Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
30 A főrendiház XVIII. ül ! se. ismételten utal a 10. £-ra és mondja, hogy azok az esetek ki vannak véve, — már másodszor — tehát a külön böztetést eltagadni nem lehet. Mit mond most azután a 47. § ? Kimondja akkor azután határozottan még, hogy a végrehajtásban teljes autonómia illeti meg Horvátországot. (Úgy van!) Az 56. §-ban kimondja, hogy a horvát nyelv a közigazgatási és törvénykezési nyelv, az 57. §-ban kimondja, hogy a hivatalos nyelv Horvátországban a horvát. Hát kérem, itt határozottan megkülönbözteti a törvényhozási jogtól, megmondja, hogy hol van a végrehajtási joga Horvátországnak. Mikor "mi e törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor nemcsak az általunk is legmagasabbnak tartott nemzeti aspiratiokra volt szabad tekintettel lennünk, hanem törvényt kellett alkotnunk. Miért alkottatnak a törvények? Azért alkottatnak, hogy a rendetlenségnek mindenben akadálya vétessék és rendeztessenek az ügyek, a jogok' biztosíttassanak. No most, ha jogok biztosítására hozunk törvényt, akkor annak az alapja nem lehet törvénysértés, hanem a hozandó törvénynek okvetlenül kifogástalanul kell állania minden támadás ellenében v\gy formában, mint minden tekintetben. Ha valakinek, vagy valahol egy országnak, vagy egy nemzetnek szüksége volt és van arra, hogy a törvénynek sértetlenségéhez senki hozzá ne férhessen, ez a magyar nemzet. Történelmünk igazolja, hogy daczára a számtalam hősiesen elesetteknek, daczára történelmünk vérfürdőinek, nem egyszer volt alkotmányunk és hazánk a végveszély pontján és legalább is mindezeknek a nagy áldozatoknak nekünk is kell annyi értéket tulajdonitanunk, mint .annak a bölcseségnek, hogy bár megtörhetlen szívóssággal ragaszkodott a magj r ar nemzet jogához és alkotmányához mindenkor, de ezt egyesíteni tudta politikai bölcseséggel, mérséklettel és a kellő időknek kiválasztásával és fel nem zavarásával a dolgoknak ós teremtésével oly eseteknek, a melyek csak bonyodalmakra, egymás közötti czivódásokra adnak alkalmat. (Helyeslés.) Ezt követtük mi mindig és ennél a törvénynél is erre kell gondolnunk, mert ha olyan könnyű lett volna a megoldás — nem akarom odadobni az üszköt, mert nem akarom feltételezni a horvátokról azt, hogy velők szólni nem lehetne, — de, azt megengedi a nagyméltóságú úr is ós valószínűleg ezért nem akart a kérdéshez hozzányúlni, mert nem akarta provokálni a valószínű összeütközéseket. Van haladás ebben a törvényben is. Prónay Dezső b.: Nincs! Ernuszt Kelemen: Igen sajnálom, szerintem. van, hiszen a szemüvegek is, a melyeket használunk, én és a t barátom, nem eg37forma számot mutatnak, sőt van azután eset, hogy a szemüvegek még a színben is igen különbözők, azt láthatjuk az utczán, ha járunk-kelünk minden pillanatban, Én láttam a haladást. Én hallottam és tudom, hogy horvát államiságot, vagy polgárságot emlegetnek, ellen tótben a magyar polgársággal. Ebben a törvényben nem látok semmi horvát állampolgárságot, de látok magyar állampolgárságot kifejezve. A ki a régi horvát lapokat, útleveleket nézi, igen furcsa alakokat ós mindenféle nyelven szerkesztetteket láthatott. Most egyforma lap lesz és a felett nem kis horvát czímer, hanem az országos czímer lesz, a mi ki fogja fejezni "a külföld előtt igen természetesen alakilag, a czímerben is ezt a jogot. En tehát igenis látok valamit. Ő nagymóltósága megemlékezik ós figyelmezteti a méltóságos főrendeket arra a hivatásra, a mely itt vár reájuk. Hát, engedelmet kérek,
