Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

Í36 A FŐRENDIHÁZ ajánlani a mi hitelrendszerünkben mutatkozó bajokat. Hitelrendszerünk és hitelintézeteink a ma is érvényben levő igen liberális alapokra fektetett kereskedelmi törvényünk hatálya alatt jöttek létre és fejlődtek ki, és én azt hiszem, hogy aki elfogulatlanul tekinti a kérdést, nem zárkózhatik el azon tudat elől, hogy egy ilyen liberális kereskedelmi törvény abban az időben, midőn hitelrendszerünk még nem volt kifejlődve, nagyon helyes és üdvös volt, mert lehetővé tette, hogy hitelorganumaink megszaporodtak és igen jelentékeny mérvben meg is izmosodtak. Nem is igen lehet mondani, hogy hitelorganumaink normális viszonyok és körülmények között egészségteleneknek bizonyultak volna. Tagadhatatlan, hogy crisisek idején, nehéz critikus momentumokban egyik-másik felmondta a szolgálatot, de ez természetes következménye annak, hogy a kis- és nagyintézetek, a jól és kevésbhé jól vezetett intézetek nem mindnyájan birnak ellenállóképességgel kritikus időkben. Egészben véve azonban azt lehet mondani, hogy nagyobb bajok e téren nem mutatkoztak. Nem vonom kétségbe, hogy most bizonyos tulproduetió mutatkozik a hitelintézetek alapítása terén, és egy olyan concurrentia kezd kifejlődni, amely már alig mondható egészségesnek. Ezen a dolgon azonban csakis a kereskedelmi törvénynek alapos módosításával lehetne segíteni. Azt a feladatot, hogy az állam vállalja magára a hitelintézetek ellenőrzését, nem ajánlanám, mert ezzel olyan feladatra vállalkoznék az állam, a melyre nem képes és olyan felelősséget vállalna magára, amelynek viselésére szintén nincs képesítve. A legegészségesebb fejlődése a dolgoknak az, ha magából az organismusból fejlődnek ki olyan intézmények, amelyek az ellenőrzést gyakorolni képesek és e tekintetben nagyobb iutézeteink vannak hivatva előljárni és megadni az irányt arra, hogy mily módon és mily eszközök által lehetne a hitelszervezetet autonomicus ellenőrzés alá helyezni. Ez irányban vannak is már kezdeményező lépések. Ugy tudom, e kérdések megoldása már megindult és én ezt tartom a legegészségesebb ós a leghelyesebb processusunak. Kijelentem azonban, hogy amennyiben ez a processus nem vezetne eredményre és a jelentkező bajok orvoslását nem volna képes eredményezni, a kormány végre is nem zárkózhatnék el állami intézkedések elől sem. Egy második thema. amelyet ő excellentiája méltóztatott érinteni, és amelyre a felszólaló méltóságos főrendek közül többen rámutattak, vasúti ügyünk bajaira vonatkozik. Allamvasutainknál az év egy szakában mindig mutatkoznak nehézségek a forgalom lebonyolítása tekintetében, azt hiszem azonban, hogy ez nemcsak nálunk mutatkozik, hanem az összes vasutainál a világnak. XVIII. ÜLÉSÉ. Nagyon természetes ugyanis, hogy egy' részről az őszi időszakban oly torlódás van, a melynek lebonyolítása rendkívüli nehézségekbe ütközik, másrészről pedig ugy rendezni he a vasutat, hogy az mindig képes legyen nehézség nélkül még az ilyen megtorlódott forgalmat is lebonyolítani, azért nem lehet, mert ez egyáltalában nem volna takarékos eljárás. Normális időkben nem lehet panasz vasutaink ellen, mert mind az áru-, mind a személyforgalmat le tudják bonyolítani. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy forgalmunk óriási dimensiókhan emelkedik, ami gazdasági életünknek igen örvendetes jelensége, oly dimensiókban, oly percentuális lépésekkel halad előre, hogy azzal a vasutak fejlesztése eddig csakugyan nem volt képes teljes mértékben lépést tartani. A kormány épp e tudat által vezéreltetve beállított ebbe a költségvetésbe egy igen nagy összeget, 97 millió koronát, tisztán csak vasúti beruházásokra, olyan összeget tehát, amelynél nagyobbat lehetett volna ugyan beállítani, de nézetem szerint hiába, mert az államvasutak igazgatósága technikailag nem képes ennél nagyobb összeget egy esztendő alatt felhasználni, ugy hogy hiába állana rendelkezésére nagyobb összeg, ezzel nem segítenénk semmit, mert felhasználása nehézségekbe ütközne. A kormány nem zárkózik el az elől, hogy az idén tett tapasztalatok alapján is megtegye a szükséges intézkedéseket és megtegye mindazt, a mi szükséges arra, hogy amennyire csak lehet, reducáltassanak és diminuáltassanak a forgalmi fennakadások; de nem hízeleghet magának azzal a reménységgel, hogy ezt sikerül egy esztendő alatt ugy elintézni, hogy a jövő őszszel már semmiféle nehézség fenn ne forogjon. Természetesen kötelességünkben áll mindent megtenni, ami csak a helyzet sanálására szükséges. A drágasági kérdésre nem akarok kiterjeszkedni. Messze vezetne az, ha annak fejtegetésébe akarnék bocsátkozni. A drágaság nem íocalis jelenség, ez olyan világjelenség, amely elől semmiféle állam nem zárkózhatik el. Igen sok különböző okra vezethető vissza, mindenek felett a pénz vásárlási erejének csökkenésére. Szóval, ez a jelenség olyan, amelyet kormányintézkedésekkel lehet némileg enyhíteni egy vagy más irányban, de egészében ez a jelenség teljesen kivonja magát a kormány intézkedéseinek hatása alól. Ezzel szemben más kérdés a megélhetés kérdése, különösen a fix jövedelemmel bíró egyénekre, nevezetesen az állami alkalmazottakra nézve. Ez egészen relatív dolog és igen különféle a különböző egyéneknél. Mert az az évi fizetés, amelyből egy ember igen jól meg tud élni, egy másiknak kevés, mivel nagyobb igényei vannak, vagy a viszonyai olyanok, hogy nagyobb összeget kell igénybe vennie. E tekintetben bár-