Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

A főrendiház XXX. ülése. 49 nemzetgazdászokat — megegyezik abban, hagy az államnak legfőbb feladata az administratio, az igazságszolgáltatás, a honvédelem és más hasonló teendő és hogy az állam lehetőleg tartózkodjék attól, hogy kereskedéssel, mezőgazdasággal, iparral stb. foglalkozzék. Az állam majdnem kivétel nélkül a legrosszabb mezőgazda, a legrosszabb iparos, a legrosszabb kereskedő. Mikor az állam ilyen ügyekbe avatkozik, azt rendesen az adófizető polgárok rovására, az adófizető polgárok pénzén teszi, mert. jóval drágábban üzi ezen üzemeket, mint a magánosok, a váüalatok. E jelentés szénhiányról beszél. Hát vizsgáljuk egy kissé közelebbről, hogy tulaj donképen honnan ered a szénhiány. Legfőbb oka az, hogy az állam rátette kezét az országnak majdnem minden vasútjára s az utolsó időkben ugy kezeli ezeket a vasutakat, hogy mindenütt forgalmi és üzemi akadályok állnak be. Az államvasutak igazgatósága, ha jól vagyok értesülve, már régen figyelmeztette a kormányt arra, hogy, ha nem áldoz nagy összegeket azon czélra, hogy második vágányok fektettessenek le a legfőbb vonalakon, ha nem ad tetemes összegeket azon czélra, hogy kellő számú waggonok és mozdonyok beszereztessenek : akkor nem szavatolhat az államvasutak üzemképességéért. Ezzel szemben az állami fiscalis érdek egyre pénzt követel az államvasutaktól és fukarkodik, a midőn hasznos befektetésekről van szó. A pártpolitika pedig a helyett, hogy hasznos befektetéseket eszközölnie, palotaszerű állomásokat emel egyes városokban, a hol befolyásosabb képviselők vagy más politikailag mérvadó egyének ezt kieszközlik és sokszor nem odavalókat beprotegál az államvasút)' szolgálatba. Az államvasutak sokáig majdnem oly jól kezeltettek, mint a minő jól állami üzemek általában kezelhetők. Sajnos, egy idő óta ez megszűnt, a minek oka egyrészt az, hogy az államvasutak szellemét nagyon segített megrontani Batthyány Tivadar gróf buzgóságaval (Derültség.) és az államvasutak anyagi oldalát erősen megrontotta az obstruetiót követő imparlamentáris kormány. A mostani kormányban alig lelek képességet arra, hogy ezen megrontott állapotokat sanálja. Érveimmel szemben a bizottságban a ministerelnök ur ő nagyméltósága nemrég hivatkozott a német példára, a hol szerinte fényesen bevált az állami vasúti üzem. De sok intézmény válik be a germánoknál, a mely más fajoknál csak korcsokat nevel. Továbbá ne felejtsük el, hogy Németország tulaj donkéjjen nem egészen jmrlamentáris ország, tehát ott a jjarlamentnek nincs olyan rontó befolyása az állami üzemekre, főképen ilyen nagy állami üzemekre, mint a milyen a vasút, mint minálunk. Azonkívül azt se felejtsük el, hogy Németországban volt 1893-ban — mert csak annak az évnek statistikai adatai állottak rendelkezésemre — 7 állami vasút, 11 állami kezelés alatt álló és 55 magánkezelés alatt álló magánvasut. Tehát Németországban nemcsak hogy nagyon sok még a magánFőrendiházi napló. 1906-1911. II. kötet. vasút, de főképen 7 külön állami vasút van; ennek következtében a concurrentia ösztökéje Németországban nem hiányzik, mint minálunk. A magyar állam évenkint milliókat dob ki iparpártolás czimén. Az utolsó iparpártolási törvényt tavaly szavaztuk meg. Sajnos, Orczy Andor barátommal csak ketten voltunk, kik e törvény ellen szavaztunk. Most pedig a pénzű gyminister ur megint tetemes összeget kér szénbányák vásárlására. Már említettem, hogy az állam a legrosszabb iparos, a legrosszabb kereskedő, gazda stb. Ez még nem egészen parlamentaris országokban is áll ; mennyivel inkább áll ez mi nálunk, a. hol tulajdonképen mindenki a szerint osztályozta tik, hogy minő párthoz tartozik és a ki véletlenül nem tartozik az uralkodó jiárthoz — és ez nemcsak most van igy, hanem előbb is így volt — annak még tehetségét, magánértékét is rendesen nagyon le szokták becsülni. Hogy mennyit árt az nemzetgazdasági tekintetben, ha az állam domináló szerepet biztosit magának egy-egy iparban, ezt most röviden egy példával fogom illustrálni. Az Aradon működő Weitzer - vagongyár részvénytársaság egy pár évvel ezelőtt locomotivgyártási osztályt állított fel. Több okból nehezen tudott locomotivjain túladni, de a főok a magyar állam loeomotivgyára volt, a mely irigy szemmel nézte, bogy akad az országban egy concurrense (Mozgás.) és mindent megtett arra, hogy az aradi locomotivgyár üzemét beszüntesse. Végre — természetesen kéz alatt, mert az ilyen dolgokat nem szokták hivatalosan elintézni — tudtára adatott a gyárnak, hogy a kormány igen szívesen venné, — nem a mostani kormány alatt történt ez, hanem nyolcz-tiz évvel ezelőtt, tehát nem a jelenlegi kormány működésére vonatkozik ez a példa — hogy ha a lokomotivgyártással felhagyna és figyelmeztették a gyárat kéz alatt, hogy még a vagongyártását is veszélyezteti, ha nem kedveskedik a kormánynak. Mi volt ennek az eredménye ? A gyár leszerelt és megszüntette a lokomotivosztályát s azt a nagy összeget, a melybe ezen osztály felállítása került, a veszteségek számlájába volt kénytelen iktatni. Ez praegnans példája annak, hogy minő nemzetgazdasági kárt okoz sokszor az állani iparűzési velleitásaival. Iparpártolás czimén egjTészt a leghaszontalanabb vállalkozók érdekében dobatnak ki sokszor milliók, komoly iparosoknak munkálkodása pedig lehetetlenné válik, ha azok ellentétbe jönnek a kormány ipar érdekeivel. A széndrágaságnak tehát főokozója nem az, hogy az államnak nincsenek szénbányái, hanem az, hogy a magyar államvasutak képtelenek jelenleg feladatuknak eleget tenni. Ismételve figyelmeztette a kormányt, mint már előbb emiitettem, a magyar államvasutak igazgatósága, hogy katasztrófa elé nézünk, ha a kormány nem ad nagy, igen nagy összegeket az államvasutak talpraállitására, kettős vágányok beállítására, vagonok építésére, lokomotivok beszerzésére.