Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

Á főrendiház XVIII. ülése. 43 magyar czimer nincsen ott, csak belül van meg a papiroson olyan szin­nyomatban, a melyet senki sem vesz észre, a magyar állam czímere is. De az útlevél külső lapján van a horvát kis czimer, ezt használták 30—35 esztendőn keresztül ós soha­sem hallottam, hogy a magyar kor­mány ezt difficultálta volna. Tehát a mai állapothoz képest azért fogja ez a jelen törvényjavaslatban foglalt mód jobban kifejezi a magyar állam egységét, mert az útleveleken ott lesz elől nem Horvát-Szlavonország kis czímere. a melynek belügyeik­ben való használatát a törvény megengedi, hanema Szent István koronája alatti összes országok, vagyis az egységes magyar állam czímerei. De hát azt ő méltósága nem méltóztatik semmibe sem venni, a ki meghátrálásról és arról beszól, hogy ez rosszabb, mint a régi álla­pot, hogy ennek a törvénynek 3., vag3^ 4 ik szakaszában benne van, hogy az útlevelek csak magyar állam­polgárok számára adatnak ki ? Ez az egyik. A másik egy további szakaszban van, -— azt hiszem, a 10-dikben, — hogy minden útlevél tartalmazni fogja az illetőnek állását, nevét, keresetét stb., de legelői az lesz, hogy az illető magyar állampolgár. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy Hor­vátországban be is csúszott egy régi autonóm törvénybe az a szó hogy »horvát-magyar állampolgár­ság* . Nem nagyon tartották magukat, legalább minden körben nem, ahhoz, hogy magyar állampolgárság csak egy van, hanem kettőt akartak fel­állítani. Ez a közös törvény most világosan kimondja, hogy magyar polgár számára adatik ki az utleA r ól; másodszor kimondja, hogy az út­levélnek tartalmaznia kell azt, hogy magyar állampolgár az illető, és an­nak a horvát alispánnak ós annak a horvát főszolgabírónak meg a bán­nak úgy kell kiállítania az útlevelet. hogy ott lesz, hogy »magyar állam­polgár*, a mi eddig nem volt. Engedelmet kérek, hát ez nem kifejezésre hozatala annak a nagy eszmének, — a melynek ón csak úgy hódolok, mint önök, higyjók meg nekem, és nem engedem magamat hátrább tenni ebben a kérdésben semmi tekintetben — nem kifejezésre hozatala-e a magyar állam egységé­nek ez a három dolog, a melyet absolute nem lehet ignorálni és nem lehet hallgatással mellőzni ? Ki kel­lett emelnem, hogy igenis ennek az útlevél-törvénynek oly rendelkezései vannak, a melyek a magyar állam egységét kifelé kidomborítják. A nyelv dolgában ezt nem tehettem; nem azért, mintha nem szerettem volna, de azért, mert ott van az 1868 : XXX. törvényczikk, a mely ezt nem engedi. így áll a kérdés ós ha ebből a szempontból méltóztatik megítélni, akkor, gondolom, más conclusiora kell jutnia mindenkinek, mint a mely conclusiora jutottak az előttem szólott méltóságos urak. Tartozom még egy pár észrevé­telt tenni, a miket a vita első igen t. szónoka fölemiitett. Ő tudniillik azt mondja, hogy van ennek a dolog­nak történeti alapja is, s fel is emii­tette, hogy 1896-ban történt, hogy egy országgyűlési képviselő az ut­levólügynek törvényes rendezését kí­vánta ós pedig tekintettel a horvá­tokra is és akkor felemiitette többek közt a czímerkérdés helytelen voltát, felemlítette többek közt a magyar nyelv kórdósét is. Én nem gondolnám, hogy az út­levél rendezésének ügye ne történnék tekintette] a horvátokra is, vagyis hogy eleget ne tennének annak a kívánságnak, hogy ezt közös termé­szetű ügvként kell kezelni, mert olyan. Azt tehát, a mit az 1868 : XXX. törvényczikk akademice kimondott, és a mit az illető képviselő sürgetett, én tényleg megvalósítom, mert közös 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom