Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

86 A főrendiház XL. ülése. kérdés, de azt ugy oda állítani, mintha itten csak a megadás politikáját követhetnék, nem hagyhatom. (Helyeslés és éljenzés.) A második kérdés, a melyet ő méltósága, Serényi gróf érintett, a vasúti miseriák kérdése, a mint ő kifejezte magát. Nem akarom azt vitatni, hogy vasutaink kezelésében tarthatatlan állapotok nem álltak volna elő. Épen ezen tarthatatlan állapotok megszüntetése képezi legfőbb törekvésünket. De a mint nem szeretek az elődökből élni, és mindent azok nyakába keríteni, ugy másrészt azt a tételt sem fogadhatom el, mintha ezek a bajok a mi kormányzásunk alatt keletkeztek volna. Ezen bajok keletkezésének oka kettő: először a forgalomnak nem várt fejlődése, és másodszor azok az áramlatok, a melyeket a fegyelem meglazulásával szoktak kifejezni, de a melyek nem is írhatók egyedül a fegyelem meglazulásának a rovására, hanem annak tulajdoníthatók, hogy kis forgalom mellett a vasúti személyzet túlságos elfoglaltságát és igénybe vételét fenn lehetett tartani, de nagy forgalom mellett ezt a túlságos elfoglaltságot, különösen ilyen áramlatokkal szemben, fentartani nem lehet. Ezek átmeneti bajok, a hol az orvosszerek között talán nincs is nagy differentia mi közöttünk, mert hiszen a waggonok megrendelését mi sem ugy értelmezzük, hogy mód nélküli nagy megrendelések segítenek a bajokon, sőt épen a tapasztalat győz meg minket arról, hogy a waggonok túlságos szaporítása még növelné a bajt, mert állomásaink nincsenek arra berendezve. Egyben kellett intézkedéseket tennünk a forgalom eszközeinek szaporítására, és ez korszerű mozdonyoknak nagyobb mérvű beszerzésében áll. Ezt teszszük is olyan mértékben, a milyen mértékben ezeket a mozdonyokat előállítani képesek vagyunk. (Helyeslés.) A másik főeszköz, a mint méltóztatik mondani, a bajok megszüntetésére: a szervezetnek keresztülvitele. Tökéletesen igazat adok ebben a méltóságos grófnak, és azt hiszem, hogy ezen szervezetnek a gyakorlatba való keresztülvitelével már a legközelebi időben találkozni fogunk. De azt a harmadik módot, a melyet Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltósága hozott fel, hogy t. i. csak a sínek duplává tétele segíthet a bajokon, ezt így el nem fogadhatom, és különösen nem fogadhatom el, ha az ő álláspontjára helyezkedem, hogy t. i. oknélküli kiadásokat ne csináljuk. Mert mindenki tudja, hogy a dupla sinek átalános behozatala száz meg száz milliókba kerülne; ilyen követelést tehát mindenki részéről értek, csak — bocsánatot kérek — azon részről nem tudok elfogadni, a nieky ilyen nem mindenütt indokolt kiadásokra ösztönöz akkor, a mikor a kiadásokat átalánosan kifogásolja. (Mozgás.) A dupla sinek tekintetében az a vasúti álláspont nemcsak minálunk, hanem az egész világon, hogy egy sínpárt használnak addig, mig az a forgalmat lebonyolítani képes. Zselénszky Róbert gróf: Nem képes! Wekerle Sándor ministerelnök: Hogyha növekszik a forgalom, akkor az állomások bővítése utján igyekeznek ezeket az egysines vonalakat még használhatókká tenni. Látjuk más államokban, pl. Olaszországban, hagy egyes ilyen vonalaknak villamerőre való berendezése által bizonyították be gyakorlatilag, hogy még egy sínpáron is le lehet egy fokozott forgalmat lebonyolítani akkor, hogyha a forgalom nem növekedett annyira, hogy a két sinpár kifizetné magát. Ott, a hol a forgalom olyan, hogy a rentabilitás is mögötte jár növekedésének, természetesen a két sínpárt kell választani, de ezt átalános panaceául elfogadni nem lehet. A harmadik dolog, a mit Serényi Béla gróf ő méltósága felhozott, a mi közigazgatásunk álla^ pota. Arra a térre nem követhetem, hogy a közigazgatás alaki berendezésétől teszi függővé azt, hogy miképen oldjuk meg közigazgatásunk kérdését, és a szerint bíráljuk meg annak jóságát, vagy nem jó voltát. Én az alaki berendezést is igen fontosnak tartom. Erről akkor lesz szó, ha közigazgatásunk átalános reformjával foglalkozunk, de az alaki berendezésnél is fontosabbnak tartom anyagi közigazgatási jogunknak rendszeres fejlesztését, egységesítését, a bizonytalanságoknak megszüntetését, a közigazgatási intézmények mindenki által hozzáférhetőkké tételét és az élet ujabb nyilvánulásaira való kiterjesztését és hogy ha a méltóságos gróf ur figyelemmel kiséri a mi működésünket, látni fogja, hogy mi igenis különös súlyt helyezünk ezen anyagi közigazgatási jognak egységesítésére, fejlesztésére, előbbrevitelére. Különös súlyt helyezünk olyan alakulatoknál, a melyek akár a kereskedelemügyi, akár a földmivelésügyi tárcza vagy más tárczák körében felmerülnek. Ezen ujabb kívánalmakat igyekszünk a közigazgatási jog körébe bevonni, annak egységes egészébe beilleszteni. De egy igen nagy reform készül éjjen az anyagi közigazgatás terén abban a sokat kifogásolt adóreformban. Hiszen ez a közigazgatás terén a legnagyobb egyszerűsítéseket, újításokat és a materiális közigazgatási jognak kiegészítését foglalja magában, ugy, hogy azt a szemrehányást, mintha a közigazgatás olyan terrénum lenne, a melylyel nem foglalkozunk, el nem fogadhatom, sőt határozottan azt kell állítanom, hogy egész rendszeresen minden irányban nem is kis, hanem nagy és Átfogó intézkedéseket létesítünk materialis közigazgatási jogunknak tisztázása és előbbrevitele terén. Már felemiitettem az adóreformot. A mi azokat a vádakat illeti, a mik itt meüesleg felhozattak, különösen Zselénszky gróf ő excellentiája részéről, a ki, bocsánatot a. kifejezésért, bizonyos fitymáló kicsinyléssel szeret mindig megemlékezni a kormány működéséről és különösen az adóreformot is ugy pertractálja, mintha egy pár odavetett szólammal e felett napirendre lehetne térni: hát, engedelmet kérek, — felveszem a keztyüt bárkivel szemben ezen adóreform tekintetében, a ki foglalkozott ezzel a kérdéssel és ért is hozzá.