Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.
Ülésnapok - 1906-35
12 A főrendiház XXXV. ülése. 1906-ban 73 millióra szaporodott és 1907-ben 80 millióra. Zselénszky Róbert gróf: Második vágány kell a vasutakon. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: Ugy tudom, hogy a második vágány pénzbe kerül, csakúgy mint a Duna—Tisza-csatorna. Zselénszky Róbert gróf: Természetes ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: A fizető gyors- és teheráruforgalom pedig 22 millió tonnáról 1906-ban .37 millió tonnára és 1907-ben 39 millió tonnára emelkedett, a mi az 1906. évi időszakra 747, az 1907. évi időszakra 76'8%-os forgalomemelkedést jelent. Ilyen gyors emelkedést a magyar államnak akár második vágányokkal, akár más befektetésekkel alig van módjában állandóan követni, ugy, hogy a magyar állam is kénytelen rátérni a minden más polgárosodott államban elfogadott arra az elvre, hogy a tömegár uszállitás lehetőleg a viziutakra tereitessék. Ez az, a mi engem is, Hieronymi elődömet is arra indított, hogy tegyünk meg minden lehetőt arra, hogy a viziutak fejlesztessenek, a mennyire ez a kereskedelemügyi kormánytól függ. Fájdalom, a Duna—Tisza-csatornának megépítésére még nem került a sor, mert az állam nincs olyan anyagi helyzetben, hogy ezt az igen hasznos nagy költséget elviselhesse ; de mihelyt ilyen helyzetben lesz, vagyok bátor már előre is azzal nyugtalanitani az igen tisztelt főrendet, hogy én ezzel a javaslattal elő fogok állani, ha akkor még minister leszek és akkor igen szívesen fogok az ő technikai és nem technikai, gyakorlati és nem gyakorlati, közgazdasági és nem közgazdasági érveire válaszolni. Az igen tisztelt főrend a Duna—Tisza-csatorna ügyében előre is valami Panama rémlátományt sejt. Erre felesleges reflectálnom, mert rémálmokkal foglalkozni felesleges. A mi az államvasutak kamatozását illeti, nem áll az, hogy a befektetett tőke rosszul jövedelmez. A befektetett tényleges tőke 4'78%-kal, a névleges pedig 4'01%-kal kamatozik. Még a munkásbiztositással foglalkozott a nagyméltóságú főrend. Panaszolja, hogy ez sok pénzbe kerül. Ez természetes, de a munkás-osztály sorsával foglalkozni kell az államnak, mert ha a nagybirtokos főurak, ugy, mint ő nagyméltósága, magukról gondoskodni képesek, a szegény osztályok sorsával az államnak kell törvényhozásilag foglalkozni. Minthogy más megjegyzése az én tárczámra vonatkozólag az igen tisztelt főrendnek nem volt, ezek után a kereskedelemügyi ministerium költségvetését elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Csekonics Sándor gróf jegyző: Főtisztelendő Takács Menyhért ő méltósága ! Takács Menyhért jászói prépost: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Egy állami költségvetés jósága és elfogadhatósága attól függ, egyrészt, hogy megfelel-e a nemzet teherviselő képességének, másrészt, hogy a nemzeti exigentiákhoz és a korigényekhez képest van-e benne haladás, van-e culturalis tartalma. Bár ezt a haladást és ezt a culturalis tartalmat az állami kötlségvetésnek minden ágazatában meg kell keresnünk és meg kell találnunk, a ministerelnöki tárczától kezdve a mindent magában foglaló pénzügyi tárczáig, mégis speciálisan a nemzet haladásának és culturalis értékének a mérlege az, a mi a cultustárczában foglaltatik. A méltóságos főrendek engedelmével tehát egyet-mást speciálisabban a cultustárcza költségvetéséhez kívánok hozzászólni, különösen a magyar iskolázás ügyével kívánok röviden foglalkozni. Kezdhetem a kisdsdóvóintézetekkel. Magyarországon nemcsak magyarosítani kell, hanem a magyar nemzetet fel kell nevelni: és ez a munka, ez a paedagogiailag nehéz munka, az óvóintézetekben kezdődik, sőt bizonyos tekintetben ez az első és főbiztositéka a magyar nemzet felnevelésének. Ma még sajnos, kevés óvóintézettel rendelkezünk. Az óvóintézeteknek szaj>oritása és különösen az óvóintézetekben a magyar nemzet szellemében és nyelvén való nevelés : oly elsőrendű szükséglet, a melylyel az államnak ép ugy, mint a felekezeteknek és egyházaknak, mint a magánosoknak és a társadalomnak foglalkoznia kell. Ebből a munkából kiveszik a részöket az úgynevezett közművelődési egyletek ; ebben társadalmi utón sietnek az államnak segítségére és ha van kérni való, ugy ez az, hogy ezek közművelődési intézmények az állam részéről hathatós támogatásban részesüljenek. Ilyent ismerek Abauj-Torna vármegye területén, a mely megye Sáros és Szepes vármegyékkel határos községei tótajku, de hazafiasán érző és gondolkozó lakossággal vannak tele. Ennek a közönségnek a magyar állam számára való felnevelése nem is nehéz feladat, mert semmiféle erkölcsi akadálya nincs, de felette, szükséges és hasznos dolog volna, hogy ha — a mint azt azon a vidéken a culturegylet cselekszi, hogy t. i. évről-évre két-két óvoda felállításánál működik hathatósan közre — még nagyobb mértékben lehetne a kisdedóvási intézeteket gyarajjitani és ezen vidéken elhelyezni, mert akkor nem múlik el gyermeköltő és nemcsak szivében, hanem nyelvében is egészen magyar lesz ez a vidék. Ezzel szorosan összefügg a népoktatás kérdése ; folytatása annak a nemzetnevelésnek, a melyről röviden szólni szerencsés voltam. Ezt a kérdést illetőleg bizonyos politikai irányból nagyon gyakran lehet hallani a népoktatás államositásának követelését. Ha az államosítás gondolata nem fejez ki egye-, bet, mint azt, hogy a népoktatás ügyében az állam vezessen ; hogy a népoktatás ügyében a magyar nyelv uralkodjék és hogy a népoktatás ügyében a nemzet eszme jusson diadalra : akkor ez ellen semmiféle józangondolkodásu politikusnak kifogása nem lehet, sőt ellenkezőleg, vállvetve kell annak érvényesülését előmozditaniok. Ha azonban ez történeti jogoknak destraálását
