Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-33

A főrendiház XXXJII. ülése. í:

;; ban, a mit szintén méltóztatott felemlíteni, hogy szükségünk van egészen primitív, úgynevezett gazdasági vasutakra, a melyek nem a nagy forgalomnak, de még a vicinálisnak nevezett forgalomnak sincsenek szánva, a melyeknek nincs is állandó menetrendjük, a melyeken vonatok járnak, a mikor valamit szállítani kell, és a melyeknek egyik feltétele, hogy nagyon olcsók legyenek. Erre nézve igenis szándékozom, a mint lehet, törvényjavaslatot előterjeszteni Én azt hiszem, hogy ezzel nagy vonásokban megadtam azokat a felvilágosításokat, előadtam azokat a nézeteket, a melyek engem ezen vasúti kérdésekben vezetnek. Méltóztassék még megengedni, hogy egész röviden megemlítsek egy, nem az én tárczám körébe eső kérdést, a mely úgy, a hogy azt a nagyméltóságú gróf úr előadta, a kormánynak tett igen nagy szemrehányást, t. i ; hogy a kórházépítésekre a korábbi beruházási törvényjavaslatba felvett összeget ebből a javaslatból kihagyta. Azonban méltóztassék tudomásul venni azt, hogy a kórházépítésnél maga az építési költség a legcsekélyebb factor. Minden kórházi építésnek következése, hogy a betegápolási költségek azután állandó terhet képeznek. Ha figyelembe móltóztatik venni, hogy az utolsó két-három év alatt oly lavinaszerűleg emelkedtek a betegápolási költségek, hogy azok semmiféle arányban sem állanak az ország anyagi helyzetével és teherviselési képességével, akkor azt hiszem, a nagyméltóságú gróf úr igazságosan fog ítélni, ha számbaveszi azt, hogy a mikor a kormány tartózkodott ilyen humanitárius intézkedéseket erején túl szaporítani, igazán az ország hitelképességére ós az adózók érdekeire volt tekintettel. A többi kérdések, melyeket a nagyméltóságú gróf úr felvetett, olyan speciális természetűek, hogy azokra, azt hiszem, az én collegám, a földművelésügyi miniszter fog válaszolni; ennélfogva én azzal rekesztem be beszédemet, hogy kegyeskedjenek ennek a törvényjavaslatnak azt a részét, a mely közlekedési eszközök fejlesztésére vonatkozik, az egészszel együtt elfogadni. (Helyeslés.) Tallián Béla földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak röviden kívánok néhány megjegyzést tenni azokra vonatkozólag, a miket Keglevich István gróf ő nagymóltósága az imént előadott. Elsősorban arra vonatkozólag, hogy különösen a marha-tenyésztési alapból ne nyújtsak ós ne adjak még a kisembereknek sem olyan kölcsönt, melyet azok visszafizetni nem képesek, szóval: ajándékot ne osztogassunk, megnyugtathatom ós biztosithatom ő nagyméltóságát, hogy ezt nem is tehetnők, mert az 1895 : XLVII. t.-cz. ezen alap intact fentartását mondja ki ós igj?" legfeljebb ezen alap esetleges kamatait lehetne ajándékkép az illetők között kiosztani. De különben is a kormánynak nem szándéka és nem czólja ajándékot adni, hanem törekvése lehetőleg biztosítani azt, hogy részint a külföldről, részint a belföldön beszerzett jóminősógű apaés anyaállatok lehetőleg olcsón jussanak az illető kisemberek birtokába. A mi már most a második kérdést, t i. a bor értékesítésének kérdését illeti, nagyon sajnálom, hogy az igen t. főrendiházi tag úrral egy véleményem nem lehetek, a mit különben igazol maga az elébeterjesztett törvényjavaslat ós annak az indokolása. Ez ugyan nem jelenti és nem is jelentheti azt, mintha közöttünk a differentia áthidalhatatlan lenne, mert ő nagyméltósága maga is hangsúlyozva, hogy a bornak csakis nagyban való értékesítését kívánná részvénytársaságra bizni ós csakis itt kívánná esetleg annak szellemi támo-