Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.

Ülésnapok - 1906-19

A főrendiház XIX. ülése. 199 felügyeletéről szól és méltóztassanak a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvónyjavslatot azzal az másik törvényjavaslattal kapcsolatosan lelki szemük elé állítani. Mert a népnevelési ügyek ama novellaris rendezésében, a melyet e javaslataimmal megkísérlek, e két javaslat conceptio tekintetében egységet képez és egymást kiegészíti. Mivel a tapasztalat mutatja, hogy nagyrészt ama viszonyok folytán, a melyekre rámutatott Mihályi érsek ur ő exeelíentiája és a melyek tényleges létezését elismerem, habár azokból más következtetést vonok le, mint ő nagyméltósága, mondom, mivel a tapasztalat mutatja, hogy a népoktatás terén mutatkozó óriási hiányoknak, — csak a külterjes hiányokról beszélek most, nem a belterjes tökéletesítésről — hogy ezeii külterjes hiányok pótlásában, melyet az ő eminentiája által megemlített szempont, t. i. alkotmányunknak mind szélesebb democraticus alapra fektetése sürgős szükséggé tesz, hogy e külterjes hiányok orvoslásában az állami oktatás mindinkább tért nyer azon egyszerű okból, hogy a nem állami iskolafentartóknak ereje további terjeszkedésre, legalább igen nagy mértékben, még az állami támogatás mellett sem mutatkozik elégségesnek : azért iparkodtam e két törvénjrj avaslatban a különböző jellegű iskolák közt fennálló elvi határvonalakat szűkíteni, azokat közelebb hozni. Az állami tanítókra vonatkozó törvényjavaslatban nagyrészt csak az eddig követett gyakorlatot megerősítve, de azt a mindenkor változó kormányok egyéni belátásától függetlenítve és törvényes intézménynyé átalakítva, iparkodtam az állami iskolák helyi felügj^eletébe bevonni az önkormányzati elvet a gondnokságok egy részének választással való betöltése utján s azon további intézkedés utján, hogy az igy önkormányzati közeggé átszervezett gondnokság legalább a tanító kinevezése előtt meghallgatandó. Iparkodtam megnyugvást kelteni az állami iskolákban azon valláserkölcsi iránynak megszilárdulása tekintetében, a melyre ő eminentiájával együtt én is igen nagy súlyt fektetek, azok által az intézkedések által, a melyek a hitközségeknek is, a mennyiben az állami iskolák felállításához hozzájárulnak, ugy a tanítói állások betöltésénél, mint a tanító működésére bizonyos biztosíték természetével bíró ingerentiát, befolyást biztosítanak. Másfelől j^edig a nem állami tanítók fizetésrendezésére és azok jogviszonyaira vonatkozó törvényjavaslatban iparkodtam a tanszabadság elvének sérelme nélkül, és — a mint bátor leszek az ellenkező felfogásokkal szemben kimutatni — a községi és hitfelekezeti autonómia minden lényeges és jogos követelményének sérelme nélkül az állami és nemzeti szempontok feltétlen megóvásáról gondoskodni. Én is ugy, mint ő eminentiája az egri bíboros érsek, ellenfele vagyok mindenféle közoktatásügyi monopóliumnak. (Helyeslés.) Fentartani kívánom, a mint ezt ezek a törvényjavaslatok bizonyítják, az oktatási szabadság elvét, és nemcsak fentartani, de fennállásukban biztosítani és megerősíteni kívánom mindazokat a nem állami iskolafentartókat, a melyek iskolafentartási jogukat és kötelességöket az állami czél okkal, a nemzeti egységnek soha szem elől nem téveszthető igényeivel harmóniában, összhangban teljesítik. (Helyeslés.) Nagyon jól tudom azt, hogy az iskola terén, a mint ő excellentiája Mihályi érsek ur kiemelte, az egyháznak is vannak fontos érdekei, az államnak is vannak fontos érdekei s hogy helyes, ha ezen a téren vállvetve működnek. És én csak nagyon sajnálom, hogy midőn a kiindulópontban ő excellentiájával szerencsés vagyok egyetérteni, a végkövetkezményekben annyira eltérnek utaink. En ezt egyébnek nem tulaj donithatom, mint annak, hogy ő excellentiája ezen törvényjavaslatnak intézkedéseit talán nem volt kegyes annyira figyelmére méltatni, hogy láthassa azt, hogy ennek a kiindulópontnak e törvényjavaslatnak minden intézkedése eleget tesz, arra minden egyes intézkedésében figyelemmel van. Azokkal az ellenvetésekkel, a melyek a törvényjavaslat ellenzői részéről felhozattak, pontonként foglalkozni nem kívánok, csak némely főszempontokra óhajtom azokat visszavezetni és ezeket a főszempontokat tőlem telhetőleg megvilágítani. De előbb egy momentumra akarok kiterjeszkedni, a melyet mindjárt a vita elején Beöthy Zsolt ő méltósága emiitett fel, annak átalánosságában való hangsúlyozásával, — ámbár azután az irányzásra nézve nagyon eltérő módon Hosszú püspök ur ő méltósága is egyetértett vele, most meg ujabban az egri bibornok-érsek ur ő eminentiája nagy erővel állította a méltóságos főrendek elé — t. i. a tanítóképzők ügyének fontosságára. Teljesen igaza van mindezeknek az illustris szónokoknak abban, hogy a legnagyobb tanügyi problémák egyike, ha nem a legnagyobb, a tanítóképzők rendezése. Teljesen igaza van ezekének a szónok uraknak abban, midőn azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat a megoldandó problémáknak csak egy részét öleli fel és hogy magának a népoktatásnak egészségessé tétele tekintetében a tanítóképzésnek minden szemjiiontból való helyes és czélszerű rendezése talán a legfontosabb feladat. Ez, méltóságos főrendek, nem kerülte ki figyelmemet, hiszen lehetetlen, hogy kikerülje figyelmét annak, a ki csak rövid időn át is, mint a közoktatásügynek vezetője, abban a helyzetben van, hogy magának gyakorlati tapasztalásokat szerezzen. De talán azzal sem mondok nagyon ujat, ha hangsúlyozom ennek a problémának megoldása a mint a legfontosabb, ugy egyszersmind a legnehezebb feladatok közé is tar-