Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.
Ülésnapok - 1906-14
116 A főrendiház XIV. ülése. jék a paraszt az önállóságra, becsülje meg azt, a mit megszerez, mert igy csak nagyzási hóbortból vesz pl. Zemplénmegyében az úgynevezett Krajnán 400 forintért olyan kavicsos földet, a mely ezt rneg nem éri. Azért teszi ezt, mert egyrészt ragaszkodik a földhöz, másrészt azt mutatja, hogy a nagyzási hóbort is benne van. Statisticai adataink még nincsenek, de mindenki tudja, hogy nemcsak Budapest, hanem Magyarország földbirtokainak és földbirtokosainak nagyrésze is el van adósodva. Szükség volna, ha a komány komolyan hozzálátna a földbirtok tehermentesítéséhez és az eladósodási határ törvényhozási megállapításához. A mostani öröklési rend is meg lenne változtatandó. Ez is igen kényes kérdés, de csak nagyon röviden, érintenem kell. Mikor egyszer azt kell tapasztalnunk, hogy a mostani öröklési rendszer a lassú, de biztosan örló szu a parasztbirtoknál, nem mondom, hogy mindenütt alkalmazzuk, de alkalmazzuk ott, hol annak szüksége előáll. Hiszen, ha az egyik örökli a birtokot, a többi más pályára fog menni, keresheti az ipari és más kereseti forrásokat. Ezért kell nekünk az ipari és más kereseti forrásokat megnyitnunk. A birtokminimum csak látszólag van a szabadság ellen, de valójában egy védővár a Duna és Tisza közt. A fának a gyökerét is megkötik és csak a megkötés után lesz belőle az az óriási, terebélyes fa, a mely századok viharainak is szemébe néz. De ha a nemzeti termelésnél vagyok, akkor ennek egy másik ágáról, az iparfejlesztésről is fogok jsár szót szólni. Jóllehet tudjuk, hogy az iparfejlesztés költségeit majdnem kizárólag a mezőgazdaság fogja viselni, mi e költségek ellen nem emelünk kifogást, mert a közgazdasági ágak harmonicus fejlődése a mi czélunk; de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akármit is beszélünk, mi földmivelő állam vagyunk és hogy a földmivelés, mely a közgazdasági fának gyökerét képezi, jelenleg beteg. Ha a gyökerek elsorvadnak, mi lesz a fának ágaival és leveleivel, a melyek a kereskedelmet és az ipart jelképezik ? A feleletet t. hallgatóimra bizom. Nyugat-Európa minden országában gondozzák a mezőgazdaságot, sőt ha válságban van, a baj okát kifürkészik s orvoslásáról gondoskodnak. Nálunk, ugy látszik, megfordítva, szinte örülni látszanak az emberek azon, hogy a mezőgazdaság jövedelmezsőége lesülyed és vigan lobogó vitorlák alatt állami assistentia mellett vigan foly tovább a kivándorlás, a mesterségesen szitott socialismus pedig teljesen megrontva a munkásviszonyokat. a magyar mezőgazdaságot a tönk szélére juttatja. Méltóságos főrendek ! Ha mi az úgynevezett belterjes gazdaságról át fogunk menni a külterjes gazdaságra, hogy mi lesz akkor a többi közgazdasági ágakkal, annak megítélését szintén t. hallgatóimra bizom. Ha az állam legnemesebb forrása, a föld nem fogja megadni azt, a mi népeink táplálására és az állam iránti kötelességek teljesítésére szükséges, ezt meg fogja érezni úgysem igen erős kereskedelmünk és iparunk. És itt szembe kell szállanom azzal a mesterségesen szitott és már-már közvéleménynyé alakult nézettel, melyet sokan szándékosan terjesztenek, sokan öntudatlanul magukra vesznek, mintha minden intézkedés, minden állami létesítmény csak a földbirtokos javára és támogatására szolgálna és mintha a jelen kormány egyoldalulag csupán a földbirtokos-osztály szolgálatában állana. Ezt hallottam mondani, ezért újólag kéremn kell a kereskedelmi kormányt, hogy azokat az iparokat vegye különös gondozásába, melyek a mezőgazdaságot is hivatva vannak erősíteni, mert ez a legtermészetesebb fejlődés, ez a legjobb kezdet. Ha ezt 15 évvel ezelőtt igy csináltuk volna, hol állanánk ma már ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: Ez a szándékunk ! Mailáth József gróf: Ez alkalommal van szerencsém a kereskedelemügyi minister urnak az iparfejlesztés egyik segédeszközévé a szövetkezést ajánlani. Ne méltóztassanak ettől a szótól, hogy : »szövetkezés« megijedni. Tudom, hogy némelyeket ez idegessé tesz. Egyedül a szövetkezeti eszme képes a nag3 T ipari capitalismus kisérő jelenségeit, a socialdemokraticus mozgalmakat ellensúlyozni, mert a szövetkezeti eszme az individualismus tultengéséből, az egyéni szabadság korlátozásából, logice a gyöngébbek elnyomásából következett. Ezzel vált szükségessé egyrészt az állam interventiója a gyengék védelmére, másrészt a magántéren való soeialpolitikai gondolatok és intézmények megjelenése. Minden időben és minden országban akadnak önzetlen férfiak, a kik socialpolitikával' foglakloznak. A socialismus fejlődésére a tényleges nyomor, a szükség, az elnyomás és az ezzel kapcsolatos mély elkeseredés hálás talajt képez, de azért a socialismus a bajokat sohasem fogja enyhíteni, mert a socialdemokratiának nem az a czélja, hogy megelégedett ember legyen, hanem hogy elégedetlen ember legyen, mert ezeknek könnyebb a fejőket elfordítani. Az emberiség javára létesített társadalmi újítások sohasem jönnek maguktól, azokat mindig a szükség szüli, a mi nem zárja ki azt, hogy ugy az állam, mint az egyesek a maguk hatáskörében a szenvedő emberiség nyomorát időről időre enyhíteni igyekezzenek. Ezért van szerencsém a szövetkezést, mint az iparfejlesztés legfontosabb segédeszközét, a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmébe ajánlani, a ki most amúgy is nagy soeialpolitikai aerát kezd meg, értem a munkásbiztositást, a melyről, sajnálom, hogy nem szólhatok, mert ma nincs napirenden, de a mely soeialpolitikai szempontból annyira fontos dolog és oly nagy átalakulást fog maga után vonni, hogy ez bizonyára jobb jövő zálogát képezi. A most elmondottakat a nagyméltóságú kormány szives figyelmébe ajánlva, röviden összegezem az általam megjelölt teendőket. Ezek a nevelés gyakorlati irányúvá tétele és itt különösen
