Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

HM A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSÉ. méltósága a törvényjavaslat felett mondott és épp azért legyen szabad pár szóval az ő méltósága által felhozottakra reflectálnom. Mindenekelőtt kifogásolta ő méltósága azt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a földmivelés­iigyi minister, hanem a pénzügyminister ter­jesztette elő. En azt hiszem, hogy egy törvényjavaslatnál, amely több ministerium egyesitett munkájának az eredménye, egészen mellékes és tisztán forma­listieus kérdés az, hogy melyik minister irja alá, melyik minister terjeszti azt elő, annál inkább, mert hiszen, amint a törvényjavaslat egyik végső paragraphusából kitűnik, annak végre­hajtásával a pénzügyi, a földmivelésügyi, a kereskedelemügyi és az igazságügyi minister bízatnak meg, s azokhoz még Horvátországban a horvát bán is tartozik; és miután a törvény­javaslatban, mondhatni, systematice el van vá­lasztva az a rész, a mely a pénzügyi kormányzatra és amely a kormányzat többi ágaira tartozik és vonatkozik, azt hiszem, nem következbetik be az a veszély, amelytől ő méltósága tart, hogy pénzügyi szempontok fognak dominálni ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál, amit annál kevésbbé látok lehetségesnek, mert hiszen a törvényjavaslat egész intentiója, a kormánynak határozott szándéka, kifejezett czélzata az, hogy ez az intézet egyátalában ne nyerészkedésre dolgozzék, hanem tisztán közgazdasági és nem­zeti szempontok megvalósítására igyekezzék. Azt én eoneedálom, hogy ez a törvény­javaslat ugy fennálló telepítési törvényünkkel, valamint az előző kormány alatt létrejött tele­pítési törvényjavaslattal szemben bizony igen szíikkörü javaslat, de talán épen ebben áll viszonyaink között a javaslat előnye, mert hiszen az előző kormány által előterjesztett telepítési törvényjavaslatból azért nem válha­tott törvény, mert minden egyes lépést oly szűk korlátok közé akart szorítani, hogy ennek következtében absolute nem volt kilátás arra, hogy az a törvény az életben valami practicus eredményre vezessen. Ennek következtében, hogy ezt a veszélyt elkerüljük, mi valóban csak a kereteket állí­tottuk fel, és pedig épen azért, mert vannak bizonyos feladatok, amelyeket előre pontosan precizirozni nem lehet. Ezért van az, hogy a törvény ezeket a feladatokat a végrehajtásnak tartja fenn. A mi a végrehajtási közegeket illeti, a törvény végrehajtására alig lehetett volna hivatottabb factort találni, mint épen azoknak az intézeteknek a kiküldötteit és a kormány kiküldötteit, amely intézetek ezen kérdésekkel nem nyerészkedési szempontból foglalkoznak. Azt méltóztatott mondani, hogy az anyagi eszközök, melyeket ez a törvény rendelkezésre fog bocsátani, nem állanak kellő arányban a czélokkal. Bocsánatot kérek, én 25 millió koro­nát semmi esetre sem tartok oly csekély összeg­nek, annál kevésbbé, mert ennek a 25 millió koro­nának egy jelentékeny része biztosítéki alapul van hivatva szolgálni a kibocsátandó kötvények számára, és miután bizonyos körforgás fog elő­állani, már ez magában véve is egy jelentékeny tőke feletti rendelkezési jogot biztosit az inté­zeteknek. De hiszen semmi sem áll útjában annak, hogy 7 a tőke és a rendelkezésre álló esz­közök szaporittassanak, hogyha a czél ezt kívá­natossá fogja tenni. En elismerem, hogy különösen a telekkönyvi intézmény nincs kellően rendezett állapotban, hogy a katasteri felmérésekkel hátra vagyunk, hogy az örökösödési jog még mindig olyan, a mely sok kívánni valót hagy hátra. Azonban azt hiszem, hogy ha mi megvártuk volna mind­ezeknek a kérdéseknek törvényhozási utón való szabályozását, akkor talán méltóbban érhetne bennünket ő méltósága vádja, hogy Ígérünk, de nem lépünk a megvalósítás stádiumába. Az a vád, hogy mi mellőzzük a társadal­mat, nem tudom miben nyilatkozik meg. En megengedem, hogy lehetett volna egy nagy ta­nácskozó testületet szervezni, amely ezen intéz­mény mellett consultativ votummal működjék, de e részben tovább nem lehetett volna menni, mert hiszen itt oly problémák megoldásáról lesz szó. melyek igen bizalmas és igen gyors műkö­dést és elhatározást tesznek szükségessé az inté­zetek részéről, ennek a czélnak elérésére jaedig egy nagy tanácskozó testület bevonása nem hi­szem, hogy üdvösnek bizonyult volna. Mindezek alapján én azt hiszem, hogy ha vannak ennek a törvényjavaslatnak hiányai, azt majd a gyakorlati élet fogja kimutatni. Hogy vájjon bir-e értékkel vagy nem, azt szintén a gyakorlat fogja eldönteni. A kormány azt hi­szi, hogy igenis bir értékkel; a kormány azt hiszi, hogy ezen törvény segélyével egy igen jelentékeny actiót fog kifejthetni, s akkor ter­mészetesen a törvényhozás böleseségétől fog függni, hogy a további actióra további esz­közöket rendelkezésre bocsásson. Elnök : Felteszem a kérdést. Méltóztatnak-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Elfogadjuk !) E szerint kimond­hatom, hogy a méltóságos főrendek á törvény­javaslatot átalánossághan a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czimét, az 1. fejeset czimét, az 1—4. szakaszokat, a II. fejezet czimét, az 5—13. szakaszokat, a III. fejezet czimét a 14—20. szakaszokat, amelyek észrevétel' nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A törvényjavaslat ekép részletei­ben is le lévén tárgyalva, felkérem azon méltó­ságos főrendeket, a kik ezt a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben magukévá teszik, méltóztassanak felemelkedni helyeikről. (Megtör­ténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom