Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

A főrendiház XXXVI. ülése. 43 nem akarja a mi iskolaügyünknek mostani berendezését alterálni; én annak elvi alapjait helyeseknek tartom és arra törekszem, a mit oly classicusan fejezett ki Prohászka püspök ur ő méltósága, hogy, ha iskoláink nem is lehetnek intézményesen egyenlőek, a szellemben közeledjenek egymáshoz. Azért az állami iskolákra vonatkozó törvényjavaslatomban, a melyet a törvényhozás bölcsesége magáévá tett — méltóztatnak rá emlékezni — számos intézkedés van abban a tekintetben, hogy azok az állami iskolák ne fejlődhessenek oda, hogy a felekezeti iskoláknak mintegy elvi ellentétét képezzék, hogy azokban is biztositva legyen a valláserkölcsi nevelés érdeke, viszont a felekezeti iskolák terén gondoskodtam törvényhozási intézkedésekben arról, hogy azokban feltétlenül biztositva legyenek az állami érdekek. Én azt hiszem, hogy históriai hagyományainknak, az iskolaügy minálunk való fejlődésének utján tovább haladunk, midőn a harmóniát, midőn a nemzeti egységet, midőn egész közoktatásunk szellemi congruentiáját itt keressük: nem a chablonszerü egységesítésben és egyformásitásban, hanem abban, hogy a különböző typusokat egymáshoz közelebb hozzuk, hogy az állami iskolák ne legyenek ellentétben a vallási nevelés követelményeivel, a felekezeti iskolák pedig át legyenek hatva a magyar államiságtól, a magyar nemzeti szellemtől. (Ugy van ! Helyeslés.) Ha az ember ebből a szempontból fogja fel a dolgot, akkor talán meg lehet nyugtatni az igen tisztelt nagyméltóságú és méltóságos főrendeket azokra az aggodalmakra nézve, a melyek itt felmerültek. Én nem látom azt a veszélyt, a melyet Székesfehérvár tudós püspöke lát, azt a veszélyt, hogy ezen összeköttetés által, a mely az állam és a hitfelekezeti iskolák közt létesittetik az eddigi törvények által és ezen törvényjavaslat által is, hogy ezek által, a mint ő magát kifejezte, a sorvadás veszélyébe juttatnak a hitfelekezeti iskolák. Hiszen éppen az imént kifejeztem, hogy az intézkedéseknek — ugy azoknak, a melyek az 1907 : XXVII. t.-czikkben fektettettek le, mint azoknak, a melyek itt megismételtettek, — egyéb czéljok és egyéb tartalmok nincs, mint az állami szempontoknak feltétlen érvényt szerezni a nem állami iskolákban. Nos hát. méltóságos főrendek, az ő fennállásuknak a feltétele az, hogy ez bekövetkezzék ; mert ha ellentét fejlődik ki az állami czélok és a nem állami iskolák között, akkor az állam önfentartási ösztöne és ereje van olyan nagy, hogy azokat az iskolákat feltétlenül ki fogja pusztítani. Fennállásuknak feltétele tehát az, hogy bennök biztositva legyenek, még pedig intézményesen biztositva legyenek az állami feladatok, az állami feladatok felfogása, az állami szellem. Hiszen elvégre a competentiának megosztása az eddig meghozott törvények és ezen törvény szerint is olyan, hogy az iskolaügynek egész vezetése, a tanitók alkalmazása, bizonyos kivételes eseteken kívül, a nevelés irányának megállapítása, a tankönyvek kiszemelése azon korlátokon belül, hogy azokat állami szempontból a minister ellenőrzi, szóval minden, a mi az iskolának belső szellemi és erkölcsi életére vonatkozik, az autonóm iskolafentartók kezében marad és az állani kezében csak azon intézkedések megtehetése tartatik fenn, a melyek szükségesek arra, hogy minden nemzetellenes, minden államellenes irány kiküszöböltessék az iskolából, sőt hogy annak hazafias iránya feltétlenül biztosittassék. Azt az aggodalmat sem ismerhetem el jogosultnak, hogy ez a törvényjavaslat nem különböztet meg, — a mint szintén Prohászka püspök ur ő méltósága mondta, — az iskolák különböző nemei szerint, a mennyiben szerinte lehetnek iskolák, a melyek nem tudem minő magasabb berendezésben részesülnek és ennek fejében tandijat szedhetnek. Ö méltósága felfogása szerint az ilyen iskolák keletkezése számára szabad tért kellene nyitni. Hát az a szabad tér megvan, Méltóságos főrendek, mert hiszen az állami, községi és, hogy ugy mondjam, törvénytechnikai értelemben vett felekezeti iskolák mellett magánosok és társulatok által fentärtott iskolák a kormáiry felügyelete melletti keletkezésének is megvan a lehetősége és ezeket az iskolákat a jelen törvényjavaslat nem érinti. Ezek tehát fennállhatnak ezentúl is, ugy mint eddig. A mi ő méltóságának azt a megjegyzését illeti, hogy kifogásolja a bizonyítványok kiállításánál a közigazgatás, a község beavatkozását, kényszerét, ez csupán a törvényjavaslat eredeti tervére vonatkozhatik, mert hiszen a törvényjavaslat ezen intézkedése a kéjsviselőházi tárgyalás folyamán abból kiküszöböltetett. A bizonyítványok most érvényesek, hogyha az iskolai hatóság által kiadattak a nélkül, hogy külön közigazgatási láttamozásra szükség volna. A minister befolyása csak arra terjed, hogy a mintákat állapítsa meg, a mi az egyöntetűség szempontjából, gondolom, feltétlenül szükséges, és ezekre nézve is meghallgatja az illető hitfelekezeti, illetőleg egyházi főhatóságot, Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ezekben megfeleltem mindazon aggodalmakra, a melyek a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel szemben felhozattak. Abban a hitben vagyok — habár nem akarom túlozni ennek a javaslatnak gyakorlati jelentőségét a cultura tekintetében, — hogy nehezen lehet azt elég magasan értékelni az iskola nemzeti egységének létrehozatala szempontjából. A cultura előmozdítása mellett ezen törvényjavaslat benyújtásánál ez volt az egyik vezérszempont és a nélkül, hogy az állam intézkedési körének, az állam az iskola terén való hivatottságának theoreticus fejtegetésébe bocsátkoznám, csak arra vagyok bátor felhívni a méltóságos főrendek figyelmét, hogy az államnak, ha ennek a nemzetnek magyar jellegét biztosítani akarja, szüksége van arra, hogy bizonyos befolyást és hatalmat gyakorolhasson az iskolák minden neménél és ennek a törvényjavaslatnak egyik nem rejtett, hanem bevallott és nyíltan hirdetett 6*