Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

f;3 A- főrendiház '. mányok, hiszen kivel ós kitől vívtuk volna ki, micsoda viaskodásnak az eredménye lett volna ez ? Ezek reformok, a melyeket egyenesen a korona initiativájának köszönhetünk, mert azt ón, a kinek részem volt a múlt évi bonyodalmak alatti tárgyalásokban, bátor vagyok állítani, hogy egyenesen á korona initiativája utalt rá erre a térre, a reformoknak erre a mezejére, a hol a gyakorlati életbe vágó, nagyhorderejű intézkedéseket lehet tenni és ez által a nemzet közvéleményét megnyugtatni a nélkül, hogy ez az 1867 : XII. t.-czikkbe lefektetett alapot megingatná vagy annak rovására történnék Reformokról van tehát szó, a nemzet és a korona közös és teljesen összhangzó akaratából származott és nem egyik által a másiktól kicsikart reformokról, olyan reformokról, a melyek, a inig egyfelől a közös és kölcsönös védelem fogalmán csorbát nem ejtenek ós nem ejtenek csorbát a hadseregnek az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában lefektetett egységes vezérleten, vezényleten ós belszervezeten sem, addig másfelől a magyar nemzeti politikát egy óriási lépéssel viszik előre, midőn megvetik' intéz ményszerü, állandó ós biztos alapjait annak, hogy 10—20 es/dendő múlva a magyar csapatokban kellő számmal, valóban magyar nevelésben részesült, testestől lelkestől, szívvellélekkel magyar tisztek nevelése alá kerüljön a magyar ifjúság. Én nem kívánok most ennek a kérdésnek további részleteivel foglalkozni, de méltóztassanak nekem megengedni, mindenki, a ki tovább gondolkozik ezen a ^^omon, be fogja látni, hogy minden téren, az egész vonalon, minő óriási hordereje lesz annak a körülménynek, hogyha egyszer a dualismus valóban vérré ós hússá válik a hadseregben, hogyha valóban dualisticus és paritásos lesz ez a hadsereg az által is, hogy alacsonyabb ós legnagyobb rangjaiban, ' XXXV. ülése. fel egészen a hadsereg legfelsőbb vezetéséig, a magyar szellem mindenütt megfelelő módon fog érvényesülni, ha meglesz az, hogy magyar tisztikar kezébe és vezetése alá kerül az a nem magyar nyelvű legénység is, a mely ezredeinkbe besoroztatik ós ha meglesz az, hogy a tisztikarnak a magyar ezredekben lévő zöme a magyar középosztálynak véréből való vér és^ húsából való hus lesz ; ekkor meglesz az az élő szerves kapcsolat a magyar társadalom és a magyar tisztikar között, a mely azután minden téren, az egész vonalon, a hadsereg szellemében a magj'ar társadalom és a hadsereg közti viszonyban, a magyar társadalomnak a közös hadsereg intézményei iránti ragaszkodásában, a 67-es alap népszerűvé tételében is, — a mire olyan helyesen utalt rá ő nagymóltósága — — szóval — mondom —- minden téren meg fogja teremni üdvös gyümölcseit. Engedjen meg nekem ő nagyméltósága, de egy megjegyzését igazán nem értem. 0 t. i. oda vetette azt, hogy ez a tisztképzési reform nem dualisticus, hanem foederalisticus alapon történik. Engedjen meg nekem az én igen t. barátom, de ha valami kidomborította a dualisticus helyzetet' és felfogást a hadseregben, az épen egyenesen az a tisztképzés volt ós mindaz, a mi ezzel kapcsolatban törtónt és mindaz, a mi a magyar nevelésügyet, mint az osztrák nevelósügygyel teljesen paritásos valamit kidomboritot! a a hadsereg nevelőintézeteiben ós a magyar nyelvnek, mint semmi más nyelvvel össze nem hasonlítható külön államnyelvnek, külön positiót szerzett a hadseregben. Az én t. barátomat talán az vezeti tévútra, hogy ugyancsak most bizonyos legénységi nyelvek tanulására is nagyobb gond lesz fektetve. Es ez egészen helyes, hiszen az ' egyik nagy hátránya hadseregünk-