Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

A főrendül! csorbítja, mert igy szerződtünk ós alkudtunk meg Horvát-Szlavonországokkal, hogy őket a magyar államnak teljébe beleteszszük, de adunk nekik önkormányzati jogokat, hogy ők itt a magyar állam keretében jól érezzék magukat: nohát akkor egy passusnak kérdése nem fogja csorbi tani a magyar állam egységét. Ez az ón erős meggyőződésem. (Helyeslés.) Én azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a méltóságos főrendeknek igenis hivatása a nemzeti érzelmeknek nagy sphaeraját cultiválni ós a nemzeti érzelmeket nem mellőzni semmi kérdésben sem. És még akkor is, ha az a szomorú eset előállana, hogy a magyar képviselőház erről megfeledkeznék, a főrendiháznak hazafias ós nagy törvényhozási kötelessége lenne, — a mit kizártnak tartok, remélem, ilyen eset nem fog előfordulni — a képviselőházat ós a közvéleményt arra figyelmeztetni. Ma ennek a szükségét ón, teljes meggyőződésből szólva, nem látom. Én a főrendeknek egy más föladatát látom előtérbe nyomulni, azt a feladatot, hogy a főrendiháznak, a magyar törvényhozás ezen conservativ és érdekcsoportok és — legnagyobb részében — születési jog alapján álló testületének feladata a törvény tiszteletére, az adott szó becsületére és az irott szerződések tiszteletére figyelmeztetni a közvéleményt ós visszaszorítani érzelmi momentumokból folyó igen szép fejtegetéseket, ha azok a tör vénynyel és az irott joggal nem egyeznek. Ez nagy feladat, ha kellemetlen is néha, ha impopularis is néha. E feladatot a törvényhozónak szem elől tévesztenie nem szabad és ha valakinek feladata, hát az ón hitem szerint a méltóságos főrendeknek feladata ez. Azért látom a feladatot ebben, mert ennek a főrendiháznak 59 az a hivatása, a törvény tisztelete mellett mindenütt fentartani az érzelmeknek continuitását abban a tekintetben, hogy nekünk egyoldalulag bántanunk irott szerződést nem szabad. Ez talán kicsi dolog lenne, megengedem, a mit talán el lehetne intézni Horvátországgal nagy baj nélkül. De én kicsi dolgokban sem akarok eltérni a törvénytől, a szerződéstől és az irott jogtól, mert a kicsi dolgok is kizökkenthetik sokszor nyugalmas menetéből az állami ügyeket, a mint egy odadobott kavics — bár talán rossz szándék nélkül dobatott —- kizökkenheti pályájából azt a vonatot, mely rajta keresztül halad. Azért, méltóságos főrendek, ismételve kérem, ezen szempontoktól méltóztassanak magukat vezéreltetni ós igy méltóztassanak ezeket a módosít vány okát mellőzve, a jaA^aslatot elfogadni. (Helyeslés.) : Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A házszabályokra való hivatkozással, nevezetesen a házszabályok 46. §-a alapján kérek szót, félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén. Igen sajnálom, méltóságos főrendek, hogy fel kell tennem, miszerint ő nagymóltósága . . . Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, csak a tanácskozási rend érdekében vagyok bátor megjegyezni, hogy ő méltóságának igenis van felszólalási joga, de nem a, 46 §. értelmében, hanem az 53. §. értelmében. A 46. § szól a felszólalásról a tanácskozás rendjón, az 53. §. szól pedig a vita befejezése utáni felszólalásról. Ebben az van, hogy a vita befejezése után még csak a bizottság előadója, vagy pedig az indítványozó szólhat; és mivel ő méltósága módositványt nyújtott be, tehát kétségtelenül inditványozónak a minőségével is bír. Tehát méltóztassék csak szólani. Prónay Dezső b.: Méltóztassék nekem megengedni, nagyméltóságú elnök ur ós méltóságos főrendek, XIX. ülése. 8*