Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

154 A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSÉ. talán nem értettem meg a törvénynek helyes szerkezetét. Nagy mértékben aggasztónak találom azt a takarékosságot, amelyet a birói erőknek a tanácsokban való alkalmazásánál a törvényjavaslat 13. és 14. §-a megvalósít. Különösen aggasztónak találom azt, hogy a kir. táblák felülvizsgálati tanácsai hármas-tanácsban vannak megállapítva. Én nemcsak azon igazságügyi szervezetet ismerem, amely után a mienk igazodik, ezt az intézkedést azonban, azt hiszem, — aligha láttam valahol. Nekünk nincsen polgári codexünk, a polgári perrend életbeléptetésével kapcsolatban —• igen helyesen — most tervein ő excellentiája; a curiai döntvény jogának szabályozását. Judicaturánk gyűjteménye erre való tekintettel ha van is, az vagy hézagos, vagy nem hiteles. Azért ilyen jogkérdésekben, mint a milyenekben a királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsai döntenek, megadni azt a jogot, hogy két biró határozzon: ezt megvallom, egy kicsit merésznek tartom. (Helyeslés a középen.) De szívesen elismerem, hogy ez lehet kísérlet dolga, az is lehet, hogy jól sikerül; nekem aggályom van. Azt a megtakarítást azonban, amelyet ő excellentiája a birói erők kímélésénél a 6. §-ban tervez, a mikor a jegyzőket felruházza azzal a joggal, hogy birói határozatokat hozzanak, hogy önálló birói cselekményeket végezzenek, bocsánatot kérek, ezt már egyenesen az 1869 : IV. törvényczikknek a birói hatalom gyakorlásáról szóló intézkedésébe ütközőnek tekintem. Én mindig ugy értettem az 1869: IV. t.-czikket, és az a korszak is, a mikor ezen törvényt megalkották és életbeléptettók, mindig ugy értelmezte ezt a törvényt, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatást ő Felsége a király nevében, ő Felsége a király által kinevezett bírák gyakorolják. Ezen szerves törvény fennállása alatt és megváltoztatása nélkül — hiszen elvégre minden törvényt meg lehet változtatni — nem tudom elképzelni, hogyan lehet törvénybe iktatni egy olyan intézkedést, hogy az igazságügyminister felruházhat egyes jegyzőket a birói jognak gyakorlásával; mert hiszen azt csak mindenki tudja, hogy birói határozatokat hozni, önálló birói cselekményeket végezni, az teljesen egyértelmű a birói hatalom gyakorlásával. A javaslatnak ezen intézkedése tehát, nézetem szerint, egyenesen sérelmes, (ügy van! a középen.) De sérti ez az intézkedés a birói függetlenség elvét is. Méltóságos főrendek! A birói függetlenségnek kettős értelme van. Egyik értelme, igaz, az, hogy a biró cselekvéseiben és ítélkezéseiben független legyen. De van egy másik, és talán még fontosabb értelme, hogy t. i. az a jogkereső fél abban a hitben, abban a tudatban és abban az érzésben legyen, hogy neki az igazságot egy független biró szolgáltatja. (Ugy van ! ügy van! a középen és jobbfelöl.) Az 1869 : IV. tcz.-nek, a mikor a birói függetlenséget törvénybe iktatta, az volt a czélzata, hogy a bírákat függetlenekké tegye. De nem csak ezért látta el a bírákat olyan attribútumokkal, mint a királyi kinevezés, a huszonhat éves kor, a birói eskü, az elmozdithatatlanság, az áthelyezhetetlenség, a felelősségnek birói oltalom alá helyezése; nem csak ezért látta el őket ezen attribútumokkal, hanem azért is, hogy a jogkereső fél Magyarországon tudja azt, hogy igazsága olyan bírónak a kezében van, a ki teljesen független a hatalomtól. Ezzel szemben mit tesz ez a javaslat? A javaslat sajátszerű kifejezéssel azt mondja, hogy az igazságügyministert felhatalmazza arra, hogy a jegyzőket a §-ban említett hatáskörrel felruházza és reméli az indokolás szerint, hogy ezek a kitüntetett jegyzők meg fognak felelni a várakozásnak. Bocsánatot kérek, de az ilyen ministeri kitüntetés bírónál nem állja meg a helyét. Ennek a 6. szakasznak egyik sarkalatos hibája főleg az, hogy még csak azt sem mondja meg, vájjon stabilis-e a megbízás vagy pedig azt a minister tetszése szerint — ha az a jegyző nem jól szolgálja az igazságot — visszavonhatja-e. A törvényjavaslat indokolása — az én felfogásom szerint érezve a dolognak gyenge oldalát — azt veti oda, hogy hiszen ezek a teendők voltaképen nem is birói teendők. Nem is szólok arról, hogy a szöveg önálló birói cselekvésről, birói határozatok hozásáról stb. beszél. Erről nem is szólok; de ő excellentiájának saját gyakorlati tudására appellálok, mint a ki nagyon jól isineri az igazságszolgáltatást. Ott vannak például az örökösödési ügyek, a hol a biró, most már a jegyző, j>erre utasit ; ott vannak a zárlatok, a zárgondnoki számadások; ott vannak a sorrendek — és ezt különösen figyelmébe ajánlom ő excellentiájának — a hol a kincstárnak vannak rendkivül fontos érdekei, és a hol az a jegyző mindenütt a jogok és kötelezettségek megállapításáról, vagy megszűnéséről fog határozni. Hát ez nem birói működés? Hiszen a fél a birói oltalmat fogja a jegyzőnél keresni és a jegyzői határozat garantirozva lesz az állam minden hatalmi intézkedésével épp ugy, mint a birói. Én igazán mondhatom, nagy aggálylyal fogadtam a törvényjavaslat ezen intézkedését, de megnyugodtam azután annyiban, hogy van a javaslatnak harmadik bekezdésében egy felhatalmazás, amely a ministernek jogot ad arra, hog^ a működési kört szabályozza. Ebbe a felhatalmazásba ugyan nagyon bajos belevonni azt, hogy a minister ellássa a jegyzőt garancziákkal és birói attribútumokkal, olyanokkal, amilyenek a bírónak vannak szánva; de arra mégis nagyon kérem ő excellentiáját, hogy a rendelet tartalmának meghatározásánál méltóztassék azokat, amiket itt elmondottam, becses figyelmére