Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 59 De ón ettől eltekintek, nem tartozván én rám, csak annyit jelentek ki, hogy mi magyarországi protestánsok az 1848 : XX. t. ez. végrehajtását oly értelemben, hogy ez a seeularisátióval történjék, semmikép nem óhajtjuk, nem kívánjuk, hanem csak a törvény szellemét érvényesíteni kívánjuk, kívánjuk a törvény értelmében az egyenjogosultságot és a törvény értelmében a vagyoni arányosítást — értem a segélyben való arányosítást — keresztülvinni. Még itt sem megyünk messze. A mi nevezetesen a 2. §-t illeti, hogy Magyarországon minden bevett vallásfelekezet egyenlő legyen, méltóztassék csak megnézni azt a memorandumot, a melyet mi a minisztériumhoz be nyújtottunk. Bár mondjuk, hogy mi teljes egyenlőséget kívánunk, de azért olyan egyenlőséget, a mely talán a történeti multat, előz meny eket sértené, fel sem vettünk ebbe a memorandumba, hogy többet ne említsek, méltóztassék a vallási egyenlőségre gondolni. Nem megkivánná-e ez idealiter ós theoriában véve azt, hogy a mi joga megvan Magyarországon a legutolsó polgárnak, hogy vallását szabadon választhassa, meglegyen e joga a fejedelemnek is; ne mondassék ki tehát, hogy Magyarország királya csak katholikus lehet. Mi ezt nem kívánjuk; nem kívánjuk azt sem, hogy a koronázás ós más állami solennitások mind ép úgy a mi egyházunk közreműködésével, befolyásával történjenek, mint a katholikusokóval. Sok mindenről lemondunk, a mi elméleti ós ideális egyenlőség volaa. Ép úgy sok mindenről lemondunk a 3. §-nál is, a hol állami dotatioról van szó. Sokszor vádoltattunk, hogy nem követelünk elég erélyesen, elég körültekintően. Különösen tanintézeteinkre nézve azt mondtuk, hogy az állam arra az útra lépett, hogy a tanintézeteket külön törvény alapján segélyezi. Mi a tanintézetekre, mint egyházi tanintézetekre nézve, nem kérünk külön segélyt. Elvárjuk a magyar országgyűléstől ós a magyar kormánytól, hogy a mi tanintézeteinket nem fogja hátrább helyezni mint más felekezetek és az állam tanintézeteit, a mint hogy ezt, hiszem, el is várom. Van azonban egy dolog, jogakadémiánk segélyezésének kérdése, a melyről szólnom kell Minden más tanintézetre, gymnasiumra, kópezdókre, bármiféle intézetekre nézve a törvényben benne van, hogy az állam-kormány ezeket az intézeteket, a mennyiben fenállásukat szükségesnek látja és a menynyiben azok berendezése a követelményeknek megfelel, segélyezheti. A főiskolai oktatási javaslatban, a mely a főiskolai oktatásra nézve tervezetképen már készen van, a jogakadémiákra nézve ez a passus kimaradt. Már pedig ha valamelyik intézetnél móltányos az, hogy az állam, ha lótezésöket szükségesnek látja ós ha azok a követelményeknek megfelelnek, azokat segélyezi, ez első sorban a jogakadómiáknál szükséges Hiszen ezek teljesen állami czélt szolgálnak, úgyszólván, nincs bennök semmi egyházi czél ós fognak szolgálni állami czélt a jövendőben is Hiszen azt látjuk, hogy a budapesti egyetemen a magántanulás nincs ugyan megengedve, de azért nincs oly falu, annál kevésbbé város, a hol jogtanulók nevelők, írnokok, tisztviselők ne volnának, a kik nem ismerik tanárukat, a mikor vizsgára mennek, a kik előtt pedig hallgatniuk kellene A mi egyetemeink oda sem jutottak el a hol a német egyetem első rendje kezdődik : hogy minden tanuló számozott helyet kap. hogy a tanár ellenőrizze — tandíj fizetése nélkül — ott van-e a tanuló, vagy nincs? Nálunk nagy veszedelem származnék, ha számozott ülőhelyet kellene adni, mert állóhelyet sem 8*