Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

A főrendiház XXX. ülése. Síi ága, mintsem hogy tudomása lenne ő nagyméltóságának, liogy ott munkás van-e. Erre hozok fel egy gyakorlati példát. Egy vidéki városban dohánygyárat akartak felállítani — fel is állítottam már ezelőtt valami 14 vagy 15 esztendővel és midőn összeirattam a munkásokat, a kiindulási pout az volt, hogy legalább 900—1000 munkást kapjak, különben gyári üzemet nem tudok rentabilitással berendezni. Akkor kimutattak nekem 300 munkást . . . Zselénszky Róbert gróf: Asszonyok dolgoznak ott! Wekerle Sándor minisierelnök: Ne nemek szerint méltóztassanak megkülönböztetni, hanem foglalkozás szerint és akkor mindjárt egyetértünk. Mikor azután szakértőkkel vizsgáltattam meg az ott rendelkezésre álló munkásokat, azt láttam, hogy 1500—1600 munkás minden nehézség nélkül kapható, fel is állítottuk a gyárat, az igen szépen működik, legalább az a baj sohasem volt: hogy munkáskezekben hiány lett volna. Csak egy irányt lehet követni. Vagy elismeri ő nagyméltósága azt, hogy nálunk a munkásokat foglalkoztatni és díjazni kell és akkor a munkások minden irányú biztosítását közgazdasági törekvései közé veszi, vagy pedig nem törődik a munkásokkal, azt mondja, kevés munkás van, és akkor, legyen meggyőződve, mindig kevesebb és drágább munkása lesz, mert a kivándorlást mesterséges eszközökkel megakasztani nem lehet. A munkának olyan értéke van, a melynek nemzetközi vonatkozásait ignorálnunk nem lehet. Az, megengedem, későbben és nehezebb feltételek között, de csak oda vándorol, a hol nagyobb annak a munkának az értéke. Ezt a nemzetgazdasági küzdelmet fel kell vennünk. A munkásokat foglalkoztatnunk és díjaznunk kell, máskép közgazdasági fejlődésre ne gondoljunk. És sok munkáskezet alig tudok másutt jó díjazás mellett foglalkoztatni, mint első sorban épen a kőszénbányáknál, átalában a bányáknál. De utalva is vagyok más szempontból is arra, hogy az iparnak ezen ágát karoljam fel legelőször. Talán nem kerülte el ő nméltóságának figyelmét sem, hogy a mi fémbányászatunk nem valami virágzó állapotban van, hogy mi fémbányászatot űzünk évenként milliókra menő veszteséggel. Űzzük és fentartjuk évtizedek óta veszteséggel ezt a fémbányászatot azért, mert a munkáskezek foglalkoztatása végett kell ezt a bányászatot fentartani. Örökké ezt a jelentékeny áldozatot fogjuk meghozni, hogy deficites üzemeket tartunk fenn azért, hogy kenyeret adjunk a népnek? Nagy közgazdasági feladat, méltóságos főrendek, hogy egyszer alapos vizsgálat alá vegyük, hogy a fémbányászat milyen korlátok között lesz rentabilitással íentartható és az ott feleslegessé váló munkáskezeket másutt foglalkoztassuk, foglalkoztassuk elsősorban abban a körben, a melyre egész élethivatásuk, készültsógök, hajlandóságuk, sőt családjaik hagyománya is utalja őket. Ez is egyik oka ónnak, hogy a szénbányászatot felkaroljam, mert a feleslegessé váló fémbányamunkások közül százakra menő családokat és munkásokat már eddig is áttelepítettem az üzembe levő szénbányákba. Azzal ajánlom a méltóságos főrendeknek ezen jelentésem elfogadását, hogy teljes meggyőződésem, lelkiismeretes megfontolásra alapított nézetem szerint egyike lesz ez legnagyobb közgazdasági actiőnknak, a mely, megengedem, hogy egy vagy más tekintetben nem fog eredményre vezetni, mert a reménybeli üzemek, a milyenek a bányák, igen sokszor csalódással is járnak, de nem merem mondani, egészben véve egyik legfontosabb tényezője közgazdaságunk emelésének és egyúttal legbiztosabb befektetési tőke is, a mely dúsan fogja meghozni gyümölcseit ugy az államkincstárnak, mint a magyar közgazdaságnak. Ebben a tudatban vagyok bátor ajánlani jelentésemnek elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatnak-e elfogadni a bizottság jelentését ? (Igen!) Ennélfogva kimondom a határozatot, hogy a főrendiház tudomásul veszi a miriister ur jelentését, illetőleg hozzájárul a képviselőház 4716. számú határozatához, azt országos határozat erejére emeli, miről a képviselőház értesittetni fog. Következik a függő államadósságot ellenőrző országos bizottság feladatának és tevékenységének megszűnése következtében teendő intézkedésekről szóló jelentés és az ennek tárgyában hozott képviselőházi határozat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Csekonics Sándor gróf jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatik-e elfogadni a bizottság jelentését? (Igen!) Kimondom határozatképen, hogy a főrendiház tudomásul veszi a minister jelentésót, illetőleg hozzájárul a képviselőház 4717. számú határozatához és azt országos határozat erejére emeli, a miről a képviselőház a szokott módon értesíttetni fog. Következik a somogyvármegyei egyesült h. é. vasutak részvénytársaság tulajdonában egyesült somogyszobb-barcsi, balatonszentgyörgysomogyszobbi és kaposvár-barcsi h. é. vasutak éjátésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesítéséről szóló törvényjavaslat. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását,