Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
38 A főrendiház XVIII. ülése. Abban a nem várt esetben, ha nem tudom, miféle előttem ismeretlen okok miatt ez a törvény a közel jövőben nem is alkottatnék meg, abból nem lesz nagy baj, fenmarad a status quo az útlevelekre nézve, ós én az e törvényjavaslatben foglalt elveket, különösen a 9. g-t rosszabbnak tartom, mint azt, ha a mai állapot megmarad. Inkább legyen ebben a tekintetben egyideig a helyzet olyan, hogy nincs szabatosan körülvonalozva, mintsem hogy világos legyen előttünk ez, hogy a mi a magyar nemzeti szempontoknak érvényesülését illeti, a magyarság ereje fogyóban van. (Zaj a hátsó padokon. Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! Az 1868. XXX. tör vény czikk Magyarország és Hor v át- Szia vonországok vi szonyát egymáshoz szabályozta, kétségtelenül hosszú időre. Kiváló fontossággal bir, hogy közöttünk, Horvát-Szlavonországok közt ós a horvát lakosság közt általában a jó egyetértés fentartassék. Egymásra vagyunk utalva. A horvát jóakarat nagy értékkel és súlylyal bírt előttem. Hanem a dolog természeténél fogva kell, hogy mind az ő higgadt politikusai, mind a horvát chauvinisták egyformán meg legyenek arról győződve, hogy legfőbb törekvéseiket, aspiratióikat a magyarság — ezt a szót hangsúlyozom — hathatós támogatása nélkül nem vihetik keresztül. Azt hiszem, Horvát-Szlavonországra nézve a további fejlődés számára, még igen tág tér van a jövőben. Ez a tér számukra a mi közreműködésünk nélkül nem nyílik meg, mert Szent István koronájának országai között szoros a kapocs, egy állami testet képeznek azok, egy cselekménynyel tétetik az uralkodó fejére Szent István koronája, ezzel lesz ő Horvát-Szlavónországnak is uralkodója. Azzal a törvénynyel, a mely a koronázással kapcsolatban van, az 1868: II. törvónyczikkel, biztosítva van a magyar korona országainak integritása. Egy nagy igéret is van azonban benne; benne van a királyi hitlevél törvénybe iktatásáról szóló második tör vény czikkben, hogy (olvassa) : » Magyarország és társországainak minden részeit és tartom anyait, a melyek már visszaszereztettek ós azokat a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni , koronázási eskünk értelmében is a nevezett országhoz ós társországaihoz visszacsatoljuk*. A ki foglalkozott a történelemmel, tudja, hogy majdnem példátlan eset forog fenn. Horvátország területére nézve. A mai Horvátország az a régi Szlavonország; a mai Szlavónia nem egyéb, mint Magyarország három Dráván túli vármegyéje, a mely soha kapcsolt rész nem volt és annál kevésbbó társország j elentőségóvel nem bírt A régi Horvátország a mai Boszniának nagy része Boszniának megszállása, occupatioja tény és nemzetközi szerződés szabályozza ezt, ennek mikéntjét; erről most nem szólhatok, hanem talán 24 esztendő telt el már azóta, hogy ez megtörtént. Horvátország jogát ahhoz a területhez, ha egyszer a végleges nemzetközi rendezés bekövetkeznék, tagadni nem lehet, hanem a magyar korona fenhatósága és a magyar koronázási hitlevél az a jogczím, a melyből Horvát-Sziavonországra és Dalmácziára nézve jogok származnak, szóval a horvátok legszebb aspiratiói a magyarok támogatásától vannak függővé téve. Ha van is tehát félreértés, a jól felfogott érdekközösség el fogja oszlatni ezt a, félreértést és be fog állani ismét az az idő, a Zrínyiek korszaka, mikor a leglelkesebb horvátok voltak a magyarság ügyének ós a magyar culturának is leghűbb bajnokai, miként Zrínyi Miklós, a költő mondja : »tényezői«. Ne legyón köztünk semmi félreértés, semmi féltékenység; ki ki őrizze meg a maga jogát, de abból,
