Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-39

A főrendiház XXXIX. ülése, 65 Vigyázó Ferencz gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—32. %-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben elfogadtatván, felkérem azokat, a kik azt végszerkezetben is elfogadják, méltóztassanak ezt felállással, jelezni. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetében is elfogadottnak jelentem ki, a miről a képviselőház értesittetni fog. Következik a kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Vigyázó Ferencz gróf jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kivan valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, az átalános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és az egyes szakaszok felolvasását. Vigyázó Ferencz gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—7. %-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, a kik azt végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A törvényjavaslat a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetében is elfogadtatott, a miről a képviselőház értesittetni fog. Következik a kivándorlásról szóló törvényjavaslat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Vigyázó Ferencz jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Dr. Gaál Jenő ő méltósága kivan szólni. Dr. Gaál Jenő : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A kivándorlásról szóló, általam szivesen üdvözölt és legtöbb intézkedésében helyesnek tartott javaslatában, illetőleg ahoz mellékelt indokolásában ő nagyméltósága a belügyminister ur azt mondja, hogy ezzel a javaslattal nem czélozta a kivándorlás egész bajának gyógyítását, hanem csupán csak a kivándorlásra vonatkozó közigazgatási eljárás javitását. Nem is czélozhatta, mert hiszen ez az általa helyesen láznak nevezett nemzeti átalános vérvesztésnek a javulás útjára való terelése csak sokféle tényezőnek körzeműködésétől várható, a melyek nem állanak sem az ö, sem az államhatalom rendelkezésére. Itt valamennyi tényezőnek közreműködésére van szüksége. Oly óriási feladatok előtt állunk, a melyek bennünket daczára geográfiai fekvésünk kedvezőtlen, félreeső voltának, belevittek a világforgalom sodrába és olyan feladatok elé állították, a melyek megoldásánál a legmagasb mértéket kell magunkra nézve alkalmaznunk. Főrendiházi napló. 1906—1911. III. kötet. Teljesen igaza van tehát a belügyminister urnak, a midőn csakis arra a körre szorítkozott, a melyben törvényhozási intézkedésekkel is lehet valamit javítani. És különösen helyesen teszi, a midőn az 1903 : IV. t.-cz. által létesitett tanács szervezetét magában a törvényben állapítja meg, és egyúttal annak oly hatáskört biztosit, a mely működését egész komoly színben kell, hogy feltüntesse. Hiszen nagyon fontos intézkedések megtétele előtt a minister urnak ezt a tanácsot meg kell hallgatnia. Ezenkívül sok más fontos kérdésben iniciativa adatik annak és köteles a hozzá intézett felhívások alapján véleményeket terjeszteni a kormány elé. A törvényjavaslat ezen fejezetéhez fűzött indokolás ezeket mondja (olvassa) : »A kivándorlás arányainak pontos megismerése, okainak megállapítása, folyamatának mérséklése olyan rendkívüli horderejű feladat, a melynek megoldására a törvényhozó és végrehajtó hatalom egész erejének és a nemzeti társadalom odaadó tevékenységének egyesülnie kell«. Tökéletesen igaza van a belügyminister urnak, mert még a kivándorlási közigazgatást sem lehet társadalmi közreműködés nélkül helyesen intézni. Az indokolás további szakaszában ez foglaltatik (olvassa) : »E feladat teljesítésénél kiváló szerep vár a kivándorlási tanácsra, feltéve, hogy annak olyan életképes szervezetet és positiv hatáskört adunk, mely az összes érdekelt kormányzati, politikai, társadalmi tényezőknek részvételét és tevékeny közreműködését biztositja«. Én is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a tanácsnak a működése csak akkor lesz kielégítő, hogy ha ez a tanács helyes szervezetet nyer. Elismerem, hogy az a szervezet, a mely a törvényben a tanácsra nézve javasoltatik, alapjában véve ilyen. Csakhogy én azt tartom, hogy a társadalom közreműködése egy ilyen tanács alakítása által nincsen kimerítve. A társadalom ereje olyan nagy, hogy annak képviselete egy ilyen részben választott, részben kinevezett, de egyetlen tanács által nem lehet helyes. Ezenkívül, ha megnézzük, hogy milyen teendőkkel kell foglalkoznia, akkor meg kell győződnünk arról, hogy ez a közeg, ugy a hogy van, teljesen elszigetelve, feladatának nem felelhet meg. A kivándorlásra vonatkozó közigazgatási adatok gyűjtése tekintetében már magok a statisztikai hivatalok szükségét érzik annak, hogy bizonyos támogatásban részesülj enek olyan társadalmi elemek részéről is, melyek az iránt kevésbbé érdeklődtek. Továbbá tudjuk, hogy a kivándorlási törvény végrehajtása főleg azért nem volt kellőképen és kielégítően lehetséges, mert annyi mindenféle kényes dolog van ezen kérdésekkel kapcsolatban. Titkos ügynökök vannak, a kiket kifürkészni hivatalosan és a központban majdnem lehetetlen, stb. Ellenben, ha a társadalom közreműködését valamiképen biztosítani tudjuk, akkor e részben is sokkal hatályosabban tudunk eljárni. Mély meggyőződésem ennélfogva az, hogy a tár9