Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

20 A főrendiház XXXV. ülése. A nagyméltóságú gróf ur a progressiv adóval ellentétbe helyezkedik. Igen sokan vannak a tudományban is, a kik a progressiv adót nem ismerik el. Épen az ő általa citált Leroy Beaulieu Paul is azok közé tartozik és igen sokan vannak Francziaországban, a kik a progressiv adó helyességét nem ismerik el. Nem is annyira in thesi nem ismerik el, de a gyakorlati franczia államférfiak közül is sokan tartózkodtak tőle, mert féltek a túlzó socialis iránytól és azt hitték, hogy olyan méretekben fog az megvalósulni, hogy azután csakugyan rombolólag vagy legalább átalakitólag hathatna a társadalmi osztályokra. Zselénszky Róbert gróf: Fog is hatni! Wekerle Sándor ministerelnök: Ha figyelemmel kisérte ő nagyméltósága a franczia közvéleményt, mégis azt látja, hogy belemennek ott a progressiv adóba és különösen, hogy ezen magyar adómunkálatot, a melyet ott is ismernek, egyáltalán nem ugy Ítélik meg, a mint azt ő nagyméltósága jónak látta odaállítani, hanem hogy igen sok elismerésben részesült épen a franczia hivatalos körök és a franczia sajtó részéről is. Hivatkozik itt ő nagyméltósága Sokratestől kezdve a Mediciek progressiv adójáig sok mindenre. Igen örülök, hogy ezekkel tetszik foglalkozni, de akkor bővebben méltóztassék foglalkozni, mert mig a mi progressiv adónknak megvan ahatára és5%-on tul nem mehet, addig a Sokrates által kifogásolt progressiv adónak, és még inkább a Mediciekének felfelé nem volt határa. Ez a nagy különbség, nagyméltóságú gróf ur; ezért ne méltóztassék párhuzamot vonni itt, hanem igyekezzék maga is egy ilyen korszerű ideát megvalósítani akkor, a midőn azt ugy tudjuk még okszerűen megvalósítani, hogy visszahatásában romboló nem lesz. Azt hiszem, hogy miután a költségvetés ellen több szakszerű észrevétel nem hozatott fel, áttérhetek Antal ő méltóságának hozzám intézett felhívására. Erre megjegyzésem röviden az, hogy 1894-ben a mi törvényhozásunk a házasságnak állami polgári rendjét törvényileg szabályozta. Törvényileg szabályozta a vallásfelekezetek felfogására való tekintet nélkül; törvényileg szabályozta ugy, hogy egyes vallásfelekezeteknek felfogásai, intézkedései erre a törvénynyel szabályozott házassági jogrendre visszahatást nem gyakorolhatnak. Annak érvénye, mikéntje törvényeinkben van megállapítva. Epén azért, mert mi 1894-ben a házassági jogot különválasztottuk a házasság egyházi rendjétől és szabályozásától, következik az, hogy szigorúan véve csak azt az álláspontot foglalhatjuk el, hogy tulaj donkép ahoz, hogy egyes vallásfelekezetek mit tartanak a házasságról, mi szigorú jog szerint hozzá nem szólunk ; abba tulaj donképen nem avatkozunk. A mennyiben az állami igazgatás körében nyer ez kifejezést, — a mint ő méltósága utalt arra, hogy a katonaságnál megkövetelik a házasságnak egyházi kötését is — állásj:>ontom e tekintetben az. hogy az egyházi kötésnek csak azon módja kívánható meg a katonaságnál, a melyet ezen házassági jogrend szabályozásánál 1894-iki törvényeink alapján megállapítottunk, tehát az eddig is érvényben volt jogrend az. Mi, méltóságos főrendek, vallási ügyeinket az egyenjogúság és a viszonosság alapelveire fektetjük. Ez ennek a kormánynak is álláspontja, sőt azt merem mondani, ez Magyarország nagy közvéleményének álláspontja. Már az egyenlőség és viszonosság fogalmából következik, hogy ha szigorú jog szerint nem is szólunk hozzá ahoz, hogy egyes vallásfelekezetek minő álláspontot foglalnak el a házasság törvényessége tekintetében, mégsem lehet ránk nézve ezen kérdés közömbös, nemcsak ezen elvi álláspontunknál fogva, hanem magasabb politikai, társadalmi és nemzetiségi szempontokból, a melyek az amalgamisatiót, az egybeforradást a különböző vallásfelekezetek közt kívánatossá teszik. De nem lehet ránk nézve közömbös erkölcsi szemjiontokból sem, mert oda kell törekednünk, hogy a vallásfelekezetek is igyekezzenek az állam által elismert házasságnak törvényességét saját erkölcsi pecsétükkel ellátni. Mindezen szempontok arra indítanak, hogy azt feleljem ő méltóságának, hogy ezen magasabb szempontoknál fogva, a megfelelő formák között, a megfelelő jogi álláspontok tiszteletben tartása mellett, — legyen meggyőződve róla — hogy ezen kérdéssel is foglalkozni fogunk. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassank. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a méltóságos főrendek átalánosságban elfogadták a törvényjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Bátor vagyok indítványozni, hogy az egyes szakaszoknak, továbbá a költségvetési tételeknél csak az illető fejezeteknek és czimeknek számai olvastassanak fel és a ki szólni kíván, ezeknek a számoknak felolvasása után jelentkezzék. Méltóztatnak hozzájárulni ezen javaslatomhoz \ (Igen !) Akkor kimondom, hogy ekként fogunk a részletes tárgyalás során eljárni. Kérem tehát a czim, illetőleg a szakaszok, fejezetek és czimek számának felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Elfogadta tik. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa).- 1. §. Elnök: Elfogadtatik. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa) : 2. §. A. Rendes kiadások. I. fejezet. Elnök: Elfogadtatik. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa) : II. fejezet. Elnök : Elfogadtatik.