Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.
Ülésnapok - 1906-30
A főrendiház XXX. ülése. ÍS9 Ettől az időponttól kezdve az egész nagykikindai vasút ügye alszik. Alszik egészen 1904-ig, a mikor az arad-csanádi egyesült vasutakkal szoros kapcsolatban levő első alföldi vasút: egy keskenyvágányu vasútra kért előmunkálati engedélyt, — körülbelül ugyanezen volnalra — a mit az akkori kormánytól meg is kapott. Az akkori kormány ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt államvasuti sphaeráról van szó, a mely sphaerába magánvasutat concurrentiális tendentiával — a melyre leszek bátor később rámutatni — bekapcsolni nem szabad. Zselénszky Róbert gróf: Nevetséges! Szterényi József államtitkár: Hogy mennyire nem nevetséges ez, nagyméltóságú gróf ur, azt leszek bátor azonnal igazolni. Az előmunkálati engedélylyel az alföldi gazdasági vasút nem élt. Lejárt az egyévi terminus és még csak meg sem kosszabbittatta azt. Ennyi súlyt fektettek akkor erre a vasútvonalra. 1906 tavaszán, méltóságos főrendek, Krauszhar Károly temesvári bankigazgató folyamodott az előmunkálati engedélyért és meg is kapta azt. Szabályszerű közigazgatási bejárás után, 1907. április 27-ére volt az engedélyezési tárgyalás kitűzve és ekkor — mikor tudtommal már az engedélyezési tárgyalás napja meg volt állapítva — adott be az arad—csanádi vasút egy uj kérést, a melyben ismét előmunkálati engedélyt kér erre a vonalra, illetőleg, csekély correctióval, most már nem Aradot, hanem Buzsák állomást kivánta végpontul megállapítani és azt a maga hálózatához csatolni. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a mínisterium eljárásának correctsége szempontjából épen az lett volna kifogásolható, ha akkor, a mikor már engedélyezési tárgyalást tüz ki egy vállalatnak, mely az összes költségeket viselte . . . Zselénszky Róbert gróf: Költség annyi, mint zéró! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök : Hát a bejárás ? Szterényi József t'" J amtitkár: Bocsánatot kérek, az egész trace, az összes tervek, az összes költségvetés, ez csak pénzbe került ? Bocsásson meg a nagyméltóságú gróf ur, de becsületesen, elfogulatlanul administrálni ugy, a mint a nagyméltóságú gróf ur gondolná, nem lehet. A kormánynak elfogulatlannak kell lennie. Kiadta az előmunkálati engedélyt azzal a tendentiával, hogy tárgyalásra juttatja. A tárgyalás ki volt tűzve, le kell folytatni ezt a tárgyalást, ez a correctség követelménye. A nagyméltóságú gróf ur azt állítja, hogy az arad—csanádi vasút ugyanakkor, mikor előmunkálati engedélyt kért, azt az összeget is megjelölte, a melyért a vasutat megépíti. Constatálni kívánom, hogy az az összeg, a melyért az arad— csanádi vasút hajlandó volna kilométerenként megépíteni a vasutat, egy magánlevélből jutott tudomásunkra és pedig ez évi január 15-én. Ugyanis egy orsz. képviselő, a ki érdeklődött ezen ügy iránt, kéréssel fordult az arad—csanádi vasúthoz — mert az ő meggyőződése is az, hogy az ezt a vasutat az arad—csanádi vasúttal kellett volna megépíttetni — és itt egy sorozat kérdést intéz az arad—csanádi vasúthoz 1908. január 11-iki kelettel. Ezt a kérdő levelet a reá adott válaszszal együtt az arad—csanádi vasút igazgatósága a ministeriumnak tudomásvétel végett bejelenti és itt tudjuk meg — legalább én — először azon összegeket, a melyekre a nagyméltóságú gróf ur is az imént méltóztatott hivatkozni. Zselénszky Róbert gróf: Kérném az actát! Szterényi József államtitkár: Igen sajnálom, hogy az actákkal ma nem rendelkezem . . . Zselénszky Róbert gróf: Azzal tessék bebizonyítani, hogy nem volt indokolva a kérdés. Szterényi József államtitkár,: Bocsánatotkérek, épen rá akarok térni arra, hogy a teljes elfogulatlanság bebizonyítása czéljából állok rendelkezésére a nagyméltóságú gróf urnak az összes miniszteri actákkal, a melyek erre az ügyre vonatkoznak. Több nyíltsággal nem szolgálhatok. Nem állítom, hogy esetleg nem volt allusio már a beadványban az olcsóságra, csak azt állítom, — a mennyire az emlékezetem megbízható, — hogy azok a számszerű részletek — én legalább csak innen ismerem... Zselénszky Róbert gróf: Most ne tárgyaljuk ezt addig;, mia; az acta nem lesz itt. Szterényi József államtitkár: Majd szolgálok az actákkal. Már most nagyon természetes, hogy ki lévén tűzve a másik ügynek engedélyezési tárgyalása, a ministerium kénytelen volt elutasítani az arad— csanádi vasutat, eltekintve attól, a mire most térek rá, hogy bármennyire naivitásnak bélyegzi is a nagyméltósáug gróf ur azt a felfogást, hogy az arad—csanádi vasútnak nem szabad kiadni a concessiót azon a czimen, hogy az állainvasutnak versenyt okoz, igenis fentartom azt, hogy végzetes hiba volt kiadni 1894-ben az előmunkálati engedélyt és még nagyobb hiba volna ma, a hol az államvasuti rendszert fokoztuk azóta, egy uj területre egy magánvasutnak birtoklást engedni. Kezemben a térkép. Ha méltóztatnak egy futó pillantást vetni a térképre, ez meg fogja győzni a méltóságos főrendeket, hogy itt az arad—csanádi vasút egy egészen uj, eddig az ő forgalmi sphaerájába nem tartozott területbe kíván beléjmi. Mig az ő forgalmi területét délnek jelenleg a szeged— aradi vonal határolja, most már birtokba kívánja venni a Szeged—Aradon aluli vagyis a Temcs— Torontál felé eső részt és ott a magyar államvasutnak concurrentiát okozni az által, hogy egyrészt az Erdélyből jövő materiát magához szívja, másrészt a Torontál és Aradtól lefelé eső irányokban tarifajogilag domináljon. Jöjjünk tisztába azzal, hogy vagy államvasuti rendszert követ ez az ország és akkor nem szabad tulmenni azon a természetes határon, a mely az egyes magánvasutak forgalmi sphaerája, vagy eltérünk az államvasuti rendszertől és akkor a nagyméltóságú gróf urnak tökéletesen igaza van, 8*
