Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

1006—1911 A FŐRENDIHÁZ XXXV. ÜLÉSE 1908 június 10-én, szerdán, Dessewffy Aurél gróf elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az elhunyt Kiss Áron és id. Pálffy János gróf emlékük jegyzőkönyvbe iktattatik. —A gazdasági bizottság jelentése a főrendiház 1907. évi zárszámadásáról és 1909. évi költségelőirányzatáról. — Az igazoló-bizottság jelentése. — A mentelmi bizottság jelentése. — Az 1908. évi állami költségvetés s az ezzel kapcsolatos jelentések. — A pénzügyi bizottság jelentése több rendbeli hozzáutasitott felirat tárgyában. — A jegyzőkönyv hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Kossuth Ferencz, Darányi Ignácz. Apponyi Albert gróf, Giuúher Antal, Zichy Aladár gróf ministerek és Bolgár Ferencz államtitkár. (Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Degenfeld Pál gr. urat, a szólni kivánók jegyzésére Csekonics Sándor gr. jegyző urat kérem fel. Méltóságos főrendek ! Utolsó ülésünk óta két nagyérdemű tagtársunkat ragadta ki sorainkból a halál. Május 30-án hunyt el Debreczenben Kiss Áron a tiszántúli református egyházkerület püspöke s e czimen a főrendiháznak 1899 óta tagja. A boldogultnak a gondviselés kegyelméből ritka hosszú földi pálya jutott osztályrészül, melyet nemcsak az egyházi élet és irodalom terén kifejtett nagybecsű tevékenységével tett maradandó emlékűvé, hanem nehéz körülmények között mindig tántoríthatatlanul tanusitott hazafias magatartásával is. Már 1848-ban mint a szatmári egyházmegye főjegyzője résztvett az 1848: XX. t.-cz. tárgyában Eötvös József b. miniszter által Budapestre összehívott értekezleten. A szabadságharcz alatt ő szerkesztette a nemzeti kormánynak küldött hódoló feliratot s a hadjáratban, mint tábori pap vett részt. Később a patensküzdelem idejében rendületlen kitartással védte egyházának önkormányzati j ogait, s midőn e küzdelem győzelmes befejezése után előbb esperességre, később a püspöki méltóságra emeltetett, nemcsak egyházmegyéje anyagi állapotának javitása, hanem papsága tudományos képzettségének emelése terén is kiváló érdemekkel örökitette meg nevét egyháza történetében. Másik halottunk id. Pálffy János gróf, e háznak örökös jogon tagja, ki hosszabb szenvedés után június 2-án hunyt el Bécsben. Az ő emlékét nemcsak a közéletben, főként Pozsonymegye politikai és társadalmi mozgalmaiban kora ifjúságától kezdve tanusitott élénk részvéte és nagykiterjedésű birtokainak mintaszerű kezelésében kifejtett közgazdasági értékű tevékenysége örökíti meg, hanem a művészet felkarolásában, a közműveltség emelésében buzgólkodó lelkes müszeretete és áldozatkészsége is. A magyar középosztályhoz tartozó ifjak nevelésére tett nagy alapitványai, melyeket a végrendeletében foglalt ujabb hagyományokkal valamint ritka becsű mügyüjteményeinek közczélokra való felajánlásával tetézett, egyikévé tették őt nemzeti culturánk legnagyobb mecénásainak s méltóvá arra, hogy emlékezetét az egész magyar nemzet hálás kegyelete őrizze. A méltóságos főrendek hozzájárulásának biztos reményében intézkedtem, hogy mindkét elhunyt kiváló tagtársunk ravatalára a főrendiház nevében koszorú helyeztessék s indítványozom, hogy elvesztésükön érzett fájdalmas részvétünket jegyzőkönyvbe iktassuk. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak éhez hozzájárulni, ezt határozatképen jelentem ki.