Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-36
Síi A főrendiház XXXVI. ülése. Elnök: Ha nincsen észrevétel. határozatképen kimondom, hogy a mélt. főrendek a főrendiház gazdasági bizottságának a főrendiház kiadásairól és bevételeiről 1904. évi június 1-től szeptember 30-ig vezetett számadások megvizsgálása tárgyában beadott jelentésót helyesnek elismerik ós ennek folytán a háznagy urnak a szokott felment vényt jegyzőkönyvi kivonat kíséretében kiadatni rendelik. Következik az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentése a főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottságának. Rudnyánszky József báró (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Kiván-e valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Keglevich István gróf: Nagy méltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve általánosságban kijelentem, hogy annak elfogadásához hozzájárulok, megragadom az alkalmat, hogy a kormánynyal szemben ezen törvényjavaslat tárgyalásaalkalmából teljes elismerésemet fejezzem ki, ós pedig két irányban. Midőn az Olaszországgal fennálló és az osztrák-magyar monarchia által felmondott szerződés érvénye, hatálya lejárt, kormányunk válasz utón találta magát. Választania kellett két eljárás között. Az egyik, ós hozzá teszem: kényelmesebb, az lett volna, hogy utalva az egynéhány óv előtt létrejött, alkotott törvényben tartalmazott azon tilalomra, hogy a lefolyó kereskedelmi szerződós megújítására még tárgyalásokot se iuditson mindaddig, mig a tervbe vett önálló vámtarifa meg nem állapíttatott, a tárgyalásokat meg nem iuditani és igy a közjót kiszámíthatatlan és feltótlenül a legrövidebb idő alatt beálló bajnak kitenni. A másik ut v —.s ezt követte a kormány — volt az, hogy ama törvény merev szavaival ellentétbe helyezve magát, azon elvet követve, hogy salus reipublicae auprema lex esto, a mely, ha valaha, ugy ez esetben alkalmazandó, a tárgyalásokat megindította és ez által közvetve emez előbb idézett károk elkerülésével igen üdvös és hasznos törvényalkotást és a szerződés előkészítését eredményezte Midőn ezen eljárást ma folytatj kormány, ón teljes nyíltsággal és férfiassággal a törvényhozás előtt nem palástolva eljárását, hanem annak indokait elmondva, arra utólagos sanctiót és felmentést kór, én ezen eljárást egész terjedelmében feltótlenül helyesnek tartom és a bizottság által javasolt leimentvény megadásához szí vesén hozzájárulok. Hozzáteszem, hogy a múltnak ezen tapasztalatai ugy a kormányra, mint a törvényhozásra nézve érdekes tanulsággal fognak szolgálni arra, hogy ilyen áldozatok árán, mint ezen szerencsétlen törvényalkotás, a mely bókóba veri a törvényhozás szabad elhatározását ós biztos veszélynek teszi ki a közérdekeket, pactálás azon ellenséggel, a melylyel szemben minden concessió csak nagyobb követelésekre és visszaélésekre ad okot, ezentúl többé világot látni nem fog. A második irány, a melyben szintén elismerésemet akartam kifejezni, a törvényjavaslatnak és az ideiglenes szerződésnek béltartalmát illeti Mindnyájunk előtt ismeretesek az előzmények és igy teljesen felesleges volna egy szóval is illustrálni azt, hogy minő végtelen kárt okozott nekünk az az 1891-ben hozott, a teljes tájékozatlanságot ós az előrelátás hiányát arczán viselő törvény és kereskedelmi szerződés, ós hogy az az épen fellendülő bortermelésünknek minő védtelen és helyre nem j pótolható károkat okozott. Nagy ! érdeme tehát a kormánynak, hogy
