Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. 129 tak, s a melyekkel fűtöttek, lehetett-e valami pontos jegyzéket készíteni? Nem. Azok a jegyzékek, a melyek ott vannak a ministeriumban, még pedig szekérszámra, utólag készültek, annyival is inkább, mert liiszen nálunk minden felekezetnél a felekezeti iskoláknak külön számadásuk nincs, hanem azok az egyházi számadásban benne vannak. De erre még azt mondom, hogy nem volna baj, ha legalább az ügyek egységes alapon intéztetnének el. De méltóztassék csak figyelembe venni a következőket. Megnevezem az illető helyeket, hogy egészen hiteles legyen a dolog. Ott van két vasmegyei község, Sennyeháza és Kerkakápolna. Az utóbbi a filiája Sennyeházának. Az elsőben, az anyagyülekezetben van mintegy 50—60 tanuló, a másikban jiiedig 39—40. A lelkész készítette el a folyamodványokat, mert ő ott az iskolaszéki elnök. A dijlevél csak abban különbözik, hogy az egyik, régibb keletű levélben az van, hogy a tandíj 50 kr., a másikban pedig hogy 1 K. Es ugyanazon hatóságokon keresztülmenve az a kevesebb számú tanulóval bíró iskola kapott körülbelül 560 K tandijkárpótlást, az a több tanuló által látogatott iskola, illetőleg tanuló pedig 135 K-át kapott. Es most hozzám jönnek, hogy »az ur segítsen ezen; már csak tud az ur segíteni!« De lehetetlenség segíteni az ilyen dolgokon. Mi következménye volt ennek más, mint az, hogy miután így intézkedtek, hogy egyik helyen azt mondták, hogy az a fa, amelyet a gyermekek vittek, az nem tandíj, én azt mondtam rá, hogy ha a minister ur azt mondja, hogy nem tandíj, szedjétek tovább is, hordassátok, mert ennek csak ez a következménye. A t. minister ur is azt mondja leiratában, hogy ezt nem fogadhatja el megváltásra, mert nem tandíj. Én tehát azt mondtam, hogy szedjétek tovább is, mert nincs más következmény, nem lehet mást csinálni. Épen azért, kegyelmes uram, igen sok' gyülekezet látván az ilyen példákat, nem folyamodott, s most látván, hogy másutt megint megítéltetett ugyanazon dolog, folyamodott, de azt mondják, hogy elkéstél barátom. (Derültség.) En arra kérem ö nagyméltóságát, amint ezt egy felterjesztésemben is kértem, hogy méltóztassék módját találni annak, hogy meghoszszabbittassék ez a határidő. Egy nehézség van, tudom, az nevezetesen, hogy ez a tandijkárpótlás sokkal nagyobb összegre ütött ki, mint számítva volt; az is igaz, hogy ha valahol megnyílik egy ilyen forrás, azt ki akarja mindegyik meríteni a másik elől, tudom, hogy itt túlságba mennek a követelésekkel, de azokat le kell szállítani. Az igazságos követelést azonban nem szabad elutasítani azon a czimen, hogy »elkéstól«. Méltóztassék tehát egy ujabb határidőt kitűzni. Most már az eddigi tapasztalatok után tudják azok a szegény lelkészek, iskolaszéki elnökök, mit hogyan kell csinálni. Főrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet, Midőn erre felhívom jóakaratú figyelmét kegyelmes uramnak, egyszersmind kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Széchényi Bertalan gr. jegyző: Csernoch János ő excellentiája! Csernoch János kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem szólott méltóságos ur beszédére mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt, amit a drágaságról mondott, részben magam is helyeslem, és a drágaságnak egyik okát abban találom, hogy manap az emberek között túlságos a luxus, nem élnek ugy, amint őket jövedelmük élni engedné s nem takaróznak addig, — mint a magyar közmondás mondja — míg a takaró ér. Ami pedig különösen az élelmiszerek drágaságát illeti, magam is régóta kisérem figyelemmel ezen mozgalmat, a mely a drágaság csökkentését tűzte ki czélul, de még egyszer sem hallottam hangoztatni, hogy valaki felhívta volna a t. kormány figyelmét arra, hogy Magyarországból igen sok élelmiszer szállíttatik ki Parisba, Londonba, Berlinbe és más eurójjai városokba és hozzá még ezek a szállítások szállítási kedvezményben is részesülnek. Az az ember, aki az ő terményét el tudná adni Budapesten, vagy pedig a vidéken, akkor, a mikor szállítási kedvezményben részesül, inkább szállítja ki oda Parisba, amikor azon valamicskével nagyobb árat ér el. Ha nem volna szállítási kedvezmény, itt maradna az élelmiszerével az országban és meg vagyok róla győződve, hogy ez azonnal nagy mértékben csökkentené az élelmiszerek árát. Mert ne méltóztassanak gondolni, hogy az élelmiszerek terén a drágaság Budapesten nagy, hanem aránylag sokkal nagyobb künn a vidéken, ugy hogy a vidéki tisztviselők és a vidéki intelligentia aránylag drágábban él, mint a budapesti. Ami a középiskolák segélyezését illeti, távolról sem akarom feltételezni azt, hogy a méltóságos ur szeme előtt lebegtek volna a katholikus középiskolák is, amelyek az állami költségvetés terhére segélyeztetnek. Amennyiben ő három iskolát emiitett fel, amelyek közül azonban tudtommal kettő katholikus, nevezetesen a nagyszombati és a szilágysomlyói, ugy meg kell jegyeznem, hogy ezek az iskolák hosszú idők óta hazafias missiőt teljesítenek, s midőn talán az 1883 : XXX. t.-czikknok szigorú magyarázata lehetetlenné tette volna ezen iskolák segélyezését és következőleg fennállását, az akkori kormány csak a nemzet iránti kötelességét teljesítette, midőn ezeket is meg akarta menteni attól, hogy tönkremenjenek és lehetővé akarta nekik tenni, hogy hazafias missiójukat e vidéken ezentúl is teljesítsék. Meg kell nyomatékosan jegyeznem azt, hogy mióta Nagyszombatban főgymnasium fennáll, soha máskép, mint magyarul ott nem 17