Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.
Ülésnapok - 1905-6
A főronditiáz VI. ülése. 19 ságos főrendek részéről érdemleges nyilatkozat, vagy egyátalán állásfoglalás nem törtónt. Tudjuk, hogy a főrendiház házszabályai az ülések öszszehi vására nézve miként intézkednek tudjuk hogy az ülések összehívása elnöki jog, bizonyos esetekben,ha a ház határozza el előre, elnöki kötelesség ós bizonyos esetekben, szerintem jogi • lag szabadság, erkölcsileg pedig súlyos kötelesség. Tisztelem, mert tisztelni kell a fennálló törvényes szabályokat ós azoknak legszorosabb megtartását: a formákhoz való szoros ragaszkodást, fontos alkotmányjogi elvnek ismerem, azonban a főrendiház sok tagjában, közöttük igénytelen személyemben is élt annak a tudata, hogy midőn hazánkban súlyos alkotmányjogi válság van, méltó-e a főrendiházhoz, hogy annak egy szava se legyen, hogy az hallgasson, hogy a főrendiház egyébre ne vágyódjók, mint arra, hogy a régi kornak egy tiszteletreméltó omladékszerű emléke legyen. S a főrendiház több tagja érezte azt, hogy a főrendiháznak ez alkotmányjogi válság közepette nyilatkoznia kellene. Mert a főrendiház feladata az, hogy képviselje a történelmi jogot, képviselje a történelmi multat, kapocs legyen a múlt, a jelen és a jövendő között. A főrendiház feladata az, hogy mindenkor közvetítő, békitő, mérséklő legyen a hatásköre ; s nem a némaság e feladatnak következménye, folyománya. A főrendiház több tagja tehát, igen jól tudva, hogy tisztán a főrendiház elnöke ő nagyméltóságának elhatározásától függ, a mely elhatározás mint olyan nem tárgya a ház tanácskozási körében bírálatnak, az ülések összehívása, de feltételezve a nagyméltóságú elnök úrról azt, hogy ő is fogja érezni annak szükségét, hogy addig, mig nem késő addig, mig nem ütött az utolsó óra, a főrendiháznak alkalom adassék a nyilatkozásra, hogy a passivitásból kilépjen: egy levelet intézett — a főrendiháznak talán tizenkét vagy több tagja — ő nagyméltóságához, az elnök úrhoz, -a melyben őt felkérik arra, hogy elnöki jogánál fogva hivja össze a házat ülésre Én tehát csak egyet kérdezek ő nagymóltóságától, még pedig kérdezem azért, hogy legalább a ház naplójában, mely szintén bír hivatalos jelleggel, leg}^en nyoma annak, hogy volt a főrendiház tagjai között néhány, a ki érezte, hogy joggal kötelesség is jár, a, mely kötelességnek teljesítése néha kényes, gyakran kellemetlen, esetleg igen súlyos, de nem volna kötelesség, ha nem lehetne esetleg súlyos is. Hogy tehát, nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek, alkalmat nyújtsunk a főrendiháznak a nyilatkozatra, —• az volt czélunk, egyedül ez ós nem pártpolitikai czél, mert pártpolitikai különbség nélkül irták alá ezt a levelet a főrendiház tagjai. Mi arra kértük ő nagymóltóságát, az elnök urat, hogy hivja össze a házat. Én tiszteletteljesen kérdezem a ház elnökétől: megkapta-e ezt a levelet? Én ugy tudom, hogy megkapta. És ha megkapta s még sem hivta össze a házat, más megjegyzést ehhez nem fűzök, mint azt, hogy eljárását mélyen fájlalom. Elnök: Méltóságos főrendek! Az egyenesen hozzám intézett kérdésre van szerencsém a következő választ adni. Én igenis folyó hó 8-án vettem egy beadványt tizenhat főrendi tag által aláírva, melyben azon kívánságukat fejezték ki, hogy a főrendiház mielőbb rendkívüli ülést tartson. A házszabályok 34 § rendkívüli üléseknek összehívását az elnök discretionalis jogának tekinti, kimondja, hogy az elnök összehívhat rendkívüli ülést, ha annak sürgős voltát elismeri. Én, megfontol v fenforgó viszonyokat és helyzetet s közölve indokaimat azokkal, a kik ez ügyben 3*
