lten serdületlen gyermekek. (Ugy van!) Nem szeretnék abban a színben feltűnni, méltóságos főrendek, mint hogyha sötéten fes­tenék ; ebez sem kedvem, sem jogom, de az a körülmény, hogy az ifjúsággal évek hosszú so­rán át foglalkoztam és a magyar ifjúság lelkü­letét elég közelről volt alkalmam megismerni, feljogosít annak kijelentésére, hogy ezen erkölcs­telen nyomdatermékek hatása egy nagy nem­zeti veszedelemmel egyenlő. Ne arra az időre méltóztassanak gondolni, méltóságos főrendek, a mikor önök élvezték a magyar nemzeti irodalomnak szép és lélekemelő termékeit és ne azt az irodalmat gondolják s lássák lelki szemeik előtt, hanem azt az irodal­mat, a mely — nem mondom, hogy kivétel nélkül; hála Istennek, vannak a magyar nem­zeti geniusnak ma is kellő számmal értékes és nagyszerű productumai, de sajnos, hogy ennek az irodalomnak egy jó része — olyan, hogy az a mi ifjúságunk idealismusát letörni, fantasiáját piszkosan telíteni alkalmas. És, ha látjuk, méltó­ságos főrendek, hogy az ifjúsággal mennyi bajunk van, hogy mennyire kihal az ifjúságból az ideá­lis gondolkodás és lendület, hogy az ifjúság mennyire nem kapható az értékes irodalmi ter­mékek olvasására, — miért? Mert phantasiáját telitették piszokkal, amelyet szép, kellemes és kívánatos színben állítottak eléje lelkiismeretlen emberek: akkor látjuk be, méltóságos főrendek, mennyire szükséges az, hogy ezen a téren tör­ténjék valami. Mert, ha a püspöki kar meg is tette azt, hogy ennek a nemzeti veszedelemnek a tudatá­ban együttesen közös főpásztori körlevelet ad ki épen most, a melyet az első böjti vasárnapon fognak az ország összes szószékeiről felolvasni, ha, mondom, méltóságos főrendek, ezt a püspöki kar meg is tette, nagyon is tudatával bir annak, hogy mindezek az erkölcsi hatások, minden szép szó és buzdítás hiábavaló lesz, ha azok a ha­talmas tényezők, amelyek képesek arra, hogy a rosszat letörjék és eltiporják, ezen erkölcsi momentumokat, ezen erkölcsi kezdéseket nem támogatják. Éppen azért kegyeskedjenek nekem meg­engedni, hogy a magas kormányhoz azt a kérést intézzem, — távol lévén tőlem annak szándéka, hogy szabad alkotmányunkkal ellenkező bármi­féle merényletre akarnék csak gondolni is — hogy a meglévő jogszabályokat, a meglévő tör­vényeket szigorúan alkalmazza és ne tűrje azt az állapotot, hogy ugy az egész nemzetnek, mint főleg a nemzet serdülő részének, az ifjúságnak lelke ezen tátongó, kiabáló és csábító veszede­lem által megfertőztettessék, mert azt hiszem, hogy ennek a nemzetnek nem arra van szük­sége, hogy értéktelen irodalmi j>roductumok nagy tömegével áraszszák el a joiaczot, hanem arra, hogy az ifjúságnak lelke tiszta, derült, emelkedett ós ideális maradjon, és igy bizto­sítsa a jövőt. (Helyeslés.) Épen azért, méltóságos főrendek, a mikor én itt az indokolásnak végén azt látom ki­emelve, hogy ennek a nemzetközi megállapodás­nak szövegezésénél és aláírásánál a nemzeti szempont érvényesült, ós köszönettel veszem is ezt tudomásul, hogy Magyarországnak külön államisága kidomborodott, azzal az óhajtással zárom be szerény felszólalásomat, hogy a magyar nemzeti szempont a legközelebbi jövő­ben ugy domborittassék ki, hogy mennél határo­zottabb és mennél eredményesebb intézkedésekről és tettekről lehessen a magas kormánynak be­számolnia. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan valaki még átalánosság­ban a törvényhez szólni ? Ha nem kíván senki sem szólani, az átalános vitát bezárom. Következik a határozathozatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom