Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

34 A főrendiház XVIII. ülése. ségünk lehet és valószínűleg lesz is, egy ilyen dolog miatt ellenünk fel­bőszíteni, egyszóval úgy viselkedni a horvátok ellen, a hogy annak idején Bécs viselkedett mi velünk szemben, a mely jogainkat annyi időn át ta­gadta és a melytől csak lassan és mily áldozatok árán tudtuk jogaink kelletlen ós bizony néha csak rész­leges elismerését kicsikarni? Helyes és politikus dolog volna-e részünkről Horvátországgal igy eljárni? Egész mdltsággal mondom itt ki, hogy Horvátország jogait csorbítani, Hor­vátország ellen jogelvonást, vagy jogfosztást alkalmazni absolute per­horreseálnám, ép úgy, mint magam sem tűrnék el hasonló eljárást. De a jog ezen tiszteletéből és mondhatom összes családi treditiomból eredőleg tiltakozom a jogfeladás ellen ós két lem, hogy horvát testvéreink józanul ós becsületesen gondolkozva, köve­telhessék tőlünk azt a jogfeladást, a melylyel itt nekik kedveskedni akar­nak. Á külfölddel szemben csak egy egységes magyar állam van, mely nem elégedhetik meg azzal, hogy az előttem szólott nagyméltóságú al­elnök urunk által annyira dicsért hallgatag czímer által mintegy pan­tomimice legyen kifejezve. Horvát testvéreinket nem sértheti, hogy a külföld előtt karöltve jelenjenek meg mivelünk. Át kell térnem arra, a mit szintén az imént említett szónok úr a fő­rendiház hivatásáról felhozott, hogy tudnniillik a főrendiház quasi mint­egy fék tekintendő a képviselőháznak lehető túlbuzdulásai ellen. Hát hiszen ez lehetséges, de én azt hiszem, hogy a főrendiháznak nemcsak ez lehet a hivatása, hanem az is, hogy prae­ponderáljon a képviselőház ellen akkor, mikor a közvéleményhez köze­lebb áll, mint a képviselőház. (Helyes­lés balfelöl.) Ez olyan vélemény, a melyet saját füleimmel hallottam bol­dogult Szilágyi Dezsőtől kifejteni, csakhog}^ ő remélte, hogy az az idő­pont, mikor ez be fog következni, még jó távol van. íme ez bekövet­kezett. Hazafias szempontból csak sajnálhatom, hogy e törvényjavaslat­nak sikerült a képviselőház éberségét mintegy megkerülve ide jutnia és azt hiszem, hogy önök, méltóságos fő­rendek, a magyar közvéleményhez ezúttal a képviselőháznál közelebb fognak állani, ha azt kívánják, hogy a magyar állam területének Horvát­Szlavonországaiba kiállított útlevelén a magyar szöveg megkapja az őt megillető helyét. (Helyeslés.) Ezek után, méltóságos főrendek, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el, mert a mint egy csepp méreg egy egész pohár ártatlan vizet is megmérgezhet, úgy ez a szakasz megmérgezi nekem az egész törvényt. Mindazonáltal előre jelzem, hogy ha ezen törvény általánosság­ban elfogadtatnék, igyekezni fogok a szóban levő szakasznál egy módo­sitványt indítványozni. (Helyeslés.) Dégenfeld-Schomburg Pál gr. jegyző : Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Ugy hiszem, alig kell hang­súlyoznom, hogy hazánkban, lett légyen a múltban, avagy legyen az jelenleg, a pártok közötti ellentót bármily éles, számtalan példa iga­zolta mindig azfc, hogy a nemzet legfőbb érdekeivel szemben fel tud­tunk emelkedni minden pártkülönbsóg fölé; a pártok közti'válaszfalak ilyen­kor elenyésztek. (Igaz! Ugy van!) De különben is, méltóságos főrendek, a főrenditlázban ez idő szerint szerve­zett pártok nincsenek. Valamely kér­désnek tárgyalásánál tehát a párt­szempontokra utalás, azt hiszem, egyáltalán mellőzendő. Az utlevél-ügv rendezéséről szóló törvényjavaslatra nézve az az indít­vány tétetett, hogy a méltóságos fő­rendek a törvényjavaslatot még álta­lánosságban se fogadják el, hanem utasítsák azt vissza a képviselőház­hoz újabb megfontolás és tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom