Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

A fdrendiház XIX. ülése. 53 vonatkozásokat. Igenis, méltóságos főrendek, nagy dolgokat keresztül vinni, nagy állami érdekeket képviselni, egy nemzetet nagygyá, egy országot állandó alapokra fektetni nem lehet, ha nem működnek közre az érzelmek, azon érzelmek, a melyek feltétlenül szükségesek arra, hogy nagyot alkothassunk. Ismerem én, méltóságos főrendek, a Bülowféle nyilatkozatot, hogy a chauvinismus nem mindig hazafiság. Tudom azt is, milyen vonatkozásban mondatott az. Mondatott az a búr kérdésre vonatkozólag. Ismerek ennél erősebbet is Ismerem, méltóságos főrendek, Mommsennek, a nagy tudósnak egy nyilatkozatát közvetlen vonatkozással, specialiter a magyar kérdésre, a mely azt mondja: »A chauvinismus elválasztja egj'mástól a népeket és saját hazájában a culturát megöli •. Hát ezek elmondhatók alkalmazva concrót kérdésekre és viszonyokra, de nagyban és egészben, ha az érzelmektől táplált, erős érdekeket képviselő chauvinismus nem vezet, akkor nagyot nem alkothatunk. És, méltóságos főrendek, ugyancsak a chauvinismusra vonatkozólag kell, hogy elmondjam az elmondottak után Bismarcknak egy mondását, azon Bismarckét, a kinek nagy chauviiiismusa, nemzeti kitartása és ereje megteremtette a nagy német államot, azon német államot, a mely ma is erős chauvinismussal dolgozik a nemzeti egység érdekében. Azt mondja Bismarck: »In der nationalen Politik muss das Herz stärker sein, als die Vernunft, wir müssen nationale Politik machen, wenn wir bestehen wollen«. Én is azt mondom, méltóságos főrendek, az érzelmeknek kell uralkodniuk, kell a nemzeti iránynak érvényesülnie erősebben mindennél, mindenekfelett pediglen oly módon, hogy a nemzeti politikát ós annak irányát követve, chauvinistikus irányban meg tudjuk teremteni a magyar nemzeti államot, azon nemzeti államot, a mely a mai körülmények között, ha nem lesz nemzeti ós egységes, nézetem szerint a jövőben nem lesz egyáltalában még állam sem. Nem akarom e nyilatkozatot közvetlen ezen kérdésre, az útlevélügyre vonatkoztatni, mert hiszen itten a horvátoknak biztosított jogokat, az 1868: XXX. t-czikkben ]efektetett elveket nyelvhasználati szabadságokat nem kivánja senki korlátozni. De akarom, hogy ehauvinisticus irányban és érzéssel törekedjünk arra, hogy a magyar állam egysége kifelé, egységes állami suverainitása minden körülmény között érvényesüljön és mert azt hiszem, hogy concesbiót teszünk szemben az állami érdekekkel, az állami egységgel, ha az útlevelek használatában Horvátországnak a magyar mellőzésével a horvát és franczia nyelv használatát engedjük meg, nézetem szerint nem tehetek mást, mint tegnapi álláspontomhoz hiven kérnem a méltóságos főrendeket: méltóztassanak a jelenlegi 9. §. mellőzésével a 9. szakaszt ekként állapítani meg (olvassa) : »Az útlevelek teljesen azonos alakú, a magyar korona országai egyesitett czímeinek rajzával ellátott nyomtatványokon állíttatnak ki, még pedig magyar és franczia nyelven.« Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezen javaslatomat elfogadni. Természetesen jobbnak hiányában, ha ezt nem méltóztatnak elfogadni, hozzájárulok esetleg az Esterházy János gróf, esetleg a Prónay Dezső báró javaslatához. Elnök: A javaslatra vonatkozólag akarok ő excellentiájához egy kérdést intézni Én ugy értettem ő excellentiáját, hogy első sorban ő is hozzájárul Esterházy János gróf indítványához. Bánffy Dezső b.: Bocsánatot kérek, ha a kérdés feltevése tekintetében méltóztatik kérdést intézni,