Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

4:8 A főrRndiház XIX. ülése. a közjogi és törvénykezési bizottság­nak. Következik a tegnapi napon félbe­szakított tárgyalásnak a folytatása, még pedig az utlevélügyről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A törvényjavaslat e szerint szaka­szonként fel fog olvastatni. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (ol­vassa a törvényjavaslat czímét és 1—8 §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogad­tatnak ; olvassa a 9. §-t). Dégenfeld-Schomburg Pál gr. jegyző: Esterházy János gróf! Elnök: Az imént felolvasott sza kaszhoz Esterházy János gróf módo­sitványt nyújtott be az elnökséghez. Kérem ennek felolvasását Vigyázó Ferencz gr. jegyző (ol­vassa): vMódositvány a 9. §-hoz. A törvényjavaslat 9. §-ának harmadik sorában ezen szavak után : »Horvát­Slavon-Dalmátországokban« köz vet lenül teendő : »magyar». Beadja Ester­házy János gróf. Esterházy János gr.: Nagymél­lóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Legyen szabad nekem csak egész röviden nem annyira indokolást, rnert az már a törvényjavaslatban általá­nosságban mondott beszédemben fog­laltatik, hanem inkább egy magya­rázatot ezen beszédemben előadni. Az ón véleményem az, hogy a hor­vát útlevelekben a magyar ós a hor­vát nyelvek közül viszonylagosan egyik sem tekinthető fordításnak; egyik szöveg sem a másiknak fordí­tása. Ha azén propositiom szerint szerkesztetnek ezek az útlevelek, akkor a magyar nyelv elfoglalja az útlevélben a magyar álLimot meg­illető helyet, a horvát szöveg a hor­vát nyelvnek a törvények által a közigazgatásban biztosított helyét, a franczia nyelv pedig mindkettőnek a fordítása, csak a nyomtatványok azok, a mikre az én propositiom vonatko­zik Legyen az az útlevél ellátva a magyar egyesitett czímerrel, legyen ellátva Magyarországra ós Horvát­országra egyöntetűen nyomtatott szö­veggel, tudniillik nyomtatott magyar, horvát és franczia szöveggel, de hogy mint töltik ki azt Horvát-Szlavon­országokban, tudniillik, hogy horvá­tul, az a horvátoknak a dolga. Aján­lom módosításom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki hozzá­szólani? Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! A tegnapi vita közben a tárgyalt törvényj'avaslat 9. §-ára vo­natkozólag ezzel a szakaszszal szem­ben törtónt felszólalásokra nézve azok részéről, kik a tárgyalt törvényjavas­lat 9. szakaszának változatlan elfo­gadása mellett érveltek, történtek nyilatkozatok, hogy az ily természetű kérdéseket úgy kell tárgyalni, diogy minden szónoki lendületet mellőzve, minden érzelmi elemet kiküszöbölve, a teljes tárgyilagosság ós a jogsza­bályok szigorú mérlegelésének köré­ben kell maradni. Igyekszem alkalmazkodni ehhez az óhajtáshoz. Azon leszek, hogy felszólalásomban minden érzelmi ele­met mellőzzek, ámbár meg vagyok győződve, hogy nagyon tévednek azok, kik a politikában az érzelme­ket kiküszöbölhetőknek tartják. (He­lyeslés a középen.) Az érzelmek a legreálisabb dolgok közé tartoznak ós az érzelmi világ­nak megfelelő ismerete, megfelelő te­kintetbe vétele nélkül reális politikát űzni nem lehet. (Helyeslés a középen.) De igyekszem tartózkodni mmden szónoki lendülettől, még ha erre talán képes volnék is. Igyekszem minden érzelmi elemet távol tartani és szo­rosan a jogi meghatározások és az azokból levont rideg következtetések, a törvénymagyarázat, a fogalom-kö­rülirás, a fogalommagyarázat köré­ben kivánok mozogni. A törvényjavaslat 9 §-a megálla­pítja az útlevelek külső kellékeit. Foglalkozzunk első sorban az útlevél fogalmával. Ez nem lesz talán érde­kes, de hiszenaz óhajtás az, hogy'

Next

/
Oldalképek
Tartalom