Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

A főrendiház XXX. ülése. 51 állami gyárak ezen termelvények forgalmi értékére. 0 nagyméltósága másodszor a vasutakra tért át. Hogy az államvasutakon nagy hibák, nagy bajok vannak, ezt én részemről a legjobban érzem, hiszen közgazdasági életünket egyenesen ignorálnom kellene, ha az ott lévő bajokat, a melyek napról-napra még ma is felújulnak, legélénkebben nem érezném és figyelemmel nem kisérném. Az államvasutakon igenis bajok vannak, a melyeknek jelentékeny része arra vezethető vissza, hogy kellő időben a szükséges beruházások meg nem történtek. E tekintetben azonban, bocsánatot kérek, vád minket és vád különösen engem, mint pénzügyministert nem érhet, mert én ujabb minísteri működésem első pillanatától kezdve nemcsak nem fukarkodtam a szükséges beruházásokkal, hanem azt merem mondani, még buzditólag léptem fel, és megmondtam, hogy minden gazdaságilag gyümölcsöző befektetésre és szükséglet kielégítésére pénzhiányban nem fogunk a legszűkebb viszonyok között sem szenvedni, mert az erre szükséges összegeket mindenesetre elő fogom teremteni. Mi első pillanattól kezdve tervbe vettük először is a forgalmi eszközök kiegészítését. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a múlt esztendőben és a jelenlegiben nagy mozdony- és vaggonmeunyiséget szereztünk be. Megszereztünk úgyszólván az Európában rendelkezésre álló minden vaggont. Egytől azonban óvnék, hogy akkor, mikor a beruházások szükségességével foglalkozunk, mikor belátjuk, hogy az a lassú tempó, melyet eddig követtünk, fenn nem tartható, mert kell gondoskodnunk forgalmi eszközökről, a vonalak megfelelő kiegészítéséről, kell gondoskodnunk arról, hogy ugy a vonalak fentartásában valamint a forgalmi eszközök kicserélésében egy uj, nagyobb hányadot vigyünk bele, több vonalat cseréljünk és javítsunk, több forgalmi eszközt cseréljünk ki, mondom óvnék attól, hogy azután ne felületesen bíráljuk meg ezeket a kérdéseket, és hogy az egyik hibából, a mulasztás hibájából ne essünk azután egy valóságos beruházási paroxisinusba, hol kellő megfontolás és előkészület nélkül azt hiszszük, hogy megoldjuk a kérdéseket, ha milliókat dobunk ki. Mert akkor, mikor elismerem, hogy ugy a vasutak terén, mint más téren az egészséges, gyümölcsöző, szükséges beruházások késlekedést ne szenvedjenek, másrészt mint a kincstár kezelője tartozom Magyarország nagy közvéleményének azzal a felelősséggel, hogy alapos bírálat alá vegyem azt, mi szükséges és a szükséghez képest állapítsam meg a beruházási szükséglet kielégítését. 0 nagyméltósága oly térre tért át, melynek bírálatába én itt nem bocsátkoznám. Megnevezett egy személyiséget, mint e bajok okát. Én elismerem azt, hogy az államvasutak kezelésében talán a fegyelem szigorúbb kezelése egyik segédeszköze lesz az államvasutaknál lévő bajok gyökeres orvoslásának, de nem ismerem el azokat a vádakat, a melyeket itt fel méltóztatott hozni. Legyen meggyőződve, hogy minden hivatott vezető ezen szempontot kellően érvényesiti és szem előtt tartja. Egyet azonban nem ismerhetek el, azt t. i., hogy a szénbajok, melyek a múlt esztendőben előállottak, tisztán az államvasutak kezelésében találják indokukat. Zselénszky Róbert gróf: Nagyobb részt. Wekerle Sándor ministerelnök: Köszönettel veszem tudomásul ezt a reducált auxezist, az előbb nem méltóztatott így mondani; talán méltóztatik valamit ebből is engedni, (Derültség.) vagy legalább elismerni, hogy ezek a szénbajok nemcsak minálunk voltak, hanem egész Európában. Ezt tagadni méltóztatik ? Ha ő nagyméltósága ezzel a kérdéssel foglalkozik, akkor látni fogja azt, hogy Németországban, Ausztriában nagy szénhiányok állottak elő, részben most is van, sok helyen most sem kapható szén, és pedig nem a vasúti szállítás miatt, hanem mert egyátalában nem volt szén és coax kajDható, nem a vasúti szállítás miatt, hanem az előállott hiány miatt. Méltóztatnak tudni, hogy kénytelenek voltunk angol szenet behozni, még pedig nem cardiff szenet, hanem a miénkkel egyenértékű angol szenet, mert más nem volt kapható elfogadható áron. Ez átalános baj. Ha közgazdaságunk szükségleteit bíráljuk meg, el kell készülve lennünk arra, hogy a szénfogyasztás nálunk is növekedőben van és ha a gazdasági bajokat orvosolni akarjuk, s ha nem is az iparról szólok, hanem tisztán mezőgazdasági bajainkat akarjuk orvosolni, olcsóbb szénről kell gondoskodnunk és az árukban emelkedő fatermónyek indokolatlan felhasználása helyett arra kell gondot fordítanunk, hogy a szén használata növeltessék. Nem anachronismus-e, hogy a szén mai árához képest legalább dupla értékben levő faanyag használtatik fel igen sok helyen tüzelésre ? Nem anachronismus-e, hogy kívánalom merült fel, hogy a mai mezőgazdasági viszonyok közt szalmatüzelésre rendeztessenek be kazánok? Ezeket közömbösen nézni nem lehet. Akkor nem vonulhatunk vissza tankönyvekbe lefektetett régi theoriákhoz, hogy az állam ne foglalkozzék szénbányászattal. Méltóztassék szíves figyelmére méltatni azokat az óriási bajokat, a melyeket a szénhiány a múlt esztendőben előidézett. Előidézte, hogy minden ipartermelést nemcsak megdrágított, hanem sokszor lehetetlenné is tett. Egyes kisebb gőzmalmok üzemét nemcsak megdrágította, hanem azok több helyen tönkre is mentek a szénhiány következtében. Két nagy tételre utalok. Magoknál az államvasutaknál az a körülmény, hogy a szénszükségletet nem tudták a hazai bányatermelésből 7*