Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-15

106 A FŐRENDIHÁZ XV. ÜLÉSE. Az 1907-ben — mint már emiitettem — létrejött vám- és kereskedelmi szerződés 21. ezikkének utolsó bekezdésében a következőket olvassuk (olvassa) : »A magyar királyi kormány kötelezettséget vállal, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavaslatot fog terjeszteni a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozása tárgyában.* Az 1911. év végén vagyunk, tehát már négy év elmúlt, a mióta szerződéses kötelezettségüket elvállaltuk. Szemrehányásom természetesen nem a jelenlegi kormányt illeti. Mert alig hogy ez berendezkedett, egy képviselőházi obstructio lehetetlenné tette törvényhozásiműködését és még a legszükségesebb állami szükségleteket sem tudja magának megszerezni. A coalitiós kormány azonban négy évig működött zavartalanul és ezen négy év alatt számos törvényt szavazott meg. Számos olyan törvényt, mely nagyon nagy költséggel és kiadással járt, szavaztatott meg a törvényhozással, tehát alkalma lehetett volna a tőzsdetörvényt is megszavaztatni, mely semmi kiadással nem járt volna és az általa elvállalt kötelezettségnek megfelelni. Az osztrák kormány 1903. január 4-én egy igen rövid, de annál jobb tőzsdetörvényt alkotott. A Bécsből eltávolított üzérek, spceulansok és játékosok azóta a budapesti tőzsdén űzik játékaikat, nagy kárára a magyar gabonaárképződésnek. Természetes, hogy ennek következtében az osztrák agráriusok, karöltve a magyar agráriusokkal, oda törekedtek hatni, hogy Magyarország is rábirassék egy hasonló tőzsdetörvény szerkesztésére és megszavazására, nehogy az osztrák játékosok itt Budapesten a magyar gabonának és lisztnek árát rontsák. Ez eredete az 1907. évi vámszerződés XXI. czikke utolsó bekezdésének. Tőzsde-törvényjavaslatom sokban az osztrák tőzsde-törvényjavaslathoz hasonlít, úgyszólván annak nyomán jár. Mikor az 1908. Julius 3-iki ülésen indokoltam törvényjavaslatomat, az akkori ministerelnök, Wekerle Sándor ur őnagyméltósága, hivatkozva arra, hogy a kormány szintén szándékszik egy tőzde-törvényjavaslatot alkotni, mely azonban nem lett megalkotva, kérte az én tőzsde-törvényjavaslatom mellőzését és azt mondta, hogy az én törvényjavaslatom csak a fedezetlen liatáridőbeli játékot tiltja meg, holott az ő törvényjavaslata a tőzsdének egész complexumát fel akarja ölelni. Véleményem szerint ne avatkozzék az állam önálló testületek belügyeibe. Az önálló, mezőgazdasági, kereskedelmi testületek legjobban tudják, hogyan kell a kereskedelmi, a gazdasági ügyeket lebonyolítani, elintézni. Csak akkor avatkozzék be, ha visszaéléseket tapasztal. Itt pedig határozottan óriási visszaéléseket látunk, mert maga a játék a legnagyobb visszaélés. Veszedelmes tünet a fedezetlen határidőbeli játék; veszedelmes tünet, hogy játék czéljából a tőzsdére tódul az a számtalan elem, a mely nem odavaló, mely a tőzsdét csak azért használja fel, hogy játékát esetleg jól bonyolíthassa le, legtöbbnyire azonban el is veszti azt, a mije van. Csak nézzünk körül s tapasztalni fogjuk, hogy a legtöbb vagyonbukás eredete a tőzsdére vezethető vissza. Ezekből kifolyólag már régen kellett volna közbeléjmie az államnak és korlátoznia, lehetőleg lehetetlenné tennie a tőzsdejátékot, főleg pedig a gabonában űzött fedezetlen határidőbeli játékot. Szerintem az erkölcs és a nemzetgazdasági haszon nevében igen üdvös volna a játéktilalmat az értéktőzsdére is kiterjeszteni, ugy mint történt némely értékekre vonatkozólag Németországban. Erre azonban jelenleg véleményem szerint nincs kilátás; tehát szorítkozzunk arra, hogy mint legveszedelmesebbet, a gabonatőzsdén űzött játékot korlátozzuk, lehetetlenné tegyük. Evekig csak nyomott áron lehetett eladni gabonát, mert a baissier aratott a tőzsdén, és minden eszközt felhasznált, hogy az árakat nyomja: szenvedett a termelő. Az utolsó években a haussier uralkodik a tőzsdén, felhasználva a világeonjuncturákat, a mely úgyszólván minden áruezikknek árát, emeli. Tehát nagy a gabona ára és szenved a fogyasztó. Hogyha nincs játék, akkor, határozottan állithatom — ezt már sokszor bebizonyítottam, most azonban természetesen ilyen részletek bizonyítására nem térhetek ki — előbb nem lettek volna oly alacsonyak az árak, mint voltak, most pedig nem lennének oly magasak az árjegyzések. A játék az árakat minden irányban túlozza, éppen azért szükséges a játékot a gabonatőzsde teréről lehetőleg teljesen kiküszöbölni. Elhibázott dolog volna azonban, mint már emiitettem, azon ürügy alatt, hogy a játékot a tőzsdéről kiküszöböljük, magát a tőzsdét is teljesen átreformálni és a tőzsde minden ügyletébe beleavatkozni, azt úgyszólván állami felügyelet alá helyezni. Ennek absolute nem volnék barátja. A tőzsdebiróságot is csak helyeselni tudom, főképen, ha párhuzamosan agrárbirőságok is állíttatnának fel, olyan kérdésekben, melyek tisztán csak a földbirtokot érintik. Rendszabályozzuk tehát törvényileg a tőzsdén űzött visszaéléseket, a fedezetlen határidőüzletet, elsősorban pedig a fedezetlen határidőülzetet gabonában és őrleményekben. Ezt czélozza tőzsdetörvényem, azért vagyok bátor azt a méltóságos főrendeknek szíves pártfogásába ajánlani. Beőthy László kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden kifejtsem álláspontomat ezen indítvánnyal szemben, a mely most szőnyegen van és a melyet Zselénski Róbert gróf ő nagyméltósága röviden, de igen érdekesen ós tanulságosan élő szóval is volt szives ismertetni. Azt hiszem, fel fognak menteni a méltóságos főrendek, hogy beszédének