Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház s biztos kereseti forrást nyújt számára, a mellett szüleinek sokkal kevesebbe kerül, szüleit sokkal korábban segítheti ós a hazának sokkal hasznosabb fia lesz, mint az a megbukott joghallgató. En azt mondom, méltóságos főrendek, a mig a magyar köztudatba bele nem illeszkedik a szerzőmunkának megbecsülése, a mig vérünkbe át nem megy a régi jó magyar közmondásnak az az alapgondolata, hogy: Ha akarod, menj magad, ha nem akarod, küldj mást —, mig a a magyar ember azért tart czigányt, hogy magának ne kelljen megtanulnia a zenét ós azért tart házi zsidót, hogy magának ne kelljen számolnia, a mig a jövőben azért kell nekünk a cseh iparos hogy magunknak ne kelljen az iparral foglalkoznunk addig, méltóságos főrendek, az önálló vámterülettel lehet ugyan magyar ipart teremteni, lehet gombamódra szaporítani a gyárakat, de az a magyar ipar a magyar faj suprematiáját nem emeli, hanem arra ártalmas. A költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom. Esterházy János gróf jegyző: Ambrózy István báró! Ambrózy István báró: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Azt hiszem, senki sincs ebben az országban, a ki azt állithatná, hogy a 67 es kiegyezés óta a monarchia consolidálódott volna; ellenkezőleg a bomlásnak tünetei mutatkoznak az egész vonalon. A kiegyezések évtizedről-óvtizedre nehezebben jönnek létre, a krisisek gyakoriabbak ós súlyosabbak ; a katonai és gazdasági különválás tábora Magyarországon megerősödött és eljutottunk a feszültségnek egy olyan pontjáig, a melyet hova-tova állandóan sem az egyik, sem a másik államnak érdeke, sem a monarchiának a prestige, legkevésbé pedig a kormány elnökök physicuma ki nem bir. XXXV. ülése. 47 Ily viszon}^ok között kissé távolabbról tekintve e kórdóst, vészit érdekességé en, de bizonyos értelemben fontosságában is az épen actualis, tehát a jelenlegi kiegyezés, és mindinkább előtérbe lép az a másik, sokkal nagyobb horderejű kérdés, vájjon mi a végezel, hova indulunk, fog e sikerülni még a jövőben is az együttmaradás, lehetséges lesz-e még a két állam közt az utolsó évtizedekben mind labilisabbá váló egyensúlyt ismét stabilizálni, a monarchia hajóját csendes mederbe terelni ós definitív consolidált állapotokat teremteni ? A miniszterelnök úr ő nagyméltósága a minapiban az országgyűlés másik házában a jelenlegi kiegyezésről beszélve oda nyilatkozott, hogy a két állam külön érdekét tekintve, a megeg^yezósre az objectiv alap megvan. Én ő nagyméltóságának ezen szavait feltétlenül aláírom, sőt tovább is rnegyek, a midőn azt hiszem, hogy az elmondott szavakat a jövőre nézve is alkalmazni lehet, a mennyiben nézetem szerint az egyes országok külön-külön gazdasági ós belpolitikai érdeke teljesen összevág a monarchia külpolitikai érdekeivel s a dynastia érdekeivel is, ós ennek folytán minden érdeket a legjobban megóvva vélek látni azon esetben ha fentartjuk továbbra mint definitivumot is a katonai és gazdasági közösséget. Ezt tartom czélszerűnek akkor is, a midőn, mint ma, minden jel ellene látszik szólni s a midőn az objectiv alap érvényesülésétől napról-napra távolabb állunk. Ennek érvényesülése talán csak akkor lenne lehetséges, ha sikerülne a meglévő nagymennyiségű felesleges gyúanyag s a,felesleges súrlódási felületek eliminálásával az uralkodó jelszavakat megtörni, úgy hogy akkor, a midőn majd egyszer nem közjogi szemmel nézik a közgazdasági kórdóseket és megfordítva, úgyszólván tisztult lóg-